- Apa haza ért!!
- Megyek!! - Vee izgatottan dobott le mindent, ami épp a kezében volt, s már rohant is le a földszintre. Nem egyszer lépett félre a lépcsőn.
Még épp, hogy odaért, mire apja nyitotta az ajtót. Eric, Vee öccse már régóta az ajtóban várt.
- Sziasztok! - lépett volna be az ajtón Mr. Collins, de Vee akkora öleléssel fogadta, hogy majd hogy nem beleroppant.
- Szia apa!!
- Hóhó, szia, drágám! - Mr. Collins arcán széles mosoly terült szét, közben nehézkesen kiszabadítva egyik karját leöklözött fiával.
- Szevasz, fiam!
- Szia, apa!
Miután lánya noszogatásra elengedte őt, bonbázni kezde kérdésekkel. Olyanokkal, mint hogy "Hogy ment a munka?", "Kérsz-e enni?", "Nagyon elfáradtál?" meg ilyenek. Robert nem akarta lelohasztani lánya kedvét azzal, hogy elárulja neki, a kérdései még jobban kimerítik, türelmesen válaszolgatott mindenre egy csésze kávé, és egy szál cigaretta mellett.
- Gyerekek, két hónap múlva megint szerepelni fogok Critics-ben, és egy nem rég debütált fiúbandáról kell, hogy beszéljek. Még sosem hallottam róluk.
- Akkor még jól is jön az a két hónap. - ült le az asztalhoz Eric.
- Ja, valami új számon dolgoznak, és a műsorban fogják először előadni, végeredményben arról kellene csak kritikát mondanom, de tényleg, fogalmam sem volt eddig a létezésükről.
- És kik ők, hogy a Critics ennyivel előre tudja, hogy őket akarja szerepeltetni?
- 5 Seconds of Summer.
Veeből és Ericből majdhogynem egyszerre tört ki a nevetés.
- Gondolom nagyon jók lehetnek, hogy ennyire jó kedvetek lett. - mondta Robert cinikusan.
- Ha a saját fingásomat mixelném össze tíz perc alatt, az komolyabb zenei mű volna, mint amit ezek két hónap alatt összeszenvednek. - válaszolt fia még mindig röhögcsélve.
- Remek! Ezek szerint nagyon jól fogod érezni magad, mikor ti is ott lesztek élő adásban, és meghallgatjátok velem őket.
- Mi. A. Fasz?! - tagolta Vee drámaian. Ericbe belefagyott a nevetés.
- Örülök, hogy ennyire örülsz neki, Vee.
- De ezek szerint most gőzerővel dolgoznak, hogy jó kritikát kapjanak?
- Nem hiszem. Csak annyit tudnak, hogy az MTV egy igen privát, nagy bevételű koncertlehetőséget kínált nekik. Most mondtak igent, most szóltak nekem. Ha izgulnak is valami miatt, akor az nem az, hogy nekem tetszen, amit csinálnak. Nekik kb két héttel fognak előre szólni.
- Legalább nem jönnek puncsolni. - mondta utálkozva Vee.
- Ja, legalább. - zárta le a beszélgetést apja, majd mondván, hogy még elég sok cikket kell befejeznie, és egyáltalán elkezdenie, egy nagy tál spagettivel és hideg kólával bevonult a dolgozó szobájába.
A napok szinte telljesen eseménytelenül teltek, Eric legújabb számát vette fel, Robert gőzerővel dolgozott, Vee pedig festett, rajzolt, fényképezett, és csak tanult, hogy jövőre felvegyék arra a képző művészeti egyetemre, ahova édesenyja is járt. Szóval mindenki élte a kis életét.
Michael Clifford ismerősnek jelölt a facebookon.
