- Ez is a te hibád! - kiabáltam rá a mellettem állóra. Már legalább két órája bolyongtunk az erdőben, és egyre jobban sötétedett. Minek hallgattam én rá? Túl magasan van a feje, az a baja, nincs elég oxigén odafent.
- Mért kell mindent rám fogni? Jó, az én ötletem volt, de önként és vigyorogva jöttél velem! - vágott vissza. Szívesen leordítottam volna a fejét, de igaza volt.
Pár hete elterveztük a srácokkal, hatan, hogy elmegyünk túrázni, mert jó móka, meg amúgy is régen csináltunk bármit is közösen. Egész addig jó ötletnek tűnt, amég össze nem találkoztunk pár órája néhány sráccal, akik mindenkinek szimpik voltak, kivéve minket. Így amikor ez a lökött felajánlotta, hogy lépjünk le és keressünk valamit ami izgalmasabb mint a többiek után kajtatni, miközben ők ott elöl elvannak az ismeretlenekkel, örömmel egyeztem bele. Hülye voltam.
- Inkább azon gondolkodj mit csináljunk - csaptam tarkón ösztönzésképp.
- Hívjuk fel őket.
- Csodás ötlet! - lelkesedtem látszólag - Milyen kár, hogy MÉG MINDIG nincs térerő! - kiabáltam rá újból mérgesen. Halántékomat masszírozva mentem arrébb, és nagyon reméltem, nem most kezd el fájni a fejem a hülyeségétől.
- Jó akkor keressünk egy tisztást vagy valamit, nem akarom annyira a fák között tölteni az éjszakát.
- Nem mintha egy erdőben tudnád máshogy - morrantam rá. - De akkor már rakjunk tüzet is mert kezd hideg lenni.
Chanyeol megindult jobbra, én pedig - még mindig morcosan - indultam utána. Be kellett látnom, hogy ennél jobb ötletünk nem nagyon lesz. Tíz perc séta után elértünk egy kisebb tisztást. Ha nem lettem volna mérges Chanyeol-ra, még szépnek is találtam volna a helyet.
- Akkor te keresel száraz ágakat, én meg csinálok valami tűzrakó helyet - osztotta ki a feladatokat. - Nem akarok erdőtüzet csinálni...
- Na szép. Már parancsolgat is... - morogtam az orrom alatt, de azért elindultam gallyvadászatra.
Olyan tíz perccel később, már ágakkal a kezemben tértem vissza, sok-sok ággal és pár karcolással.
- Hát veled meg mi történt? - érintette meg az egyik karcolást.
- Sok ezen a helyen a szúrós ág...meg amúgy sem az én napom - dobtam le a lába mellé az ágakat, és leültem kicsit messzebb egy nagyobb rönkre. Figyeltem ahogy próbál tüzet rakni, de teljesen rosszul csinálta. Esély sem volt arra, hogy abból ma tűz lesz, bár nem is vártam mást. Kettőnk közül én tudok csak tüzet rakni és ezt ő is tudja. Mégsem szólt, hogy segítsek, csak szenvedett egyedül. Eleinte úgy voltam vele, hogy szenvedjen csak, majd megunja, de egyre hűvösebb lett, én pedig egyre jobban fáztam.
- Chanyeol - keltem fel - menj odébb - löktem meg egy kicsit, hogy odaférjek.
- Én is meg tudom csinálni - morgolódott, de azért engedelmesen arrébb ment. Hamar tüzet raktam, és visszaültem a rönkömre, hogy egy szendvicset előbányászva a táskám mélyéről, enni kezdjek. Eredetileg sátrazni indultunk, nem csak simán túrázni, szóval enni és inni volt nálunk, talán az egyik táska mélyén még egy pléd is lapult, de a sátor a többieknél volt. Talán kicsit fázni fogunk, de megfagyni biztos nem. Legalább éhesek nem maradtuk.
- Baekhyun... - guggolt oda mellém a colos - sajnálom. Tudom, hogy vannak hülye ötleteim, és mindig belerángatlak valami hülyeségbe, de csak te jössz velem szívesen, én meg szeretek veled lógni.
Végig a tüzet nézte amég hozzám beszélt, de még így is fura volt tőle. Máskor is volt, hogy bocsánatot kért egy-egy baromsága után, sőt, elég megszokott dolog volt, de egy „Sajnálom Baekkie" -nél többet sosem mondott.
YOU ARE READING
Ez is a te hibád!
FanfictionYaoi! Most szólok :D Baekhyun sose gondolta volna, hogy legjobb barátja miatt ennyi minden megváltozik majd az életében. Főleg ha Chanyeol csak hibákat halmoz egymásra. De talán kellenek ezek a hibák ahhoz, hogy valami megváltozzon...valami elkezdőd...