Álmaim pasija [befejezett]

Vakáció/2

Vakáció/2

- Colton...- fogtam meg a kezét- Mi a baj?

- Rachel...- kezdte lehajtott fejjel.

- Mi történt?

- Apának szívrohama volt- bökte ki- Most kórházban van.

Ez a hír meglepett. Sokáig meg sem tudtam szólalni. Láttam Coltonon, hogy nagyon megviseli a dolog.

- Sajnálom- csak ennyit tudtam kinyögni.

- Ez van- mondta keserűen.

- Akkor most mi legyen? Menjünk haza?- mutogattam a bőröndök felé.

- Nem kell... Mármint te maradj nyugodtan- miután Colton észrevette, hogy elég értetlen képet vágok, folytatta- Apát 3 nap múlva engedik ki. Ha én addig visszautazom, és utána újra Hawaii-ra jövök, lenne még együtt egy kis időnk- magyarázta.

- Rendben- bólintottam- De nem szeretnéd, hogy veled menjek?

- Most egyedüllétre van szükségem- nézett a szemembe.

- Megértem- bújtam hozzá- Mellesleg mikor indul a géped?

- Anya a következő járatra foglalt helyet, vagyis egy óra múlva már a reptéren kell lennem- jelentette ki.

- Oké- elhúzódtam tőle és bíztató egy mosolyt küldtem felé- Segítsek pakolni?

- Nem, köszönöm. Hamar megleszek vele- állapította meg, mikor körbe pillantott a szobában.

Miután Colton végzett, ami nagyjából annyit jelentett, hogy eltette a fogkeféjét és felöltözött, készen állt az útra. El szerettem volna kísérni, de mivel tisztán megmondta, hogy nincs kedve társasághoz a hotelban maradtam.

- Szia szépség- suttogta ajkaimra.

- Szia Colton, vigyázz magadra! És majd hívj ha leszállt a repülő!

- Úgy lesz- azzal még egy csókra magához vont és elment.

Egy hatalmasat sóhajtva dőltem be a kényelmes, óriási ágyba, mely mostmár, 3 nap erejéig csakis az enyém. Komolyan, akár bújócskázhatnék is benne...

Colton nélkül olyan... hiányosnak éreztem magam. Fogalmam sem volt, hogy mit tudnék magammal kezdeni, hiszen nem ismerek semmit és senkit.

A mobilom szerint már bőven délután volt, de én még mindig ugyanúgy feküdtem az ágyon, kissé összetörve, kissé aggódva.
Sok időm volt arra, hogy gondolkozzak, mégsen használtam ki, csak a plafont figyeltem.
Talán 4 óra felé lehetett, mikor megéheztem. Úgy döntöttem, hogy lemegyek a medencéhez és az ottani "evős részlegnél" harapok valamit, ugyanis a szórólapon írtak erről a helyről.
Ígyhát felkaptam magamra egy lenge, maxiruhát és a földszint felé vettem az irányt. Amint kiléptem az ajtón, megcsapott a meleg. A hatalmas hőséget, csakis a vízben voltak képesek elviselni az emberek. Ez abból is látszódott, hogy sem az étteremnél, sem a bárnál nem állt sorba senki.
Miközben leültem az egyik asztalhoz és az étellistát olvasgattam, arra lettem figyelmes, hogy valaki folyamatosan figyel engem. Félretéve az étlapot, szétnéztem, de nem találtam egy rám szegeződő szempárt sem.

Miután kihozták nekem a salátát és a rántott sajtot, szinte egyből fel is faltam őket (nincs mit tenni, az éhség nagyúr).
Amint befejeztem az "ebédet" és kifizettem, a szobám felé indultam, azzal a céllal, hogy felvegyek egy fürdőruhát, aztán visszatérve a medencéhez napozzak kicsit.

A nyugágyon fekve, orromon a napszemüveggel szinte kizárult a külvilág. Csak én voltam, a napsugarak és a lágy szellő.
Hirtelen valami jegeset éreztem a hasamon. Gyorsan felugrottam és a kissé ismerős idegenre néztem.