Álmaim pasija [befejezett]

Zűrzavar

Sziasztok! Előszöris szeretném megköszönni a rengeteg visszajelzést az előző részhez :* mostmár tudom, hogy lesz befejezve
Másodszor pedig, itt az új fejezet :D nem túl hosszú, de annál jelentősebb ;)
Remélem tetszeni fog :)

Zűrzavar

Ha azt hittem, hogy zavarosabb már nem is lehet az életem... akkor hatalmasat tévedtem.
De kezdjük is el az elejéről...
Két hét telt el a csókos incidens óta, ami nem sokat változtatott kettőnk kapcsolatán. Továbbra is szekáljuk egymást, viszont ez valahogy más. Már nem annyira jó.
Nemrégiben felcsillant a remény, miszerint Coltnak vissza kell mennie Londonba, de ő csak elintézte annyival, hogy most fontosabb dolga van és legkésőbb egy hónap múlva visszaköltözik. Egy hónap! Nem fogom kibírni...
Jasonnal már rég nem beszéltem. Kicsit be vagyok rá rágva, amiatt, hogy rám úszította Coltont, de végülis megértem. Hiszen ha ő viselkedne így, valószínűleg én is megijednék és segítő kezet nyújtanék felé, ahogyan ő teszi.
Trevorral minden rendben. Igaz, már kevesebbet vagyunk együtt, minden értelemben, Colton felbukkanása óta, de elég jól bírjuk és valahogyan mindig kerítünk időt, illetve alkalmat egy-egy menetre.
A tegnapi este sem volt másképp, így reggel drága hancúrpajtim mellkasán ébredtem. Nem rossz, nem rossz...

- Szia kincsem!- puszilta meg a homlokom, kissé kábán.

- Szia Trev- mosolyodtam el egyből, ahogy ajkai a bőrömhöz értek. Trevor és köztem különleges a kapocs. Nem mondanám azt, hogy szerelmes vagyok belé, sőt... ez az igazság teljes ellentéte lenne. Csupán annyi az egész, hogy kib@szott jó az ágyban.

- Hogy aludtál?- érdeklődött.

- Jól- ásítottam- És te?

- Én is- izgalmas téma...

- Elmegyek zuhanyozni- jelentettem be, majd kikászálódtam a takaró alól és az ajtó felé vettem az irányt.

- Nem szeretnéd, hogy csatlakozzak?- mintha kissé csalódott lenne a hangja...

- Ne haragudj, de nem- sóhajtottam- Szinte biztos vagyok benne, hogy a "drága kis Coltonom" már itt van és nem szeretném, ha hallana minket- itt picit abbahagytam a beszédet- És- emeltem fel a mutatóujjam- tudom, hogy nem CSAK tusolni szeretnél. Ismerlek...

Szavaim enyhítése érdekében nyomtam még egy puszit a szájára, majd végre bevonultam a fürdőbe.
Miután levetkőztem, beléptem a kabinba és magamra engedtem a forró vizet. Ó, hogy én ezt mennyire szeretem...
Mikor kész lettem magamra tekertem egy törölközőt és visszamentem a szobába, ahol Trevor már felöltözve várt. Esküszöm... tegnap nem ezeket a ruhákat viselte. Most kifejezetten elegánsan festett. Egy fehér, galléros póló, rajta egy szürke zakó és farmer nadrág... Jó, lehet picit túloztam az 'elegáns' jelzővel, de na...

- Mi az?- vigyorodtam el.

Trevor összeszorított szemei hirtelen kipattantak, majd kiegyenesedett és felém közelített.

- Lenne egy kérdésem- hangja bizonytalan volt, mégis éles.

- Mondd csak- próbáltam nem túl kételkedően hangzani, de csúfosan elbuktam.

- Rachel- szólított meg. Ennek komoly témának kell lennie, ha már teljes nevemen hív- Remekül érzem magam veled. Vicces vagy, okos és gyönyörű. Király veled a szex, - ez eddig okés...- de többet szeretnék. Szóval, Rachel Clanders... eljönnél velem egy randevúra?

Az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy nem ez lesz. Mert bármennyire is jó Tervorral, minden értelemben, én nem vagyok képes újra szerelembe esni. Ahhoz túl gyáva vagyok.
Egy percig sem gondolkodtam a válaszon, csak azon, hogyan közöljem vele, hogy ez nem fog összejönni.

- Nem lehet- böktem ki.

Mintha évek teltek volna el. Csak álltunk egymás előtt, miközben én a földet, Trev pedig az arcomat vizslatta.

- Értem- bólintott- Ez esetben... nem is zavarlak tovább- azzal az ajtó felé indult és kilépett az életemből.

'A legszánalmasabb ember' címre pályázom és eléggé esélyes vagyok.
Megfeledkezve arról, hogy testemet csupán egy fehér anyag fedi, hasra vetettem magam az ágyamon és legszívesebben elsüllyedtem volna.
Gáz vagyok, ez a legjobb szó.
Miért nem lehetek képes egy normális párkapcsolatra? Félreértés ne essék, én próbálkoztam Colton után, de egyszerűen nem jött össze. Talán el kéne fogadnom, hogy egyedül fogok megöregedni. Lehet, hogy pár macskát is beszerzek majd...

- Rachel?- zökkentett ki az agyalásomból Colton, mire ülő helyzetbe tornáztam magam.

- Mi van?- pont ő hiányzott.

- Jól vagy?- már megint ez a rohadt kérdés.

- Csak hagyj békén- legyintettem, miután legbelül kidühöngtem magam.

- Beszélgessünk!- huppant le mellém.

- Nincs kedvem- ellenkeztem.

- Pedig beszélni fogunk- jelentette ki- Mi a bajod?

Ó, drága kicsi Colton... kezded kihúzni a gyufát.

- Semmi- vontam meg a vállam.

- Valamiért nem hiszek neked- tárta szét a karját.

- Lesz@rom- szűrtem fogaim közt. Kib@szottul mérges voltam. Ez mostanában elég gyakori...

- Ennyi- száját gúnyos mosolyra húzta. A napi egy csúnya szó maga a kínzás. Nem csoda, hogy az üvegben minimum 50 dollár lapul már.

- Nem érdekelsz- mint egy durcás óvodás.

- Szóval min is vagy kibukva?

- Trevor randira hívott- motyogtam. Colton egy darabig feszült állkapoccsal, megrökönyödve nézett maga elé. Bevallom... jó érzés volt.

- És...?- ösztökélt a folytatásra.

- Nem- vágtam rá- Már soha többé nem leszek szerelmes. Mert félek. Félek attól, hogy...

- Összetörnek?- szólt közbe Colton, mire kelletlenül bólintottam- Ahogyan én tettem?

- Úgy- suttogtam a padlót pásztázva.

- Az volt életem legnagyobb hibája- tette a kezét a combomra, amitől a szívem hevesebben kezdett verni.

Felpillantottam rá, bele a gyönyörű, barna szemeibe, melyek szomorúságról árulkodtak.
Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, vagy belém, de mégis... Ujjai az államra tapadtak, ajkai pedig vészesen közeledtek az enyémekhez.
A csókja egyszerre volt érzelemdús mégis könnyed, akaratos, ugyanakkor félénk. De, ami a legfontosabb... igaz.
Óvatosan hanyatt fektetett az ágyon, majd felém kerekedett, és ekkor villant be valami...

- Neked barátnőd van- morogtam csókunkba. Lehet, hogy nagyjából bármikor lefekszem bárkivel, de foglalt pasikra nem utazom.

- Már szakítottunk- válaszolta, alig érthetően.

Őszintén, nem tudtam, hogy az igazat mondja, vagy csak kamuzik valamit, de annyira most nem érdekelt.

Pillanatok alatt lekaptam róla a pólóját, majd Colton hasonlóan cselekedett a törcsimmel is.
Mi ez a dolog a mellkasomban? Vágy? Netán lelkiismeretfurdalás? Nem lényeg...
Felhúztam a lábam, és a dereka köré fontam őket, majd végül Colton gatyájától is megszabadultunk.

Ez az egész... vagyis a szex, Coltonnal... Olyan, mint egy kaja, amit egyszer megkóstoltattak veled és imádtad. Tele zabáltad magad, mígnem megutáltad. Évekkel később, pedig újra kipróbálod és kiderül, hogy szereted.
Pontosan, ilyen.