Luke
Adelaide húzott engem. Adelaide Lancaster húzott engem. Baromira örülök neki. Végre lesz alkalmam közelebb kerülni hozzá. És most, hogy megtudtam, hogy lekoptatta Michaelt, lehet szemétség, de nagyon örülök neki. Féltékeny voltam rá. Nagyon is. Cal-t kell majd kifaggatnom az egészről, mert mégiscsak ő Adie legjobb barátja. Órák után meg is kérdezem.
A tanárnő azt mondta, hogy akár ma is nekiállhatunk az ötletelésnek, az én legnagyobb örömömre. Mert ez azt jelenti, hogy a délutánt együtt fogjuk tölteni. Oda is megyek hozzá, hogy megbeszéljük a részleteket.
- Szia, Adie. Akkor a ma délután jó lesz neked? – kérdeztem ajak pc-m beharapva.
- Szia. Persze. Suli után átjössz hozzánk az úgy jó lesz?
- Persze. Akár mehetnénk is együtt haza. Ha nem zavarlak... - zavarban van. Istenem, de édes.
- Dehogy zavarsz. Neked van még órád? Mert én már végeztem, és ha gondolod szívesen megvárlak.
- Én is végeztem mára, szóval el is indulhatunk.
- Oké, menjünk.
Odaértünk hozzájuk. Bementünk.
- Mindjárt csinálok kaját, mert anya dolgozik, és Ash is nemsokára hazaér. Mit szeretnél enni? – ez a lány egy tündér.
- Ugh, miből lehet választani?
- Lasagne, makaróni, és pizza. Ezekben profi vagyok.
- Akkor legyen lasagne. – húztam féloldalas mosolyra a szám.
- Király. Az a kedvencem. Neki is állok. Addig menj a nappaliba, ott jobban el tudod foglalni magad.
- Nem baj, ha inkább maradok? Szívesebben lennék itt veled, mint egyedül a nappaliban. – elpirult.
- Engem nem zavarsz.
Neki is állt a kajának. Rá akartam kérdezni, mi volt Mikey-val, mert Cal-tól nem volt alkalmam megkérdezni.
- És milyen volt a randi Michael-el?
- Hát nem igazán sikerült túl jól.. megcsókolt, én meg hazarohantam. – mondta, miközben megkeverte a szószt.
- Annyira rosszul csókol, hogy hazáig futottál?- kérdeztem nevetve.
- Nem, dehogy is. – nevetett ő is. – Nem erről van szó.
- Hát miről, ha szabad tudnom?
- Mikor megcsókolt, rájöttem, hogy én más valakit szeretek, és nem akartam, hogy azt higgye, hogy csak kihasználom, vagy ilyesmi. Ezért másnap áthívtam tisztázni a dolgot. Akkor ott úgy tűnt, hogy elfogadta a dolgot, de aminek reggel te is a szemtanúja lehettél, az nem erre utal.
Más valakit szeret. Na bazdmeg. Ennél még azt is jobban elviselném, ha azt mondta volna, hogy rájött, hogy leszbikus. Picsába. Mikor azt hittem, minden sínen van, kiderül, hogy van valaki más. Nagyszerű. Ez az én formám. Annyi idő után végre kezdek érezni valamit egy másik lány iránt, erre tessék.
- Hát, szerencsés lehet az a srác aki miatt dobtad Mikeyt. – most nagyon vörös lett a feje. – És a srác tudja?
- Nem. – oho, így talán lesz alkalmam meghódítani.
- Kész a kaja. Megterítek, és ehetünk is.
- Oké, ne segítsek valamit?
- Nem kell köszönöm, megoldom. – mosolygott. Annyira gyönyörű a mosolya.
Láttam, hogy nem éri el a tányérokat. De cuki, kis törpe. Az én törpöm. Odamentem mögé, és szorosan hozzábújva levettem két tányért. Megremegett. Édes anyukám. Esküszöm, hogy én itt helyben... Luke. Fegyelmezd meg magad!
- Köszi. – mondta, majd megfordult, de én még előtte álltam.
- Kiengedsz?
- Nekem ez így tökéletes így. – mondtam. Megfogtam a derekát.
- Ki fog hűlni a kaja. – a kis rafinált. Azt hiszi, hogy most a kaja engem érdekel. Szart. Engem most csak ő érdekel.
- Engem nem zavar. Meg tudjuk melegíteni. – Még közelebb húztam magamhoz, - már amennyire ez még lehetséges volt – és megcsókóltam. Elejtette a tányért. Beletúrt a hajamba. Anyám, mennyire jól esett. Tökéletesen csókól. Sajnos levegő hiány miatt meg kellett szakítanunk a csókót. Vártam a pofont de valahogy ez nem történt meg.
- El sem tudod képzelni, mióta várok erre. – mondtam neki, a fejem a homlokának döntve.
- Én is. – mondta. Itt lefagytam. Az nem lehet hogy ez a csodálatos lány szeret engem.
- Most mi lesz? – kérdeztem.
- Ha adunk neki egy esélyt, remélem majd kialakul. Megpróbálhatjuk, ha benne vagy, de az elején még ne szóljunk a többieknek.
- Ennél jobban még nem örültem semminek. Azóta tetszel, mióta megláttalak. Tényleg. Teljesen elvarázsoltál. Gondoltam is rá, hogy lehet Roxfortban tanultál eddig. – vakartam meg a tarkóm. Elnevette magát.
- Őszintén szólva, én nem is gondoltam volna. Akkor ez most már félig hivatalos? – kérdezte.
- Igen. – magamhoz húztam, és jó szorosan megöleltem.
- Cal-ra mindig is féltékeny voltam. Annyit lehetett veled, de most már enyém a pálya. – súgtam a fülébe. – Szóval miattam koptattad le Mikey-t?
- Igen. Egyébként mikor Cal-nak meséltem, ő egyből levágta mi a szitu. – nevetett. – Azt mondta, tetszem neked, de én nem hittem neki. Annyira elérhetetlennek tűntél.
- Ez vicces, mert én is ugyan ezt gondoltam. – nevettem. – Ugye tudod, hogyha ez kiderül, akkor Michael nagyon ki fog borulni?
- Tisztában vagyok vele. Majd megvárjuk, míg egy kicsit megnyugszik, aztán mondjuk el neki is, és a többieknek is. Viszont Ash-nek el kéne mondanunk, mert ha kiderül, hogy eltitkoltuk előle, oltári nagy patáliát fog csapni. És hát Cal-t sem akarom megsérteni, de majd szép fokozatosan.
- Mi lenne, ha azt mondanánk, hogy a projekthéten csiszolódtunk annyira össze, hogy kimondtuk, hogy megpróbáljuk? És utólag Cal-nak is elmondhatnánk, hogy rögtön első nap kiderültek az érzelmeink. Az szerintem mindenkinek jobb lenne, mert addigra szerintem Mikey is lenyugodna. Nem akarom, hogy összevesszetek miattam.
- Én sem akarok vele összeveszni, mert fontos a barátságunk, de ha megpróbál keresztbe tenni, miután kiderültek a dolgok, akkor azt nem fogja megköszönni, amit tőlem kap.
- Nyugi Hemmo, a kemény fiút tartogasd másra. – mondta, majd rám kacsintott. Teljesen rabul ejtett ez a lány.
Sziasztok! Bocsánat, hogy régen volt rész, nem is próbálom mentegetni magam. Elég gagyi rész lett, de már nem akartam tovább szenvesztetni (van ilyen szó?) őket, szóval értelmes körülmények között úgy döntöttem összehozom őket, hogy végre tényleg beindulhasson a sztori. Annyira édesek vagytok, köszönöm a kommenteket az előző részekhez. Elképesztően jól esnek! <3 Jó olvasást. :3
