Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 4.rész - Haza látogatás Bradfordba

- Ezért vagy ilyen? - kérdi halkan Zayn.
Mellkasán fekszem karjai között, bal kezével pedig az én karomat cirógatja, amitől jóleső hidegrázás fut át rajtam. Tudta, hogy mi volt az apámmal és bár Eleanor megígérte, hogy senkinek nem mondja el, mégis örülök, hogy Zaynnek elmondta. Miután rám tört a zokogás mellettem volt. Évek óta nem sírtam apám miatt. Nem szólt nagyon semmit, még is a jelenléte mindennél többet segített.
- Milyen? - kérdeztem vissza, rekedtes hangon.
- Ezért, nem bízol az emberekben? Mert apád ezt tette, miközben te bíztál benne? - suttogja fülembe. Lesütöm szemeimet bár ő ezt nem látja.
- Igen. Azért találtam ki ezt az egészet, azért lett ilyen a természetem is. - suttogom és a végén elcsuklik a hangom. Könnyeim újra megeredtek és Zayn pólóján hagytak sötét foltot.
- Ne sírj Kicsim! - ölel szorosabban magához, miközben ő felül így én is.
- A fiúk nem akarják, hogy a feleséged legyek. - zokogok fel nyakába kapaszkodva. Zayn hátamat simogatva próbál nyugtatni és aranyos dolgokat suttog a fülembe, hogy megnyugodjak. Amikor már kevésbé sírok megszólal.
- A fiúk nem dönthetnek arról, hogy a feleségem legyél vagy sem. Ez az én döntésem. Mellesleg csak az a bajuk, hogy nem értenek azzal együtt, hogy még most sem tudom ki vagy. - mondja utolsó mondatánál kicsit ridegebb lesz a hangja amitől megijedek. Felnézek szemeibe, amik ridegen néznek rám, de rögtön ellágyulnak amikor mélyebben szemeimbe néz. - Nekem ezzel nincs gondom! Nekik nem tetszik, de nekem teljesen oké. Ne ijedj meg Szerelmem! Ők máshogy döntöttek volna az elejétől kezdve, nem úgy mint én. De én nem bántam meg semmit. Sem ami évekkel ez előtt volt, sem pedig a mostanit. Egyedül azt, hogy voltam olyan hülye, hogy megcsaltalak és utána még annyit veszekedtem veled. De semmi mást nem. - mondja majd mondata végén óvatos puszit ad nyakhajlatomba.
- Elég lett volna, ha annyit mondasz, hogy mellettem állsz. - mosolygok halványan, mire ő nyakamba nevet, mivel fejét ott pihentette meg.
- Melletted állok! - néz fel szemeimbe mosolyogva.
- Köszönöm! - suttogok elkomolyodva. Apró puszit ad szám sarkába, de én visszahúzom magamhoz egy hosszabb csókhoz.
Később együtt, kézen fogva mentünk le a konyhába valamit enni, és nekem rendes szülőként Sorat nem hagyhattam ott. Persze Zayn is kötelesnek érezte magát Soraval foglalkozni, már most úgy bánik vele, mintha tudná, hogy a lánya.
- Anyuci! - szólal meg a nappaliból az elkerekedett szemű kislányom, akinek hangjából eltűnt a boldogság. Máskor mindig boldog, de most mint ha aggódna is. Hozzám szalad én pedig felveszem az ölembe. Magamhoz ölelem lehunyt szemekkel és egy mélyet sóhajtok. Ő mindig képes megnyugtatni. - Ugye összeházasodtok apuval? - néz rám nagy barna szemeivel.
- Természetesen. - feleli Zayn helyettem is, és mögém áll úgy öleli derekam.
- Komolyan? - kérdi a kanapéról Harry. Csak most figyeltem meg, hogy mindenki ott van, elég feszültek.
- Igen. - mondja kicsit indulatosabban Zayn. Derekamnál fogva vezetett a kanapéhoz a nappaliba és ültetett le maga mellé.
- De hát... - kezdi Liam is ismét, de Eleanor gyilkos pillantásától csöndbe marad. Eleanor már elmondta neki, hogy ne Sora előtt legyenek ezek, mert ha mégis megtörténik kitekeri a nyakát, még ha az illető én, a saját anyja is leszek. Örülök, hogy Eleanor ennyire védi a kislányt. Niall mosolyogva kérdezte meg Sorát, hogy elmennek-e fagyizni, amire Sora természetesen nem mondott nemet. Adott Zayn és az én arcomra egy-egy puszit majd elindultam Niallel. A szöszinek még eltátogtam egy "Köszönömöt", amire ő csak mosolyogva bólintott.
- Hányszor megmondtam, hogy ne merj elkezdeni veszekedni a kislány előtt? - szidja le Eleanor Harryt, amint Soráék elmentek.
- Tudom. - motyogja halkan Harry, lesütött szemekkel.
- Ez most már nem ránk tartozik. Gyere Lou. - rángatja fel Eleanor makacs barátját.
- De én még maradni akarok. - nyafog Lou.
- Gyere már! Elmegyünk Peteréknek kicsit segíteni az esküvővel aztán jövünk. - ránt még egyet Louison majd elhagyják ők is a házat.
- A konyhában leszek. - motyogom lesütött szemekkel. Én ezt nem akarom megbeszélni. Gyerekes tudom, de akkor sem. Egy nap alatt ennyi mindenre nem vagyok kész. Zayn karom után akar kapni, és utánam is szól, de nem sikerül elkapnia így én könnyedén megyek a konyhába.
- Remélem, most aztán büszkék vagytok magatokra! - mondja idegesen a két fiúnak. A konyha előtt, ahol már nem látszottam a faltól az ott lévő kisasztalra ültem és meredtem magam elé. Így sikerült végig hallgatnom a beszélgetésüket.
- Nem értem, hogy tudod elvenni feleségül! - csattan fel Harry - Igen, tudom ismerjük régebbről. De azóta nem tartotta senki sem vele a kapcsolatot El-en kívül. Alig ismerjük. Alig ismered!
- Ti ismeritek alig, én nagyon is ismerem. Lehet, hogy Liam te tudod ki ő igazából, de én nem a nevét tudom! Jobban ismerem, mint ti bármikor is. - mondja idegesen mégis lágyan Zayn.
- Tudom ki ő, éppen ezért nem támogatom a kettőtök dolgát. Tudom, hogy túlságosan kiakadnál, ha megtudnád. Még az esküvő előtt tudnod kell! - feleli most Liam, nyugodt hangon.
- Ne aggódj még az esküvő előtt tudni fogom - Zayn hangjából csak úgy süt a gúny. - De akkor sem hagyom, hogy ebbe bele avatkozzatok! Ő az én menyasszonyom és az én életem. - folytatja indulatosan, majd nyugodtabban szólal meg. - A barátaim vagytok. De nem hagyom, hogy kikészítsétek Ninát vagy Sisit úgy hívjátok ahogy akarjátok. Feleségül veszem és ez ellen nem tehettek. Sőt! Ha választanom kell őt választom, sajnálom! - hallom közeledő lépteit, majd nem sokkal később már előttem áll. Feszült testtartással áll meg előttem. Kezeimet végig húzom vállától le és tenyereibe csúsztatom enyéimet. Rögtön ellazúl és támasztja homlokát az enyémnek.
- Nem akarom, hogy a barátaid és én köztem kelljen választanod! - suttogom pár másodpercre lehunyt szemekkel.
- Ha ők sem akarják, hogy válasszak akkor elfogadják, vagy legalább megpróbálják megérteni. - suttogja ő is majd egy puszit ad arcomra. - Két nap múlva utazom egy hétre haza. Gyere velem Sorával, kérlek! - néz szemeimbe, én pedig lesokkolódom. Hogy... Menjen vele haza és vigyem a lányunkat is? Ismerjem meg a szüleit? Te jó ég.
- Zayn... - nézek rá ijedt tekintettel, mire ő halkan felkuncogok.
- Bármiben benne vagy, ha kell jobban hazudsz, mint bárki más mégis megijedsz, amikor megkérlek, hogy gyere velem haza. - mondja mosolyogva. Elkapom tekintetemet, fejemet elfordítom hirtelen sokkal érdekesebbnek bizonyult a szoba másik sarka. Ránézek és félve kérdezem meg tőle;
- És ha nem fognak kedvelni?