-Én nem akarok elmenni innen!mondtam csalódottan apámnak és ledobtam a még üres bőröndöket magam mellé.London a legjobb hely volt amit valaha el tudtam képzelni, szerettem ott élni semmi pénzért nem hagytam volna ott.
-Rendben Ann.mondta kissé hezitálva.
-Akkor maradj.Majd meglátjuk, hogy boldogulsz egyedül. mondta apám lemondóan majd elköszönt tőlem és már csak a kocsija hangját lehetett hallani kintről ami a repülőtér felé vette az irányt.Tudtam hogy igy nem lesz egyszerű.Társaságra volt szükségem,de mivel a legjobb barátom turnén volt igy nem volt más lehetőségem mint felhívni.Amikor kicsik voltunk Lou mindig átvitt magukhoz és mindig kitalált valami érdekes de egyben veszélyes játékot is. Mindig meg tudott nevettetni.Hihetetlen az az energia ami belőle áradt.
Szerencsére felvette a telefont.
-Hellóka nyalóka.szólt bele és hallottam a hangján,hogy vigyorog.
-Szia Lou,hogy vagy?Milyen a turné?
-Jó de már kezdek elfáradni.Te hogy vagy?
-Magányosan.
-Hogy hogy?Mi történt?
-Apám munkát kapott Los Angelesben ezért ma elment.
-Nagyon vigyázz magadra amig nem megyek haza Ann hallod!!
-Jajj Lou ne aggódj megleszek.
-Most le kell tennem ,legyél rossz,sziiaa.köszönt el majd bontotta a vonalat.Ezek után nem húzhattam sokáig az időt hiszen másnap suliba kellett mennem.Hiányzott a régi életem.Amikor anya még élt..és nem kellett azon rágódnom,hogy apám valyon milyen hülyeséget fog csinálni amit majd nekem kell helyrehozni.Nah igen.Nem volt egy győztes fajta.Úgy értem elcseszett dolgokat de rendbehozni már nem volt az erőssége.
Másnap majdnem elkéstem,igen ilyen ügyes is csak én lehetek:D
Nagyon hosszú napom volt ,és erre rá tett az is egy lapáttal,hogy dolgoznom is kellett.Szerencsére aznap kevesen voltak a kávézóban. Szerettem ott dolgozni igazán jó hely volt.Talán az könnyített azon a napon a legtöbbet,hogy a legjobb barátnőm Sophia benézett hozzám.
-Szia csajszi, minden oké?kérdezte miközben megölelt.
-Többnyire.
-Ajajj akkor már baj van, mesélj.
-Nem ez..csak apám úgy döntött Los Angelesben akar dolgozni szal elment. Mondtam el egy szuszra.
-Ohh értem.Gondolom nem repestél az örömtől.
-Már nem érdekel Soph csak én ne kelljek a hülyeségeihez.mondtam a homlokomat dörzsölve majd még elrendeztem pár dolgot aztán Soph hazakisért.
