Oly régóta önmagad foglya vagy S, már időt meghazudtolóan forgatod fel a múlt törvényeit. Átformálod olyan történetté melyben neked már nem fáj többé.
Bűnös vagy s, még most is menekülsz tetteid elől, hibáztatva mindazokat akiket valaha talán még valódi szeretettel szerettél.
De mára már csak homályos önképe vagy olykor szerettel teli, meleg lelked kunyhójában meleget adó kandallónak.
Tisztán emlékszem és talán még most is tartok azon érzésektől mit akkor régen kiváltottál belőlem, s,mint nehezenmúló sötétkorszak így gondolok rá.
Még mindig érzem....Rámzúduló bántó szavaid súlyát miket akkor vágtál hozzám, ha olyan kedved volt... De mond neked kétszer annyira fájt ugye?
De most sem változott semmi... Te nem vagy hibás, mindent megtettél. De akkor mondd miért fut egy gyermek más karjaiba inkább a tieid helyett?
Nehezen értettem meg,hogy olyan teremtő is létezik, mely nem szereti teremtettjét. De én naívan, álmokat kergetve bíztam abban.... egyszer szeretni fogsz.
Alkalom adtán még fel-fel dereng egy-egy emlék. Egy fájdalmas pillanat egy bántó szó egy betartatlan ígéret S az a pár pofon mellyel erősítetted bennem az érzést... Gyűlöllek.
S mindig is kegyetlen voltál. kegyetlen egy olyan lélekkel mely belőled lett s meg annyi bántásodban már-már halála pillanatáig is képes lett volna hinni abban hogy valaha szeretni fogod őt!
YOU ARE READING
Törékeny lelkem
PoetryÉletem egyes szakaszai és pillanatnyi érzései megfogalmazva versekben. - Szárnyát vesztett őrangyalom - Rémálmok - Ablakból visszanéző én - Száguldó vonat - Hófedte magányos emlékek - Érzelmek
