Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 8.rész - A múlt visszacsap

- Tudjátok mi lenne jó? - csillannak fel Louis szemei és felpattant a székről. Olyan gyorsan tette ezt, hogy az ölében ülő Sora majd nem leesett onnan, de -szerencséjére- még időben elkapta.
- Na mi? - kérdi Eleanor kissé unottan. Valamin összekaptak de nem tudni, hogy min. Ennek már két napja.
- Még egy turné a híres Sisi Kingel! - néz rám csillogó szemekkel.
- Ez nem rossz ötlet leszámítva, hogy évekig szüneteltem és kétlem, hogy ugyan annyi rajongóm lenne még és van egy lányom. Tudod nem a megfelelő időpontot találtad erre ki. - intem le, így kissé alább hagyott a lelkesedése szegény kék szemű barátomnak.
- A rajongók ugyan úgy megmaradtak. Sora pedig ellenne velünk. Lux is volt már így turnén. - mosolyog Liam kedvesen.
- Akkor másképpen mondom. Esküvők hada jön nem sokára.Kezdve a bátyámékkal, aztán elmondok Zaynek mindent. Nem tervezem ezt a turné közepén megtenni.
- A mi esküvőnket kihagytad. - szólal meg a mellettem ülő Zayn.
- Mert nem vagyok olyan biztos abban, hogy akarod még ha megtudod az igazat. - nevetek fel keserűen.
- Majd meglátjuk. - motyogja elfordított fejjel.
- A turné akkor is felejtős. - fonja össze karjait Eleanor. - Nekem se olyan kellemes ám hónapokig itthon ülni és várni rátok. - fordítja el fejét. Veszekedtek Louval, de egyértelmű, hogy ezt neki címezte.
- Akkor turné kilőve. - von vállat Lou. Tekintete végig Eleanoron van, aki ezt észre sem veszi. Alsó ajkát beharapva nézi a férfi, aki legjobb barátnőmet már lassan tíz éve boldogítja. Louis tekintetében valami különös van. Izgatottság, félelem mégis csodálat a lány felé. A félelmet nem tudom hová tenni.
- Eleanor Calder! Kérszen állsz? - áll fel sietősen Lou és Sorát lerakva a helyére sétál a lány elé. Eleanor előtt körülbelül két méterre áll meg.
- Mégis mire? - vonja fel fél szemöldökét Eleanor.
- Arra, hogy a feleségem légy! - Louis mosolyogva mondja míg a szobában mindenki más csodálkozva néz rájuk. Még El is ledöbbenve néz Loura.
- Válaszolj! - szólal meg izgatottan Sora, ami megmosolyogtat.
- Igen - nyögi ki végül El mosollyal az arcán, könnybe lábadt szemekkel. Louis mosollyal ajkain lép közelebb Eleanorhoz megragadja derekánál fogva és húzza magához egy csókra. Két napig haragba voltak végül aztán lánykérés lett belőle. Csak úgy, mint Zaynnél és nálam, csak mi a haragot egy hétig tartottuk.
- Nekünk ez miért nem sikerült ilyen látványosra? - motyogom Zaynnek mosolyogva, mire ő mosollyal arcán, felvont szemöldökkel néz rá.
- Egymás agyát húztátok, majd négy évig szenvedtetek. Nem volt ez elég látványos? - nevet kínosan Harry.
- Igaz. - felelem majd Zayn ajkaira nyomok egy apró puszit. Louis ezután barátnőm ujjára húzta a gyűrűt, ami az esküvői gyűrűkhöz hűen gyönyörű volt.
- Gratulálok! Ideje volt már. - nevetek, de azért megölelem mind kettejüket. - De figyelmeztetlek titeket, nem lesz dupla esküvőnk! - szólok rájuk mosolyogva. Eleanor elneveti magát, majd még egyszer nyakamba veti magát. A lány, aki nyolc éve legjobb barátnőm, most férjhez fog menni, csakúgy mint én. Ennél jobb már nem lehet.

~*~

Nagyon nem vagyok jól. Szédülök és hányingerrel görnyedek a vécé fölött. Nem értem mitől lehetek rosszul, de Zaynnek eszemben sincs szólni. Nem akarom, hogy aggódjon értem.
- Baby, jól vagy? - szól be a zárt ajtó mögül Zayn.
- Persze, egy pillanat és megyek. - mondom ráerőltetve magamra a jól létet. Felállok, de rögtön megszédülök. Rendben kell, hogy legyek. Hiszen most tartunk egy kis ünnepséget Eleanor és Louis miatt. Petert és Nataliat is sikerült elrángatnunk, ha ők eltudnak jönni, nekem is jól kell legyek.
- Itt is vagyok. - mosolygok Zaynre, amikor kilépek a fürdő ajtaján.
- Biztos jól vagy Baby? - karolja át derekam.
- Jól vagyok Zaynie, ne aggódj. - mosolyogva adok csókot ajkaira. Mosolyogva kulcsolja össze ujjainkat és megyünk a többiekhez, ahol Sora hozzánk rohan, én pedig az ölembe veszem. Hirtelen felismerés ér, akkor voltam ilyen rosszul utoljára, amikor...Amikor Sorával voltam terhes. Megint terhes lennék? Elképzelhető, hisz többször voltam együtt Zaynnel. De ez még nem olyan biztos. Kell nekem egy teszt vagy inkább rögtön orvoshoz kéne elmennem. Amíg nem vagyok biztos benne nem mondom el Zaynnek, nem akarom azt, hogy ha még sem igaz akkor rossz legyen neki. Vagy ha mégis terhes vagyok, akkor ne legyen akkora sokk.
- Sápadt vagy Nina. Baby, nem vagy jól. - rázza fejét Zayn megállva előttem. A hangzavartól, amit a többiek okoznak alig értem amit mond.
- Zaynie - mosolygok rá - teljesen jól vagyok.
- Nem lenne jobb ha elmennél egy orvoshoz? - kérdi aggódva.
- Ha az megnyugtat, akkor elfogok menni, de nem ma. - mosolygok rá, majd miután ő is rábólint kikerülöm őt és a többiekhez sétálok.
- Téged is lehet látni? - kérdem csípőre tett kézzel Peter elé állva.
- Az asszony nem enged el. - neveti el magát, de nem sokkal később tarkóján csattan Nat keze.
- Engedlek, csak nincs időnk. - forgatja szemeit Nat.
- Remélem már intézitek az unokahúgomat, vagy öcsémet. - kacsintok rájuk mosolyogva.
- Igyekszünk. - mondja Peter.
- Részleteket ne! - szólok rá nevetve, majd leültetem Sorát a kanapéra én pedig a konyhába megyek, ahol Eleanort találom.
- Na milyen érzés tudni, hogy hamarosan összeházasodtok? - lököm meg vállammal az övét, mosolyogva.
- Csodálatos! - sóhajt mosolyogva, csodálva gyűrűjét.
- Üdv a világomba. - nevetek csendesen, kezem pedig automatikusan hasamra csúszik. És ha mégis terhes vagyok? Megint? Ismét Zayntől?
- Hé, te jól vagy? Minden oké köztetek? - zökkent ki gondolataimból El.
- Persze, minden a lehető legcsodásabb. - bólogatok mosolyogva, majd közelebb hajolok hozzá. - Azt hiszem terhes vagyok. - suttogom majd alsó ajkamba harapok. Eleanor leesett állal néz rám végül boldogan ölel magához.
- Gratulálok! - ölel szorosan majd elenged. Csöngetnek így már indulnék ajtót nyitni, de Niall
megelőz.
- Nyitom! - kiálltja el magát a nappaliból.
- Hát a turné így akkor végkép nem jöhet szóba. - kuncog El, amin én is elmosolyodom.
- Zayn is aggódik a rosszul létem miatt szóval majd elmegyek orvoshoz. De úgy is úgy terveztem, hogy elmegyek egy orvoshoz. - vonok vállat mosolyogva. Eleanor mosolyogva bólint, majd egy tál popcornal elindulunk vissza a többiekhez. El is feledkeztem már, hogy csengettek, de amikor kiértünk a nappaliba megláttam, hogy milyen vendégünk is érkezett.
- George - motyogom idegesen. A szobában a kellemes hangulatból feszült lett. Eleanoron, Peterön és rajtam küvűl mindenki értetlenül néz.
- Nina - mosolyog lágyan apám. Mély, reszelős hangjától kiráz a hideg és önkéntelenül is az az este jut eszembe, amikor utoljára láttam őt. Elfog a remegés és Sorára veszek egy pillantást. Féltem őt, az anyai ösztönöm automatikusan előjön.
- Mit akarsz itt? - kérdem feszülten. Próbálok határozott lenni, hangom mégis megremeg.
- Miért ne látogathatnám meg a gyerekeim? - kérdi amivel Peterből egy lesajnáló nevetést hoz ki, én pedig felvont szemöldökkel nézek rá.
- Mert egyikünk sem kíváncsi rád - felel helyettem Peter. Ismét Sorára pillantok, akit már Eleanor tart kezében szorosan ölelve, mint ha egy pajzs lenne a kicsi lánynak.
- Kérlek - néz rám apánk, könyörgő tekintettel. Közelebb lép én pedig hátrálok. Még most is félek tőle, igen határozottan félelem az amit érzek. De már nem is magam miatt aggódok. Inkább amiatt, hogy Soraya egy ilyennek legyen a szemtanúja.
- Csak bocsánatot akartam kérni. Megismerni az unokám és a gyerekeim jövendőbelijeit. - mondja mélyen szemembe nézve. Nem bírom tartani a szemkontaktust, elfordítom fejemet egyenesen Zayn felé. Látja a tekintetem. Látja mi van benne, a félelmet az aggódást. Éppen ezért jön hozzám és birtoklóan öleli át derekamat.
- Zayn Malik, Nina vőlegénye. - nyújtja kezét apám felé feszülten. - A lányunkat pedig kétlem, hogy Nina is engedné, hogy megismerje. - teszi hozzá. Ezzel nyilván elérve, hogy ne kedvelje túlzottan apám őt. Nem izgat, ha nem kedveli. Most jön az a rész, amikor apám mutatkozik be. De ő Weyble. Ha ezt elmondja Zayn tudni fogja ki vagyok. Kétségbeesetten nézek apámra, aki ezt észre is veszi. Segítenie kell, nem árulhat el.
- George vagyok, Nina apja. Ahogy elnézem a lányom nem igen mondta el az igazi kilétét én pedig nem fogom elárulni őt. - néz végig Zayn szemébe majd halványan mosolyogva rám néz de én csak érzelem mentesen nézek rá. Nem leszek hálás emiatt. Az apám. Kötelessége mellettem állni és segíteni. Apánk jelentőségteljesen néz Peterre, de ő csak fejét rázza és maga mögé húzza Nataliat egyértelművé téve, hogy ő nem fogja bemutatni a menyasszonyát.
- Szerintem lassan menned kéne. - szólalok meg kimérten. Komolyan minden erőmet össze kellett szednem ahhoz, hogy hangom ennyire határozott és kimért legyen, remegés nélkül.
- Igen, valóban. - motyogja apánk szomorúan. - Remélem még találkozunk. - jön közel hozzám én pedig csak azért nem hátráltam, mert mellettem volt Zayn. Feszülten állok míg ő közelebb hajol és arcomra ad egy puszit. Érzem, amint Zayn keze jobban tapad hozzám, még sem húz el tőle igazán. Apám ellép tőlem majd szomorúan mosolyogva rám nézett és elhagyta a házat. Csak bámulok magam elé nem tudok megszólalni. Sora ismét hozzám szalad de most Zayn veszi ölébe. Rámosolygok kislányunkra. Nem erőltetett mosoly, őszinte nyugodt mosoly. Őrülök, hogy nem került a nagyapja közelébe. Elég lesz neki csak Yaser nagypapaként, nem akarom George-t a közelébe látni. Adok kislányom arcára egy puszit, majd eltávolodom tőle és Zayn ölelő karját lefejtem magamról.
- Elnézést - motyogom majd az emeletre sietek. Szobánkba sietek és ott az erkélyre megyek. Nem akartam Eleanor és Louis boldogságát tönkre tenni, de most képtelen lettem volna ott maradni.
- Baby - hallom meg Zayn hangját hátam mögül. Sóhajtva hajtom fejemet kezeimre, amik a korláton pihennek. Lehunyt szemekkel érzékelem amint Zayn magához húz és hátulról ölel át.
- Minden rendben lesz Baby, itt vagyok nem lesz semmi baj. - csitítgat, amikor feltör belőlem a zokogás. Nem kérdezte, hogy jól vagyok-e, amiért hálás vagyok. Hiszen nyilvánvaló, hogy nem vagyok jól. Nem szólalok meg, nem tudnék mit mondani, de ő aranyos dolgokat súgva fülembe vigasztal és simogatja hátamat.
Apám nyolc éve nem keresett mégis minden egyes napomat borzalmassá tette. Nem tudtam soha feldolgozni, hogy apám elment. Én voltam régen az ő "Kis Hercegnője", de ez egyik napról a másikra változott. Mostanra pedig már senkije se vagyok. Csak egy ember aki gyűlöli. Nem mondtam senkinek. Soha senkinek se mondtam, hogy meddig is vártam, hogy egy nap visszajön, bocsánatot kér és minden ugyan úgy lesz, mint régen. Ebben reménykedtem nap, mint nap. Hetekig csak ültem a szobámba és néztem ki az ablakon, hátha visszajön. Az azután következő két évben még reménykedtem. Végig élt bennem a remény, hiszen két év nem nagy dolog, akkor még megtudtam volna neki bocsátani. De amikor a harmadik év kezdődött minden reményem elszállt. Akkor ismertem meg a fiúkat jobban. Azért voltam akkoriban még keményebb. Mert már letettem arról, hogy az apámat valaha újra látni fogom.
Nem akarom, hogy Sorával is ugyan ez legyen. A legrosszabb, hogy meglehet, hogy ez legyen. Hiszen ha Zayn megtudja az igazat, akkor nem olyan biztos, hogy akar még látni minket. Engem. Félek, nagyon félek.
- Kérlek Zaynie. Ígérd meg kérlek, hogy te nem leszel ilyen apa! Te nem fogsz elhagyni minket, nem fogod megütni egy gyerekünket sem. Nem fogod bántani Sorát sem, sem pedig senki mást a családunkból. - kérlelem sírva, pedig már némileg kezdtem megnyugodni.
- Soha Baby, soha nem tennék ilyet! Megígérem, hogy nem hagylak el titeket és nem fogom egy gyerekünket sem megütni. - fülem mögé nyom egy puszit, majd végig puszilja nyakamat nyugtatásképpen, ami segít is.
- Elrontottam a bulit. Ez Elről és Louról kellett volna szólnia. - mosolygok keserűen.
- Nem a te hibád édes. Majd máskor megünnepeljük őket. - szorít magához még inkább. - Gyere be, pihenj le egy kicsit. - mondja majd bevezet a szobába. Becsukja az ajtót, amíg én befekszem az ágyba. Zayn hátam mögött van és szorosan hozzám bújva fekszik mellém. Karját hasamon pihenteti míg én saját kezemet az ő kezén helyezem el.