Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 3.rész - Régi új jövő

Úgy viselkedem, mint egy tini. Érdemes elgondolkodnom, hogy gyerekem lett túl hamar, vagy én fejlődtem vissza pár évet. De figyelembe véve, hogy még csak huszonkettő éves vagyok és van egy három éves lányom a fiatal koromnak kell igazat adnom. Bár ez még akkor sem magyarázat arra, hogy nem vagyok hajlandó enni napok óta csak nagyon keveset. Maximum egy szendvics. Egész nap a szobában vagyok szinte, így még a saját gyerekemet is elhanyagolom, kezdem rossz anyának érezni magam. De nem tudok úgy mások elé állni, hogy ilyen állapotban vagyok főleg nem a lányom elé, aki túlságosan hasonlít az apjára, aki miatt ilyen állapotban vagyok. Zayn napok óta nem jött vissza a közös lakásba. Megértem, hogy hozzám nem, de még a fiúkhoz sem. Louis azt mondta, hogy a saját lakásába van és nem is akar egy hamar visszajönni. Én pedig azóta szenvedek, hogy egy hete elhajtott a kocsijával, miután elmondta a véleményét miszerint szerinte én játszom vele és szerelmet is vallott. Ismét. Én pedig nem reagáltam erre. Ismét. Annyira elcsesztem megint, mindent! Én csak én vagyok a hibás emiatt. Miért nem tudtam fél órával hamarabb kinyögni azt az átkozott mondatot? Miért kellett nekem addig várnom, amíg elment a házból? Olyan egyszerű lett volna oda menni hozzá, átölelni, megcsókolni és azt mondani neki, hogy még mindig szeretem. De ezek után biztosan utál. Hiszen ez érthető.
- Anyuci! - szalad be Sora és ugrik egyből az ágyra. Elmosolyodom ismét, amikor ránézek boldog arcára.
- Hozzád jött látogató. - kezdi el lerángatni róla a takarót, majd engem is felrángatni.
- Jó jó, nyugi egy kicsit. Várj egy percet. - szólok, rá mosolyogva ő pedig elenged. Megfésülködöm, és még maszkomat felteszem, majd lemegyek kislányom társaságában. Tudom, hogy ezzel csak azt akarta elérni, hogy kijöjjek kicsit a szobából.
- Borzalmasan festesz! - néz rám összeráncolt szemöldökkel Louis.
- Köszönöm bókodat, borzalmasan is érzem magam. - bólintok egy fintor kíséretében.
- Ennyire kikészít, hogy nincs itt a hős szerelmed? - kérdi mosolyogva, mire én csak szemeimet forgatom.
- Hihetetlenül bénák vagytok! Mind ketten kikészültök, ha nincs a másik a közelében. - forgatja szemeit, mire én csodálkozva nézek rá.
- Ezt hogy érted?
- Teljesen maga alatt van, mint te is. Nem tudom mi volt az oka, amiért összevesztetek, de meg kéne oldanotok. - rázza a fejét megadóan.
- Szerintem jobban inkább már utál. - motyogom lehajtott fejjel. Louis megadóan sóhajtott és látványosan szenvedve ledobta magát a kanapéra.
- Feladom! Én egyszerűen feladom! - kiabálja, mire Niall és Liam megjelenik Lou mellett.
- Mit is? - kérdi Liam kérdőn nézve hol Louisra hol rám.
- Azt hogy valami észt is verjek ennek a nőnek a fejébe. - mutat rám, mire én megforgatom szemeimet. Tekintetemet Niallre kapom, aki egy elnyűtt mackó nadrágban, szürke pólóban van fején pedig egy kendő.
- Niall te takarító nénit játszol azzal a kendővel a fejeden? - nézek rá felvont szemöldökkel. Kérdésemre Liam és Louis is jobban megnézik barátjukat, de csak legyintenek.
- Olyasmi. - motyogja Liam.
- A fürdőszobát takarítom ki. - mondja Niall, de én még most is csak értetlen fejjel nézek rá.
- Kiszokta takarítani a fürdő szobát olyan kéthetente. Olyankor nem kell csodálkozni, hogy esetleg füst jön ki onnan, mert van, hogy több mindent összeönt, többnyire sósavval. - magyarázza el Liam, én pedig bólintok ugyan olyan arcot vágva, mint az előbb is. Lezárva ennyivel a témát leülök Liam és Niall közé. Louis elment Eleanorral valami rendezvényre így Liammel, Niallel és a később hozzánk szaladgáló Soraval maradtam itthon. Bekapcsoltunk egy mesét, ami Sora figyelmét lekötötte így Liammel tudtunk beszélgetni. Őt például az érdekelte, hogy milyen Barcelona. Aztán nem is tudom, hogy szóba került Zayn is, bár nem mintha bántam volna. Volt egy cinikus megjegyzésem, amire Niall válaszolt elsőként.
- Hamarabb halok meg, mint hogy én menjek oda. - rázom fejemet határozottan.
- Nem kóstolod meg a sósavat? - jut eszébe Niallnek az első öngyilkossági ötlet.
- Nem, kösz. Majd máskor. - ráztam meg fejemet, teljesen komolyan mondva.
- Tuti rögtön kimarná a gyomrod. Bár, lehet, hogy a nyelőcsövedet hamarabb szétszedné. - gondolkozik el egy pillanatra én pedig csak nézek rá.
- És egy ilyen mellett él a lányom? - mutatok Niallre, Liamtől kérdezve.
- Jut eszembe a lányodról. - csettint egyet boldogan, hogy az eszébe jutott, de aztán elkomolyodott. - Ki az apja Nina? - kérdi suttogva, hogy csak ő és én halljam.
- Kettőt találhatsz. - mosolygok rá fájdalmasan. Mit számít már, ha ő is megtudja? Semmit sem.
- Zayn? - kérdezi őszinte csodálkozással és csak néz rám. Keserűen rámosolygok, ami egy igennek számít. - Ő tudja? - kérdezi ismét suttogva.
- Szerinted elment volna, ha tudja? - Mind ketten tudtuk erre a választ. Nem. Határozottan nem, semmiképpen nem ment volna el.
- Mikor akarod elmondani neki?
- Öhm... Soha? - nevetek fel keserűen, amit ő csak egy fejcsóválással díjaz.
- És mi lenne, ha a hajadon kipróbálnánk? Szerinted lehozná a festéket? - fordul felém ismét Niall a kínos csendet így megtörve.
- Te beteg vagy, és nincs befestve a hajam. - ráztam a fejem elnyílt szemekkel nézve a szőke fiút. Ő csak megvonta a vállát és tovább nézte a mesét, amit Sora is.
- Szerintem rögtön leégetné az egészet és kopasz lennél. - mondja majd nem tíz perc csönd után.
- Niall, te beteg vagy! - mondtam minden szót egyenként tagolva. Nem tudok erre mást már mondani. Nevetségesen beteg gondolatai vannak a sósavval és velem kapcsolatban.
- Lehet félnék éjszaka a helyedben. - suttogja közelebb hajolva Liam.
- Bezárom az ajtót majd. - suttogom neki most én, amit ő egy elismerő bólintással jutalmaz.