Álmaim pasija [befejezett]

3

Sziasztok!
Nagyon meg szeretném köszönni a közel 150(!!!) megtekintést, a vote-okat és kommentet :*
Nagyon szépen köszönöm :)
Imádlak titeket és remélem tetszeni fog a rész :D <3

3

Arca pimasz mosolyra húzódott. Hüvelykujjával kisimított pár tincset a szemem elől.

- Hihetetlenül kívánatos vagy- suttogta, majd egy lágy csókot lehhelt a számra.

Elkezdte felhúzni a felsőm, majd levette rólam. Mutatóujját a nyakamra helyezte és gyengéden mozgatni kezdte. Kirázott a hideg.

- Figyelj!- szólítottam meg- Ezt nem lenne szabad.

Elhúzodott.

- Akkor miért szeretném annyira?

Megvontam a vállam, majd elfordultam és mellé léptem.

- Ha álmodban képes vagy erre, akkor a valóságban miért nem?- kérdezte egy kis haraggal a hangjában.

- Itt más- motyogtam.

- Rendben- bólintott megértően- De hidd el! Én ugyanígy reagálnék...

- Dehogy!- csattantam fel- Te nem álmodsz rólam ilyeneket...

- Komolyan azt hiszed, hogy valaki ekkora hatással tud lenni a másikra anélkül, hogy ez fordítva is igaz lenne? Álmodom rólad...- megfogta a csuklómat és maga felé fordított-...ilyeneket.

Mivel hallgattam Colton azt gondolhatta, hogy nem győzőtt meg, így folytatta:

- Az egyik álmomban meséltél arról, hogy miket "csinálsz" esténként. Innen jött a könyv sztorija...te vagy a múzsám- kezét az államhoz tette, hogy kissé megemelje a fejem- Nem biztos, hogy ez nem túl korai... De, kimondom.
Szeretlek.

Kinyitottam a szemem. Furcsa mód, nyugodt voltam. Nem igazán emlékeztem arra, amit a képzeletbeli Colton mondott, de AZ a szó még mindig, szinte visszcsengett a fülemben. Kezdtem máshogy látni a dolgokat. Lehet, hogy Coltont tényleg érdeklem. Mármint úgy, hogy hajlandó lenne akár küzdeni is értem? Nem mitha kellene...

Sok órányi forgolódás után sem ment az alvás. Úgy döntöttem, hogy lemegyek a nappaliba, bekapcsolom a TV-t és a kanapén alszom. Régebben gyakran csináltam ezt, főleg nyáron. Akkor szinte minden nap. Féltem. Féltem a sötéttől, az egyedülléttől, a rémálmoktól, az árnyékoktól... Lényegében mindentől, de a TV hangja mindig megnyugtatott. Ilyenkor csak a Disney- t néztem vagy a Nickelodeont, ugyanis biztos voltam abban, hogy ezeken a csatotnákon nem mutogatnak egy ijesztő dolgot sem.

Reggel a csengő hangjára ébredtem. Kivánszorogtam a takaró alól, majd az bejárat felé indultam és kinyitottam.

- Szia Rachel!- mosolygott.

- Szia Colton! Colton?!- kiáltottam kétségbeesetten, majd bevágtam az ajtót.

Elrohantam a fürdőbe, magamra kaptam a köntöst, majd beinvitáltam a kint álldogáló Coltont.

- Hogy hogy ilyen korán itt vagy?- huppantam le a kanapéra, majd betakartam magam.

- Gondoltam szükséged van erre- előkapta a zsebéből a mobilom.

- Köszi- ugrottam fel, majd Colton átnyújtotta nekem a telóm.

- Az ülés alatt volt. Nagy mázlid volt, ha nem csörög, meg sem találtam volna- magyarázta.

Megnéztem a híváslistámat, volt 3 nem fogadott hívásom, ismeretlen számtól. Népszerűség!

- Figyelj! Ha itt maradsz a nappaliban és megvárod, amíg elkészülök akkor körbe vezethetlek a házban- ajánlottam.