1D fanfic °~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°~°
Jade Cornwall vagyok,19 éves.Tavaly fejeztem be a gimnáziumot a Cambridge-ben.Cheshire-ben születtem és ott töltöttem gyerekkorom vidám éveit...mindaddig amíg apukàmnak az Amerikai Egyesült Àllamokba kellett utaznia a munkája miatt.Csupán 6 éves voltam.Fel sem tudtam fogni,hogy vajon miért kell elmennie.Ráadásul abban az évben kezdtem az 1.osztàlyt az általànosban.Hihetetlenül fàjt,hogy minden gyereknek ott voltak a szülei az évnyitòn.Nekem csak anya volt ott.Könnyes szemekkel néztem körbe a tantermen az első nap.Senki nem jött oda,hogy 'mi bajom?menjünk inkàbb játszani!'.A szüneteket is legtöbbször egyedül töltöttem.Igen...azèrt én sem voltam mindig egyedül.Volt egy 1 évvel idősebb fiù,aki akkoriban 2-as volt.Mindig mosolygott és barna haja volt.Csodàltam,hogy,hogy tud mindig ilyen vidàm lenni.Később kiderült,hogy neki elvàltak a szülei,ìgy ő sem lâthatja sokat az apukàjàt.Talân ezèrt èrtettük meg egymâst annyira.Igazán különlegesnek tartottam magam,hogy ilyen barátra leltem.Egyszer meg is hìvott magàhoz.Kiderült,hogy tud zongoràzni.Ès mèg énekelt is nekem.Tudtam,hogy amíg èlek,addig azt a hangot nem fogom elfelejteni.Olyan jellegzetes és titokzatos hangja volt.De aztàn...egynap eltávolodtunk egymàstòl.Már nem kereste a társasàgomat.Attòl a naptòl kezdve màr csak a többi fiúval focizott. ...
Aznap anyukàm jött értem a suliba.Boldog voltam,hogy újra lâthatom.Autóval indultunk haza.Egy ugyanolyan szokvànyos napnak tűnt az is.Éppen a kis élmèny beszàmolómnàl tartottam amikor... *BUMM!* Se kèp,se hang.Egyszer csak elhomàlyosodott minden.
Köszi,hogy elolvastad.A folytatâsèrt iratkozz fel! ♥
