Álmaim pasija [befejezett]

Felejtés

Sziasztok! Szeretnék elnézést kérni a késésért, egy kisebb hullámvölgyön mentem át a múlt héten :/ de végül itt a rész :) remélem tetszeni fog :* <3

Felejtés

Nehéz hetek vannak mögöttem. Miután Jason... meghalt, az én állapotom is rosszabbodott. Dr. Dorian szerint a problémáim csupán lelki eredetűek és jobbnak látta, ha haza küldd, abban az esetben ha Colton vigyáz rám. Ő meg is tett minden tőle telhetőt, de a céggel kapcsolatban közbe jött valami, ami elméletben tönkre teheti az egész vállalatot, így pár napra visszautazott Londoba. De nem maradtam egyedül, volt társaságom bőven.
Tami, Tom, sőt még anya is meglátogattak engem. Igaz, nem nagyon kommunikáltam velük, de mégis sokat jelentett, hogy eljöttek.

Colton alig 10 perce ért haza. Első dolga az volt, hogy felsietett a hálóba és megnézte, hogy rendben vagyok-e. De nem. Szerintem már sosem leszek...
Colton ledobta magáról a kabátját, majd az ágy felé indult és lehuppant mellém.

- Mizujs kincsem?- érdeklődött, de én csak megráztam a fejem- Ettél már?- újabb nemleges válasz- Rachel...- hajolt közelebb- Ez nem mehet így tovább!

- Tudom, - motyogtam, mint akinek bűntudata van, kerültem a tekintetét- de Jason...

- Ma kimozdulunk- jelentette ki, engem félbe szakítva.

- Nem szeretnék- ellenkeztem.

- Értem, - nyomott egy puszit a homlokomra- de jót fog tenni neked.

- Oké- egyeztem bele végül, habár semmi kedvem nem volt... tulajdonképp semmihez.

- Mindjárt jövök- egyenesedett ki- Hozok neked reggelit.

- Ne fáradj vele- legyintettem.

Élesen fújta ki a levegőt, majd megszólalt:
- Olyan, mintha fel akarnád adni.

- Mit?- értetlenkedtem.

- Az életet.

Hosszú ideig csak néztem magam elé, teljes csendben. Látom Coltonon, hogy neki is rossz, hogy én ennyire depresszív állapotba kerültem. És tényleg igaza van. "Ez nem mehet így tovább".

- Kaphatok kakaót is?- kérdeztem, mire az arcára egy mosoly húzódott.

- Persze- bólintott, majd kilépett az ajtón.

A kocsiban ültünk, mikor elöntöttek az emlékek. Próbáltam tartani magam és erősnek mutatkozni, de... csak Jas-re tudtam gondolni.
Napra pontosan, két hónapja volt a temetése. És én kihagytam.
Nem voltam jól... akkoriban nagyon nem. Mondjuk még most sem.
Máig rágódom ezen. Meg kellett volna erőltetnem magam és akármennyire is nehéz, ott kellett volna lennem.
Sz@r barát vagyok. Sz@r ember vagyok.

- Megérkeztünk- fordult felém Colton. 

Kicsatoltam magam, majd kiszálltam az autóból. Park. Vajon miért hozott engem Colton a parkba? Őszintén fogalmam sincs róla.

- Gyere!- fogta meg a kezem és óvatosan vezetni kezdett- Sokat fogunk beszélgetni- közölte, miközben a kis ösvényen sétáltunk, mely a tó felé tartott.

- Rendben- vontam meg a vállam.

- De előtte...- emelte fel a mutató ujját, majd átnyújtott nekem egy nagyobb követ és egy alkoholos filcet.

- Ezzel mit csináljak?- emeltem fel szórakozattan az előbb említett tárgyakat.

- Egyenlőre csak írd fel Jason nevét, - ahogy meghallottam, hogy róla lesz szó elkomorodtam- aztán meg minden mást, ami eszedbe jut vele kapcsolatban.