Magyarokhoz írom ezt én,
közölve, hogy nincs itt remény.
Elveszettek lennénk itt mind,
nemzetünkben nincs elég hit.
Nem hiszünk a jóban, szépben,
összefogás erejében.
Csodát várva szemet hunyunk,
rossz sorsunkba belenyugszunk.
Vitézségünk már csak emlék,
ahelyett, hogy bátrak lennénk.
Nagy erőknek behódolunk,
kérdem én azt, hol a kardunk?
Évezredes történelmünk,
itt van nekünk, büszkék legyünk!
Nézzünk fel az őseinkre,
jobban mondva, hőseinkre!
Bárki kérdi, nem tagadom,
tiszta szívvel állíthatom.
Hazámnak, csak ezt mondhatom!
Magyarságom felvállalom!
