Devil or Angel? (N. H. ff) [SZÜNETEL]

Chapter 8

Sziasztoook! Ugh, nagyon nagyon szépen köszönöm a 166 megtekintés. Sokat jelent ez nekem:') Ilyen hamar,ennyi megtekintés! Na mindegy..hoztam a következő részt. Remélem tetszik,többet nem rizsálok xdd

Xx, Anett ☺♥

*Niall szemszöge*

Az esti kaland után korán keltem. Magam se tudom miért. De mielőtt felkel el kell innen mennem. Muszáj. Dolgom van. És nem akarom, hogy megtudja. Nem marasztalna itt, nem kérdezősködne. Szóval amilyen gyorsan csak tudtam elmentem onnan. Tudom fájni fog neki meg minden. Csalódni fog. De muszáj volt. Sóhajtva hagytam el a lakását. Félve tettem meg azt a kevéske utat a stúdióba. El kell mondanom nekik. De nem megy.. Fáj. Kimondhatatlanul. Istenem. Fú, el kell ezt az egészet engednem. De már a bandában vagyok. És nem léphetek vissza az utolsó pillanatban.. Úgyis rájönnek ki vagyok,akkor meg nem mindegy? Elővettem zsebemből a cigimet, kivettem egy szálat. meggyújtottam és beleszívtam jó mélye. Életemben nem éreztem magam ilyen szarul. Titkolózni a barátaim elől. Nagyon fáj. Mi lett belőlem a baleset után? Egy kész roncs. Sajnálom, kijavítom: egy vicc. Ez nem én vagyok. Már nem. Olyan emberré váltam akivé a legkevésbé akartam. Egy zord külsejű,hülye, balfasz, mindenkit lenéző, kihasználó roncs. Hova lett a régi énem? Elveszett. Kérdik miért? Mert csak. Semmi közük hozzá. Még egy mélyet beleszívtam cigimbe, majd elhajítottam. Mindjárt ott vagyok. Próbálok egy kis boldogságot rakni az életembe,de nem megy. Már nem az vagyok aki voltam. Csak szomorúságot hozok mindenki életébe, meg persze csalódást. Hogy miért? Nem tudom. Ezt érzem. Nem is idevaló vagyok. Ha idevaló lennék,elfogadnának amilyen vagyok. De Ők nem fogadnak el. A családom sem. Mikor megismertem Elliet,tudtam. Ő más lesz mint a többi ember. Igazam lett. De ugyanúgy csalódást hoztam neki. és nem akarok többet. Mert fáj az, hogy azt látom hogy Ő is szomorú. És ez elmondhatatlanul fáj. A tudat, hogy több millió rajongó sír éjszakánként. miattam. Minden este ezzel a gondolattal alszok el.. Mi lett volna,ha.. Ha nincs az a baleset. Talán nem ismerném meg Elliet? vagy a rajongóknak nem okoznék fájdalmat? Kérdések. Amikre talán sose fogok kapni választ. Ide értem. Remélem, hogy ez lesz az. Fú, izgulok mit ne mondjak. Bementem. Szerencsémre jó helyre jöttem. Itt voltak.

- Sziasztok! - köszöntem nekik. Köszönésképp integettek. Mit írnak ennyire?

- Hali. Gyere. Épp most osszuk fel a szerepet a Little Thingshez. - mondta Liam. Szóval ez a dal lesz az első. Velük.. Értem..

- És lassú vagy gyors? - néztem rájuk.

- Szerinted - nézett fel Zayn dühösen.

- Sajnálom, hogy meg kérdeztem. - emeltem fel a kezem.

- Bocsi. Rossz reggelem volt. Tényleg sajnálom, Bro! - mosolygott. Bro. :')

- Semmi baj. Asszem nekem is.. - mondtam szemet forgatva..

- Pont olyan, mint Ő! - súgta Louis, Harry fülébe. Hallottam. De inkább nem szólalok meg.. Baj lenne csak belőle. 10 perc múlva elkezdtük énekelni. Egész jól sikerült. Életem legszebb 3 perce volt. Felvettük videóra is. És..felrakták a YouTubera.. Na nee.. Be fogok égni.. Jézusom.. Ezt most jól meggondoltam én? Basszus..

- És.. Mi van, ha nem tetszek nekik? - kérdeztem aggodó tekintettel.

- Régen is tetszettél nekik, nem hiszem hogy most nem fogsz. - mondta nevetve Louis. Liam szúrós tekintettel nézet rá. 

- Úgy értem, hogy sehogy. - mondta pirulva. Nyugi, én is tudom ,hogy én vagyok Niall Horan.. Az a Niall Horan..

- Louis. Beszélhetnénk négyszemközt? - nézett rá Liam. Elmentek. A többiek meg wc-re mentek. Liamék után mentem. Hallgatóztam.

,, Majdnem lebuktunk Lou."

, Sajnálom Liam. Nem bírtam. Hallottad a hangját? Azóta se változott."

,, Igen, hallottam. De ha azt akarod, hogy ne bukunk le akkor fogd be a szád!!"

,, De Simon.."

,, Ki érdekel Simon? Most senkit. Niallt fogják érdekelni. Hogy ,,visszajött,,.."

,, A rajongóknak hogy adod be, hogy nem Ő az?"

,, Elmondjuk, hogy amnéziás te eszetlen.."

,, Jó de akkor is. Szerinted nem fognak kérdezősködni?"

- Nem!- mentem be. Mindketten furcsán néztek rám. 

- Miért? Te hallgatóztál? - hitetlenkedett Liam. Nem, csak erre jártam megnézni nem-e csókolóztok..

- Igen. És nem vagyok már amnéziás. Elhiheted, Bro. Kérdezősködnek majd? Kérdezzenek. De nem fogom elmesélni ezt a fél évet.. SENKINEK! - néztem rájuk,szemrehányóan mondtam mindent..

- Niall.. Te.. Te megváltoztál..- jöttek be a többiek.

- igen. Bajod? Bajod, hogy ilyen lettem? Most el fogsz ítélni? Nem tudjátok miken mentem keresztül emiatt. Emlékeztem rátok,de mégsem tudtam kik vagytok. Kerestem emlékeket. Nem találtam. s tudjátok miért? anyámék miatt. Minden emléket eldobtak tőlem. Nem találtam semmilyen vigaszt. Sehol. Csak a piában, cigiben, tetkókban. De aztán elítéltek. Néhányan mondták, hogy emlékezzek a múltamra. Igen, de hogyan? azt sem tudom milyen balesetem volt. Arra sem emlékszem. Semmire. Mindennap úgy éreztem, hogy egy darab hiányzik a szívemből. És tudjátok mi volt az? Ti. Szeretet. Ez a kettő. Visszakaptalak Titeket, és megtaláltam életem párját. Kell ennél több számomra szerinted? Szerintem nem. Jó, még a rajongók szeretete. Ezek hiányzottak az életemből. Nekem már csak Ti vagytok a családom. Más senki. Csak Ti maradtatok. Visszakaptalak Titeket. - könnyeztem. Elmondtam nekik, amit már rég akartam. Megöleltek engem. A közös ölelés. Hiányzott. Aztán bejött valaki.

- Niall?!