Ismeretlen Világsztár (One Direction ff) [Befejezett]

II.évad 10.rész - Megfélemlítés

- Hello Édesem!
- Christopher - motyogom tejesen ledöbbenve. Rá kellett volna csapnom az ajtót, de nem ment, egyszerűen lemerevedtem.
- Na, mi az, már meg sem ölelsz? - gúnyosan felvonja egyik szemöldökét karjait pedig kitárja, mintha valóban ölelést várna.
- Mit keresel itt? - szedem össze magam és próbálom némileg előhozni a régi énem, aki az előttem álló férfinek köszönhetem, hogy oly kemény lett.
- Miért ne látogathatnám meg a volt menyasszonyom? - lép egyet közelebb őszintének tűnő mosollyal ajkain.
- Hát, mert mondjuk a volt menyasszonyod gyűlöl. Szerintem ez az apró tényező kimaradt az agyadból. - a régi Nina kezd előjönni, ami nekem csak jót jelent ebben a helyzetben.
- Na és mi a helyzet Sorával? Vele egész jól elvoltunk a délután. - gúnyos mosoly társul mondandójától, én pedig szinte érzem, amint lesápadok.
- Hazudsz! Sora délután Eleanorral volt.
- Ugyan drágám, El sem olyan már, mint régen volt nem tud úgy figyelni mindenre. Hiszen ha egy kisgyerek a játszótéren van, látszólag alig kell őket figyelni és félteni az olyanoktól, mint én.
- Mit akarsz Christopher? - egyre feszültebben beszéltem vele. Nem tudom mi az igazság. Valóban ilyen könnyen Sora közelébe ment volna?
- A vőlegényed tud róla, hogy Soraya kinek a gyereke? És arról, hogy a következő gyerek is az övé? - mutat a hasamra, amire én ösztönösen rárakom a kezem. - Sejtettem, hogy nem. - mosolyodik el. - Lehet, ideje lenne megtudnia mindent. Mondjuk azt is, hogy ki is vagy valójában kedvesem. Hiszen csúnya dolog volt tőled, hogy a haverjával kavartál, miközben vele is.
- Menj el! Mit akarsz még? Miért akarod tönkre tenni az életemet? - sziszegem idegesen a kilincsre markolva.
- Csak, hogy érezd a törődést. - vonja, meg vállait majd vesz egy mély levegőt és közelebb hajol. - Ne hidd, hogy tökéletes életed lesz kedvesem. - megfordul és elmegy. Nagyot sóhajtva csukom be az ajtót és fordulok meg. Niall jön hozzám lassú léptekkel, mire én mosolyt varázsolok arcomra.
- Ki volt az?
- Csak házat tévesztettek. - mosolygok rá, ő pedig bólint, de tekintetéből látszódik, hogy nem hisz nekem.
- Hulla vagyok, jó éjt Horan! - mikor elmegyek, mellette arcára adok egy puszit, amit ő viszonoz, én pedig szaladok is az emeletre. Zayn már a szobájában van, illetve az teraszon.
- Itt is vagyok. - mosolygok, mikor kilépek. Megfordul és ő is rám mosolyog. - Leszokhatnál erről. - szedem ki szájából a cigit.
- Tudod, hogy úgy sem fogok. - veszi vissza tőlem majd ismét bele szív.
- Tudom. Menthetetlen vagy. - rázom a fejemet mosolyogva. Zayn mosolyogva ad egy rövid csókot majd bevezet a szobába ahol is miután átöltöztem befeküdtem mellé. Mosollyal ajkain ölelt magához, kezeit csupasz hasamra rakta, amin felcsúszott a toppom. Apró köröket ír le rajta, ami már magában is jól esne, de így, hogy tudom, hogy a gyerekünk ott van még inkább csodás érzés. Fogalmam sincs, mikor tudnám elmondani neki, de ha én nem teszem meg akkor vagy Eleanor vagy Christopher teszi meg. Vagy egyszerűen csak észreveszi ő, hiszen Eleanornak igaza van nem vak rá fog jönni. Két zavaró személy jelent meg az életembe; az apám, és Christopher. Egyiküknél sem értem miért kerestek meg. Az apám bocsánatot akar kérni, Christopher pedig tönkre tenni az életem. Ez eddig rendben van, ez az elméleti állapot. Csak, hogy én nem hiszek apámnak, hogy bocsánatot kérni jött és jóvá tenni mindent. Christophernek pedig nem fog menni akármit is tervez, viszont ehhez hamarabb el kell mondanom mindent Zaynnek. Nem bírtam tovább a gondolataimmal, de aludni sem bírtam így miután észre vettem, hogy mellettem Zayn már alszik kimásztam mellőle óvatosan. Csendesen mentem le a konyhába ahol elővéve egy poharat töltöttem meg vízzel.
- Hát te? - néz fel a kanapéról El.
-Nem bírtam aludni. - vonok vállat és mellette foglalok helyet. Eszembe jut, amit Chris mondott. - El délután Sorával játszótéren voltatok? - nézek fel rá hirtelen.
- Igen, miért?
- Chris itt volt az este. Azt mondta Sorával egész jól elvoltak egy kis ideig a játszó téren a délután. - felelek látszólag nyugodtan, de majd szét vet az ideg.
- Hogy mi? Lehetetlen hisz végig figyeltem. - néz rám ijedten Eleanor. Lesüti tekintetét, amiből már tudom is, hogy nem mond igazat.
- Igazán El? - a poharat az asztalra teszem és keresztbe tett lábaimra helyezem kezem. - Tudom, mikor hazudsz. A gyerekemről van szó Eleanor!
- Sajnálom, én... Én... - nem bírja befejezni, sőt egyenesen még csak a szemembe se néz. Arcomat megdörzsölöm, és csak ezután nézek rá.
- Christopher egy beteg állat, Sora pedig a lányom. Ha rád bízom, akkor legalább vigyázz rá. - szinte suttogok, olyan halkan beszélek. Poharamat vissza viszem a konyhába és felmegyek az emeletre, de elsőnek Sorához megyek be. Ösztönösen mosolyodok el, amikor meglátom, milyen nyugodtan is alszik így én is egy fokkal nyugodtabban megyek vissza Zayn mellé.