CoD: Aki Titkos Fegyver Lehet 🔞 (Második Kötet)

20. Az ellenségem ellensége

2016. augusztus 15.
Afganisztán, Kandahártól száz kilométerre délnyugatra
437-es számú roncstemető

JOHN

Olyan közelinek tűnt a vég, hogy Makarov elfogásán kívül másra nem is mert gondolni. Hallva, hogy a célszemély nem tartózkodott a vadászházban, tudta, hogy valahol a roncsok alatt bujkálhat. A Task Force megmaradt emberei Tiffanyval, valamint a Shepherd által toborzott, lenyűgöző méretű, ötszáz fős sereg kereste a felbujtót. És annak gyanúját, hogy Makarov valóban ott lehetett a közelben, csak megerősítette az a többszáz fős ellenállás, amellyel szembe kerültek.

Soap eleinte azt hitte, hogy csak elvétve lőnek feléjük a Shepherd által Árnyék Kompániának nevezett emberek. Egy harcban könnyű kereszttűzbe kerülni. A nem kis létszámú sereg egymást űzte az apró autóktól kezdve, a hatalmas utasszállítókig bezáródó járgányok változatos méretű, de szinte egyformán rozsdálódó maradványai közt. Ő ráadásul ghillie-t viselt, nem csodálta hát, ha olykor nem nézték bajtársnak.

Csakhogy az elvétett lövések megszaporodtak, és kezdett gyanússá válni az is, hogy úgy tűnt, nagyon is rájuk céloztak.

- Price.

- Tudom. Ezek el akarnak tenni minket láb alól - bosszankodott az öreg a vonal másik végén. Tiffany vele tartott, Price úgy vélte, jobb helye lesz vele. Ezt csak négyszemközt indokolta meg MacTavishnek. Azt állította, ha a lány vele tart, akkor az befolyásolni fogja őt, érzelmileg nem megfelelő döntésekhez terelheti. John váltig állította, hogy profin tud viselkedni akció közben Tiffanyval, mi több, a csapatmunkájuk kifogástalannak bizonyult, de nem volt apelláta. Az öreg szeretett volna hinni neki, de nem ismerte annyira Tiffanyt, hogy benne megbízzon. Soap nem tehetett mást, mint engedett, és most aggódott, ezt a helyzetet vajon megússza-e az ő tündérkéje. Ez az aggodalom rosszabb volt, mint bármi, főleg azt tekintve, hogy hamarosan mások miatt is éreznie kellett.

Miután rájöttek, hogy tök mindegy kitől, de menekülniük kell, Soap éppen egy régi repülő utastere mögött bújt meg.

- Most mi a fenét csináljunk, Price?! - kérte számon az öreget üvöltve. Itt hamarosan elszabadult a pokol, puskaropogáson, robbanásokon kívül mást nemigen hallhattak, de azt jó hangosan.

- Ha itt maradunk, nincs sok esélyünk! Majdnem ezren vannak ellenünk minden nyavalyával, hogy a hóhér abajgassa meg őket!

Soap örült Tiffany kiállásának mellette, leginkább azért, mert ilyenkor mindig tudatosult benne, hogy még él a lány. A gulág óta sokkal jobban féltette őt, mint azelőtt, legszívesebben percenként megszólaltatta volna őt, hogy megnyugodhasson a következő hatvan másodpercig. Ellenben, a számos skót kifejezést most nem boldogította. Szerette, ha egyfajta titkos nyelvükként beszélgettek így egymással, de ismerte a nőt annyira, hogy tudja, ezek a kifejezések akkor fordultak ki belőle ilyen meggondolatlanul, ha feszült volt.

- Ki kell jönnöd, Soap! Nincs esélyünk, mennünk kell! Nikolai!

- Da! Hamarosan a célterület felé érek és felveszlek titeket!

Nem maradt más esélyük. Majdnem ezer fővel kellett volna szembenézniük. Ötven ember voltak ők, nem több. Semmit sem ért ez két hatalmas sereg összeadódott erejével és felszereltségével szemben. Még BMP-k is járták a környéket, forgó tornyukból halálos, gyors golyózáport zúdítottak néha rá. Soap olykor mintha érezte volna a teste hajszálnyi közelében elhúzó lövedékeket. Ijesztő, szívverést szaporázó élmény volt.

Hogy ijedelmüket tetézze, a vadászháznál tevékenykedő társaik adásából kiderült, hogy Shepherd oda tartott. Ők mindent átkutattak, de nem találták Makarovot, ellenben a személyi számítógépét igen. Lemásolták az adatokat, és ezek aranyat értek a tábornok szemében.