Álmaim pasija [befejezett]

Epilógus

Epilógus

*5 évvel később*

Éppen a taxiban ültem haza felé tartva a dedikálásról. Igen, az egyetem elvégzése után írtam egy könyvet. Figyelembe véve azt, hogy én még soha sem fejeztem be semmit (az Álom kapcsolat kivételével, bár abba Colton keze is benne volt) hatalmas teljesítmény ez számomra. Arról már nem is beszélve, hogy a "Hogy ne rontsd el az életed?" elég nagy sikernek örvend.
A forró, kávés papírpoharat szorongatva azon morfondíroztam, hogy mi a francért van Londonban ilyen hideg, télen és nyáron egyaránt. Mert igen, elköltöztünk.
Egy aranyos, kis 2 szobás lakásba. Ideális nekünk és leendő gyermekünknek. Mert igen, nem sokára egy apró kisfiúval lesz gazdagabb a családunk. Ugyanis hamarosan lezárul ez az örökbefogadási herce-hurca. Már nagyon várom, hogy karjaim közt tarthassam a piciny, törékeny kisbabát, ami valószínűleg az ünnepek után történhet meg. A neve, közös megegyezés alapján, Jason lesz.
Észre sem vettem, hogy megérkeztünk, csak a taxis sürgető köhintései térítettek magamhoz. A markába nyomtam az előre kikészített összeget, majd lendületesen kiszálltam a kocsiból. Felsiettem a lépcsőn, egészen a harmadik emeletre, majd a lábtörlőn állva a zárral kezdtem vacakolni.

- Szia!- kiáltottam el magam belépve a lakás ajtaján, majd a kulcsokat a cipős szekrényen elhelyezett tálkába ejtettem.

Leszenvedtem magamról a csizmát és a kabátot, majd beljebb léptem a fűtött, meleg nappalinkba.

- Szia kincsem- adott egy gyors csókot a számra Colton, majd folytatta a karácsonyfa állítgatását, ami lényegében még csak egy egyszerű fenyő volt- Hogy ment a dedikálás?- érdeklődött vidáman.

- Jól- válaszoltam, majd a konyha felé vettem az irányt és kidobtam a Starbucksos papírpoharat- Neked hogy ment a megbeszélés?

- Remekül- jött be utánam egy hatalmas vigyorral az arcán- Miénk a reklám.

- Gratulálok!- ugrottam a nyakába. Tudom, hogy mennyire jelentős is ez a vállalat, mely most a cégnél fog forgatni, hiszen én magam is az ő sportruháikat hordom, már ha egyáltalán sportolok- Ezt meg kell ünnepelnünk- távolodtam el tőle picit.

- Mire gondol Mrs. Terro?- mosolyodott el huncutul. Legutóbb ezt az esküvőnk utáni első két percben kérdezte meg tőlem, csak annyi különbséggel, hogy hasonló dolgok jártak a fejünkben, amik sajnos akkor nem valósulhattak meg...

- Biztosan nem arra, amire te- nevettem el magam.

- Egy próbát megért- vonta meg a vállát.

- Nem hibáztatlak- biccentettem- Kérsz forrócsokit?- váltottam gyorsan témát.

- Persze, - kacsintott- de csak ha lesz rajta tejszínhab.

- Ez csak természetes.

Colton visszament a nappaliba, én pedig elővettem két bögrét és az egyéb dolgokat, melyek az italhoz kellettek.
Már éppen szervíroztam volna a meleg finomságokat, mikor csöngettek. Mivel én voltam közelebb a bejárathoz, ezért visszaraktam a tálcát az étkező asztalra, majd az előszobába siettem és lenyomtam a kilincset.

- Mrs. Terro?- szólított meg a postás, egy barna dobozzal a kezében.

- Igen, az én vagyok- tártam ki jobban az ajtót, majd elvettem a férfitól az előbb említett tárgyat és a földre helyeztem.

- Igazán kiadhatnák 23.-át is szabadnapnak- mérgelődött, miközben oldaltáskájában kotorászott egy tollat keresve.

Miután aláfirkantottam a lapot, jelezve, hogy átvettem a nekem küldött csomagot, elköszöntem a fickótól és visszasiettem a szobába.

- Anyától jött- olvastam le az "Isabell Bolague" nevet a címkéről. Ja igen, már megint újraházasodott.

- Mi az?- érdeklődött Colton a kanapén ülve. A fenyő már állt a tartójában, várva arra, hogy holnap feldíszítsük.

- Pulóverek- emeltem ki őket eddigi helyükről, majd az egyiket Colton felé hajítottam.

- Ocsmány pulóverek- grimaszolt nevetve, mire én a másikkal is megdobtam.

- Hé!- kiáltottam- Aranyos tőle, hogy próbálkozik- keltem egyből anya védelmére, habár teljes mértékben egyetértettem Coltonnal- De azért igazad van- kacagtam már én is.

Lehuppantam a szófára és szorosan Coltonhoz bújtam, aki átkarolta a vállam és nyomott egy puszit az arcomra.

- Szeretlek- mondta halkan, mégis biztosan.

- Én is szeretlek- válaszoltam, miközben még közelebb férkőztem hozzá- Nagyon.

Vége