Álmaim pasija [befejezett]

Káros szenvedélyek

Sziasztok! Itt az új rész :) remélem tetszeni fog ;) mellesleg köszönöm a rengeteg megtekintést és vote-okat :*

Káros szenvedélyek

Reggel volt. A Nap már alig észrevehetősen sütött a redőny alatt. A kanapén feküdtem. Hogy hogyan kerültem oda, arról fogalmam sem volt.
Felültem és egyből a homlokomhoz kaptam, habár tudtam, hogy ezzel nem enyhíthetek a fájdalmon. Szétnéztem és ekkor láttam, hogy Colton a másik szófán alszik és cukin szuszog.

- Colt!- ütögettem meg a pléden keresztül.

- Mi az?- pattantak fel szemei. Mint, akit nem épp az álmok mezejéről rángattak ki...

- Mi történt tegnap?- tettem fel a legfontosabb kérdést számomra.

- Ittál, hánytál, haza hoztalak és arra kértél, hogy maradjak- válaszolta tömören.

- Maia?

- Őt is elfuvaroztam- biztosított.

- És... ugye mi nem...?- habogtam.

- Szerinted akkor külön ágyban lennénk?- nevetett fel. Én annyira nem díjaztam a humorát, csak dühösen pásztáztam az arcát és megráztam a fejem- Hol van az aszpirin?- váltott témát.

- A középső, felső konyhaszekrényben. De minek kell az neked?- Emlékeim szerint én vagyok kib@szott másnapos, nem pedig ő...

- Nem nekem. Neked!- mutatott rám.

- Majd adok magamnak...

- Adsz magadnak?- vonta fel a szemöldökét- És poharat hol találok?

- Azt nem mondom meg- feleltem- Majd én...

- Jól van, jól van- szakított félbe- Adsz magadnak.

- Pontosan- bólintottam.

Szinte felugrottam az ülőalkalmatosságról, de a migrén intenzív szédülésbe váltott, így egyből vissza is estem.
Colton hirtelen mellettem termett. Erős kezével karolta át a vállam és szorított magához, miközben szája a fülemet súrolta.

- Rach...- suttogta bizonytalanul- Jól vagy?

- Szerinted?- csattantam fel és eltoltam magamtól. Ilyenkor nem bírom ha hozzám érnek... főleg ha az illető az exem.

- Mindjárt jövök!- jelentette ki, majd felállt és a konyha felé vette az irányt.

Csak ekkor vettem észre, hogy nincs rajta poló. Zavarban éreztem magam, már rég óta nem volt ilyen. Ha lehetséges rosszullétem fokozódott és enyhe gyomorgörcs kerített hatalmába, de az a jó fajta...
Colton kidolgozott kockáinak látványa, valami olyan dolgot ébresztett fel bennem, ami már hosszú ideje szundikált, legalább 2 éve...
Lehajtottam a fejem és a földet figyeltem, reménykedvén, hogy elnyel és nem kell többet a gyönyörű, barna szemeibe néznem. Féltem attól, hogyha ez megtörténik, nekem végem. Az új Rachelnek vége...

- Hol van az inged?- törtem meg a csendet.

- Szárad- közölte- Kiöblítettem, ha nem baj...

- Leokádtam, ugye?- nevettem fel kínomban.

- Igen- hallatszódott a hangján, hogy mosolyog- Tessék!- helyezett le elém egy tálcát, rajta vízzel és egy tablettával.

Bevettem a gyógyszert és lehúztam a pohár tartalmát, majd hátra dőltem a kanapén.

- Bekapcsolod a TV-t?- kértem Coltont, aki válasz helyett csak teljesítette az óhajomat- Született feleségek!- kiáltottam fel vidáman. Imádom ezt a sorit.