Pofon a múltból

Negyedik fejezet

Szóval nagy nehezen visszaszoktam az életembe. Mármint nem teljesen a baleset előttibe, mivel épp szingliként tengetem mindennapjaim. Viszonylag hamar elfogadtam, mivel a húgom és a fiúk folyton programokat szerveznek nekem, hogy ne sokat legyek egyedül. De még milyeneket....

Na mindegy, a mai tudom, hogy más lesz, mint az eddigiek, mert elmondom nekik a tervem.

Munka után hazaszaladtam átöltözni és visszafelé menet összeszedtem Leilát. A Liammal és Niallel egy kis hangulatos kocsmába mentünk, aztán megnéztünk valami friss és szerintem igen bugyuta vígjátékot. Ha a többség így döntött, ám legyen, egyszer kibírom. De szép sorjában haladjunk...

- Sziasztok! - estünk le a boxba a fiúkkal szemben.

- Sziasztok! Lil, ezt hogy csináltátok? Ma csak 12 percet késtetek... - cukkolt rögtön Kalapos.

- Szeretnéd, ha inkább csajos estét tartanánk Leilával? Mert akkor heccelj csak tovább, és itt sem vagyunk! - mosolyogtam rá vissza édesen.

- Mondtam, hogy hagyd ezt Li! A lényeg, hogy itt vannak és egyben. És így is van még egy óránk, mire el kell indulnunk a moziba. - próbálta menteni a helyzetet Niall.

- Jó, jó, visszafogom magam. És mesélj Lei, mizujs veled? Olyan rég láttunk.

-  Liam Payne! Máris utolért az időskori szenilitás vagy mi van? A három napja régen volt? Fura világban élsz barátom, nem mondom! - osztotta rögtön a húgom, mire eltöltött a büszkeség. Ez az én húgocskám, ne kíméld!!

- Huhh, valaki ma nagyon keresztbe tehetett az Edwards lányoknak, mert mindketten elég csípős nyelvvel érkeztek.

- Nem is tudom, biztos a munkám borított ki. - kezdtem bele. - Asszem ma négy makacs és értetlen srácot kellett bébiszittelnem, akik mindenképp el akarták érni, hogy üvöltsek velük. Nem emlékszem, szerinted megtettem? - néztem rá felvont szemöldökkel komolyan.

- Jaj, ne már Annie! Reméltük, hogy nem fogsz kiakadni, és szerettük volna, ha emlékszel, milyen is, ha a One Direction elszabadul.

- Szerinted az felejthető? - kotyogott közbe a húgom. Hatalmas nevetésben törtem ki, mire a fiúk elismerően bólintottak össze.

- Izé, én.. úgy hallottam, hogy valamit mondani szeretnél nekünk valamit ma este Lil. Igaz ez? - kérdezte Niall.

- Ezt hol hallottad? - kérdeztem. Aztán... - Várj, kihallgattad, amikor telefonáltam?

- Nem akartam, bocsi, de éhes voltam, és te a konyhában csevegtél, így akaratlanul is hallottam, míg arra vártam, hogy kigyere.

- Istenem, hogy te örökké éhes vagy! Asszem kitalálok neked egy becenevet. - Néztem rá elgondolkodva. Olyan cukin megrémült! - Mit szólnál a ... - húztam az időt- a.. mondjuk a Zabáshoz? Vagy a Kajarémhez?

- Akkor inkább Zabás, köszönöm szépen. - vigyorodott el.

- De igaz, tényleg szeretnék elmondani nektek valamit. - Nagy levegőt vettem, és kinyögtem:

- Gyereket szeretnék, és bármit megteszek, hogy megkapjam. -Mivel értetlenül és érdeklődve néztek rám, folytattam: - Ha az kell hozzá, akkor pasi nélkül.

- Úgy mégis hogy akarod? Ahhoz kellünk mi is, férfiak is, hogy neked gyereked legyen - szólt Liam, és úgy nézett rám, mint egy idiótára.

- Nem feltétlenül. Nem kelletek, csak... csak egy bizonyos dolog kell tőletek. - És asszem ezzel Leila meg is fejtette a dolgot.

- Neked elmentek otthonról? Spermabank? Komolyan? Úgy akarsz járni, mint Jennifer Lopez az Ilyen a formámban? És ha egy idiótát választasz? Vagy egy gengsztert, aki majd eljön érted és a gyerekért?