𝑩𝑨𝑪𝑲 𝒕𝒐 𝒀𝑶𝑼 {𝔽𝕠𝕣𝕞𝕦𝕝𝕒 𝕗𝕒𝕟𝕗𝕚𝕔𝕥𝕚𝕠𝕟} SZÜNETEL/ÁTÍRÁS ALATT

59. rész

Augusztus 25. |Kedd|

Megérkeztünk Grove-ba a Williams központjába. Gyomorgörccsel szálltam ki az autóból. Azóta nem beszéltem apával mióta megtudtam az igazságot. Sokszor hívott meg írt de nem reagáltam semmire. Bizonyára úgy is tudja, hogy ma megyünk hiszen vezetnek egy táblázatot a meetingekről és az ott megjelenő emberekről. Gond nélkül hozzá fér.
Delet ütött az óra mi meg átsétaltunk a fotocellás ajtón. Most vagyok itt először. Elképesztő.
- Mr. Russell. - tipeg oda egy tűsarkús nő. Platinaszőke haja szépen kivasalva. Passzos szoknyája mindenhol úgy állt rajta ahogy kell. Ingje gondosan betűrve abba. Felső gombjai kigombolva, hogy épp minimálisan de tudjon mutatni valamit. Szolidan tárulkozik ki hát nem aranyos? Egy papírt tartott a kezében a másikban meg egy tollat. Mit ne mondjak, elkapott a féltékenység. George-ra néztek aki csak unott fejjel bámult maga elé. Látszólag nem foglalkoztatta a nő. Akkor csak engem zavar? Túl szépnek és csinosnak találtam. Gyors végignéztem magamon akin csak egy alkalmi nadrág volt egy ízlésesebb felsővel. Mit keresek én itt?
- Igen? - kérdez rá a barátom.
- Ezt a papírt alá kéne írnia. - nyújtja át neki.
- Ezt mindig meeting közbe vagy után szoktuk kitölteni. Ez egy jelenléti. - húzza fel a szemöldökét. Rajtam kívül még tíz másik embernek kell aláírnia. Miért hoztad ide nekem idő előtt? - mondja unott hangon.
- Hát...
- Meg ha jól tudom nem az ön dolga lenne ezzel foglalkozni hanem aki elkönyveli ezeket amire van külön emberünk. Ha jól emlékszem Harry. Ő állítja össze az időpontokat, helyszínt és ilyenek. Azokra a papírokra nem kell kitöltenem a, had is nézzem. - veszi el tőle. - Lakcím, telefonszám. - Hiszen ezeket tudják. - adja vissza. - Nem tudom mi volt a célja de ez nem hivatalos formanyomtatvány. - Egy ember amúgy is kimaradt. - én csak karba tett kézzel és tátott szájjal hallgatom végig a mondandóját. Azta. Hamar eligazította a nőt és még udvarias is volt. De hát én is lányból vagyok tudom mi volt a szándéka neki. - Panaszt fogok tenni hiszen én így nem szívesen járok be a munkahelyemre, hogy hamis dokumentumokat akar a recepciós velem kitöltetni. - kulcsolja össze a kezünket majd megcélozzuk a liftet. Russell megnyomja gombot ami egyből nyitotta is az ajtókat. Beszálltunk majd megnyomta a hármast. Én csak jobbra balra forgattam a fejem. Nem tudtam mit mondani, de belül felrobbantam a boldogságtól. Jól eső érzés volt, hogy így áll a többi nőhöz akikhez nem köti kapcsolat. Ezzel is erősítette az iránta érzett bizalmamat és az irántam lévő hűségét.
- Én tudom miért tette. - suttogom oda neki.
- Igen? - pillant rám kérdő tekintettel.
- Be akart próbálkozni, röviden.
- Hmm. - húzza el a száját. - Nálam aztán ne próbálkozzon senki. - undorodik meg. - Ha végeztünk kiteszek egy képet amit a nyaraláson csináltunk és kerek perec az emberek tudtára adom, hogy a párom vagy ha ez eddig nem lett volna egyértelmű. - feleli mélyen a szemembe nézve. Az én agyamba csak egy gondolat cikázott. Felvállal. Ráadásul mindneki előtt. Csak néztem a gyönyörű tengerkék szemeibe és éreztem, hogy az enyémek megtelnek könnyel. - Valami rosszat mondtam? - ijed meg és azonnal átölel. A lift közben megállt és az ajtó kinyílt.
- Nem dehogy is. - tolom el kicsit magam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. - Csak annyira jó érzés ez, hogy nem kell titkolózni és úgy viselkedhetünk mint egy normális pár. Legalább is közel leszünk hozzá. - nevetem el magam.
- Tehát azt mondod nem vagyok normális? - vág komoly fejet George.
- Hááát... - tettetem mintha gondolkodnék.
- Nem is te lennél ha nem kötekednél. - húz óda egy csókra miközben a háttérben hallok lépteket.
- Sztef? - szólal meg egy számomra ismerős hang. A hátam mögé pillantok miközben érzem, hogy a párom erősebben kapaszkodik a derekamba.
- Apa?