Gyűlölöm, hogy szeretnem kell téged.
Utálom,hogy gyenge vagyok ezért.
Azt is mikor bennem ezer lepke ébred
De nem várom hogy megérts.
Nem is tudod mennyire jól esne.
Ha egy mosolyt küldenél felém.
Akkor szìvem igazán repesne,
És remény szállna belém...
De mondd minek is nekem remény?
Ki hitetetlen már a szerelemben...
Miért vagy ilyen kemény?
Hogy porrá zúztál oly hirtelen.
Szeretlek. -súgom bele a semmibe.
És arcod magam elé képzelem.
Helyette a csönd felel sebtibe
És èn már megint nem létezem.
