Álmaim pasija [befejezett]

Vakáció/3

Vakáció/3

A remény hal meg utoljára. Mikor már a hatodik próbálkozásom is ugyanígy sült el, egy másik irányból közelítettem meg a dolgot.
Megkerestem Mrs. Terro számát, majd megnyomtam a "hívás" gombot és a fülemhez emeltem a mobilt.
Kicsöngött. Minden másodperc örökké tartott... aztán felvette.

- Szia Rachel!- köszöntött.

- Jó napot Mrs. Terro!- kezdtem hevesen- Colton ott van?

- Itt ül mellettem- felelte, mire én egy akkorát sóhajtottam, hogy csoda Jason nem repült el (aki, amúgy semmit nem vett észre a történtekből)- Adjam?

- Igen- kértem.

- Szia szépség!- szólt bele a telefonba. Ennyi volt! A könnyeim utat törtek maguknak. Gyorsan felálltam és berohantam a gardróbszobába.

- Szia- mosolyogtam keserűen, bár tudtam, hogy ő nem látja.

- Miért sírsz?- érdeklődött. Ezek szerint hallja...

- Aggódtam.

- Sajnálom, hogy nem hívtalak, csak lemerültem...- magyarázta.

- Nem baj, csak... rám hoztad a frászt- nevettem fel kissé.

- Aranyos vagy- jelentette ki.

- Dehogy...- töröltem le egy könnycseppet- Mellesleg apukád hogy van?

- Jól, amennyire jól lehet- válaszolta.

- És anyukád?

- Ő is- sóhajtotta.

- És te?- fejeztem be a faggatást.

- Az átlagosnál rosszabul, de elmegy- szinte tudtam, hogy most megvonja a vállát- Veled minden rendben?

- Igen- vágtam rá.

Pár pillanatig nem érkezett semmiféle reakció, csak a háttérzaj hallatszódott, majd Colton újra beszélni kezdett.

- Nekem most mennem kell, mert megkezdődött a látogatási idő. Még hívlak kicsim. Szeretlek- Colton meg sem várta, hogy én is elbúcsúzzak, letette. Be kell vallanom, picit rosszul esett, de megértem, hogy most nincs túl jó hangulatban. Én sem lennék.

Felálltam a földről és a zárban elfordítva a kulcsot kinyitottam az ajtót, majd kiléptem a nappaliba.

- Mi a baj hercegnő?- állított meg Jason.

- Semmi- közöltem.

- Gyere!- átkarolta a vállam és a kanapé felé vezetett. Hirtelen felkapott, majd elfektetett az ülőalkalmatosságon.
Egyből magzatpózba zsugorodtam és a TV felé fordultam. Jason lehuppant mellém, majd megsimította a hátam.

- Rendeltem a szobaszervízen sütit- jelentette ki, mire jobb kedvem lett.

- Milyet?- kíváncsiskodtam.

- Vajon milyet?- tette fel a költői kérdést- Melyik torta lehet az én hercegnőm kedvence? Az epres-vaníliás?

- Az- bólogattam, majd kiegyenesedtem és a nyakába borultam- Úgy hiányoztál Jas!

- Te is nekem- suttogta- Ezek után muszáj lesz tartanunk a kapcsolatot.

- Bizony- helyeseltem.

* 2 nappal később- hajnalban*

Tegnap volt Miguel esküvője és, habár folyamatosan győzködött, hogy menjek, kihagytam. Így tulajdonképp nem csináltam semmit sem, az ágyban fekvéstől, illetve filmezéstől eltekintve.
Este Jason átjött, hogy "kimozdítson" kicsit, de mivel ez nem sikerült neki inkább csatlakozott A Gyűrűk Ura maratonhoz.
Rendeltünk fagyit és beszélgettünk picit. Elmeséltem neki mindent. De tényleg. A szüleimről, Coltonról, a suliról...
Ő pedig figyelmesen hallgatott. Hol átölelt mikor sírni kezdtem, hol velem nevetett.
Hiányzott már, hogy legyen egy barátom, akinek kiönthetem a lelkem és nem ítél el.
Tudom, hogy 8 éve nem találkoztunk, de mégis úgy gondoltam, hogy képesek lennénk onnan folytatni, ahol abbahagytuk. A "férjes" résztől eltekintve...
Miután én befejeztem a mondandómat, ő következett.