Egy hónappal a Könyvkuckó nyitása előtt.
Egy lágy simítást éreztem az oldalamon, majd a vállamon. Nem nyitottam ki a szememet, csak élveztem Adam érintését.
Általában ő ébreszt reggelente, bár én hétre vagy esetenként fél hatra járok dolgozni a szállodába, ő pedig csak nyolcra. Mindig ő ébred fel előbb, én szeretek addig aludni és ágyban lenni ameddig csak lehet.
Adam tovább simogatta a meztelen hátamat, aztán lejjebb húzta rólam a takarót, amíg végül már meztelenül feküdtem előtte, ugyanis az éjszakai szeretkezés után már nem volt kedvem felöltözni.
Már leért a lábamhoz éés miközben haladt felfelé végigcsókolta a vádlimat, a combomat, a fenekemet. Amikor a derekamnál tartott felnevettem, mert nagyon csikis vagyok.
-Tudtam,hogy ébren vagy szerelmem. – mosolygott,majd visszafeküdt mellém és felém fordult. Nagyon szorosan feküdt mellettem, egyik kezévl átkarolt és a mellemet kezdte masszírozni. Amikor már a nyakamat is csókolgatta a hátamra fordultam, hogy szájon csókoljam, de hirtelen hányingerem lett. Kipattantam az ágyból és rohantam, hogy még időben kiérjek a mosdóba.
Borzasztóan éreztem magam, izzadtam és szédültem.
Egyszer csak arra lettem figyelmes,hogy Adam ott térdel mellettem egy pohár vízzel és egy nedves kendővel a kezében és elkezdte törölgetni a homlokomat és a tarkómat. Időközben felvett egy boxert amiben nagyon szexin nézett ki.
-Megkaphatom a köntösömet? –néztrm Adamre.
-Persze drágám. – nyomott egy csókot a homlokomra majd felállt, hogy megkeresse a köntösömet amit még ő vett le rólam.
Amint kiért az ajtón még egy adag visszajött a tegnapi vacsimból.
Biztos romlott volt a tegnapi kínai kaja, vagy csak túl sokat ettem.
Adam visszatért a köntösömmel a kezében. A segítségével felálltam. Egy kicsit megszédültem, de Adam még időben elkapta a derekamat, hogy ne essek össze.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva miközben rámsegítette a selyemköntöst.
-Igen szívem jól vagyok csak tegnap kicsit többet ettem a kelleténél. –mondtam neki, hogy megnyugtassam.
-El kéne menned orvoshoz.
-Minek?Jól leszek, majd este pihenek, most be kell mennem a könyvesboltba.
Szabadnapos voltam a szállodában, be szerettem volna menni a boltba megnézni hogy haladnak.
-Kérlek inkább maradj itthon és pihenj.
- Nem maradhatok. Látod? Már jól is vagyok, semmi bajom. –mosolyogtam rá, hogy meggyőzzem.
-Az utóbbi napokban sokszor hánytálés sokszor szédültél is, ha orvoshoz nem mész legalább maradj itthon.
-Nem és vita lezárva.
Szó szerint kivágtatott a fürdőszobából. Nem mentem utána, majd megbékél. Inkább fogat mostam, rendbe szedtem a hajam és megcsináltam a sminkem. Kb húsz percet töltöttem készülődéssel, de mire kimentem Adam már nem volt otthon. Csak egy papírfecnit hagyott az éjjeliszekrényen amin ennyi állt:
Ne várj meg későn jövök.
Elég rosszul esett, hogy még annyirót sem mondott, hogy szia vagy valami. Egy-két könnycsepp végiggördült az arcomon. Hát igen, ez vagyok én, egy két lábon járó síró akármi...
