Álmaim pasija [befejezett]

5

Sziasztok! Először is szeretném megköszönni a rengeteg megtekintést és vote-okat ^^ nagyon hálás vagyok értük :D
Másodszor pedig mostanában rászoktam arra, hogy nem szedem ketté a részeket, remélem nektek ez nem gond XD ;)
Remélem tetszeni fog a rész :* imádlak titeket <3

5

Már legalább egy hete történt ez az eset. Azóta, George szerint, kicsit depressziós vagyok, az én véleményem szerint csak picivel többet sírok.
Viszont újra tudok írni és a róla szóló álmaim is kezdenek elmúlni, így csak sima szörnyes, gyilkolászós rémálmok kísértenek.
Egész hozzá szoktam már, ahhoz, hogy megint egyedül vagyok. Egy nagyon aprónyit még néha gondolok rá, de már csak nagyon keveset.
Elég sokat haladtam a közös "regényünkkel" és Raina napló részét nem sokára befejezem. Ha kész lesz e-mail-en elküldöm Coltonnak. Hiszen mégis csak együtt kell rajta dolgoznunk.

Mostanában sokat járkálok a városban egyedül, főleg este szeretem ezt tenni, ilyenkor ugyanis nyugodtan a gondolataimba mélyedhetek. Viszont George kifejezetten nem örül annak, hogy későn sétálgatok a kétes kinézetű alakok között. Ebben van valami. Megértem az aggodalmát, tényleg. De tudok vigyázni magamra... legalábbis eddig ezt hittem.

Ugyanolyan éjszaka volt, mint a többi. Nem csináltam semmit sem másképp. Csak járkáltam az utcán, miközben mindenen agyaltam, főleg Coltonon.
De hirtelen az egyik előttem sétáló férfi megállt, hátrafordult, majd benyomult a személyes terembe.

- Ide a táskát!- hangja határozott volt és éles, ennek ellenére vissza kellett kérdeztem.

- Tessék?

- Jól hallottad!- kivett egy kisebb kést a zsebéből, majd behúzott magával a mellettünk lévő, apró zsákutcába- Ide a táskát!

Eszembe jutottak George bölcs szavai, miszerint bármit is kérnek adjam nekik oda, ugyanis az értékeim pótolhatóak, ellentétben velem. Eszerint cselekedtem.
Miután kivette a kezemből a tatyóm, elfordult a főút felé, majd újra rám nézett.

- Egész csinoska vagy- húzta a száját ijesztő mosolyra, majd még jobban betuszkolt a sikátorba.

Fogalmam sincs mit kellett volna tennem. Egyszerűen csak ledermedtem. Mintha az egész nem velem történne.
Mélyen és szaggatottan vettem a levegőt. Soha életemben nem féltem ennyire.

- Ha sikítani mersz, kinyírlak!- sziszegte.

- Kérem...!- néztem a szemébe.

- Ne aggódj! Élvezni fogod- a kés pengéjével végig simította a combom.

Közelebb hajolt hozzám, mire én még jobban a falhoz simultam.
Megszagolta a nyakam, majd magasabbra emelte a fejét és megnyalta az arcom. Undorító volt.
Kezét egyre lejebb csúsztatta az oldalamon, majd megállapodott a szoknyám alján, amit egyre fejjebb ráncigált. Szinte remegtem.

Hirtelen fény gyúlt a fickó mögött, majd egy alak körvonalai rajzolódtak ki, aki sietős és határozott léptekkel jött felénk.
Lerántotta rólam a tolvajt, majd az egyik közeli kukához nyomta, olyan erővel, hogy szinte nekem is fájt.
Ekkor láttam, hogy a "hősöm", Colton.
Kicsavarta a rabló kezéből a kést, majd hátulról a torkához szegezte.

- Ha ezentúl bárkit is bántani mersz, főleg őt- azzal felém fordította a haramia fejét- megtalállak és megöllek.

Még sosem láttam ilyen dühösnek.

- Értve?- kérdezett vissza, mire az idegen hevesen bólogatni kezdett.

- Rendben- azzal eltaszította az ismeretlent a főút irányába és elindult felém.