történetek és gondolatok, amiket magunkban temetünk el.
Törött szárnyú pillangók. Ezek vagyunk mind.
..és némán lebegek a tudatlanság végtelen tengerén.
Olykor sírni tudnék. De a fájdalom ettől nem múlik el.
Mosolygós borítású, összetört lelkű emberek.
és néma gyilkosok lettünk egy ordító háborúban.
Azért a sötétben teázásnak is megvan a maga nyomott hangulata.
Összeszorítom a szemem. Talán így nem kell látnom a rosszat.
Magányosan sétálni egy emberekkel tömött folyosón.
YOU ARE READING
el kellene mondanom
Non-FictionAzt mondják, örökké nem eshet. S kérdem én, akkor miért érzem úgy mégis?