F.A.C.E.

1

Jane már megint fuldoklik Paul kedves szavaitól. Ezt még most sem tudja elrejteni. A szapora légzését a beatle rögtön meglátja, és már meg is bánta, hogy kimondta őket. A mosolya elhervad, mint az a százával mérhető virág, amit eddig Jane-nek küldött.

- Nyugi, nem kell mindent komolyan venni! Csak vicc volt – próbálja lovagiasan menteni a helyzetet, sikertelenül. Még egy mosolyt sem váltott ki, csak azt a rohadt idegesítő szuszogást. Az volt a legrosszabb, az összes tulajdonsága közül. Ilyenkor mindig résznyire nyitotta a száját, mert az orrán már nem kapott levegőt.

- Ilyenekkel nem viccelődhetsz mellettem! – vörösödik el a lány egy kicsit, mintha a haja nem lenne elég. Hosszú, egyenes, narancssárga fürtök, amiket Paul mégsem tud utálni, mert valaki másra emlékezteti. Arra a bizonyos valakire, aki miatt el kell viselnie Jane-t. El is kezd a lány hajával játszani. Imádja az ujja köré csavargatni, tekergetni.

- Talán jobban örülnél, ha komolyan mondtam volna? – kérdezi kacéran. Ezt is szereti csinálni, zavarba hozni.

- Ha akarsz valamit, mond ki egyenesen! – vág vissza Jane komolyan, mire Paul elvigyorodik. Nevetteti a tény, hogy a lány azt hiszi, halálosan szerelmes belé. Mekkorát téved...

- Na, te is szórakozhatsz néha egy kicsit – mosolyog kéjesen, majd a kerek ajkait Jane nyakához érinti finoman. Lassan apró csókokat nyom a lány bőrőre, míg az egyre jobban kezd szuszogni. Ilyenkor a beatle legszívesebben ráordítana, majd gyorsan letépné a ruháját. Úgy minden sokkal könnyebb lenne.

- Ne itt! – húzza el magát Miss Asher. Paul a háta mögött mindig így szólítja, de most csak egy nagyot sóhajt.

- Ahogy akarod – dünnyögi, majd rágyújt egy cigire, miközben feláll. Hihetetlen, hogy ez a beképzelt tyúk azt hiszi, annyival képes beérni, amit vele csinál. Tényleg nagyon naiv.

Egyszerre Jane is felegyenesedik, és elindulnak az épület felé. Amikor egymás mellett sétálnak, még csak jelét sem mutatják, hogy ők egy pár. Paul semmi pénzért nem akarná végig a lány tömény rózsaillatú kölnijét szagolni, és az úri hölgy is irtózik a cigi füstjétől. Természetes, hogy egy fél méter távolság van köztük.

- Mondtam már, hogy isteni az illatod ma? – jegyzi meg nyájasan, miközben az ellenkezőjére gondol. Miss Asher erre megint csak megrándul, és annyit nyög ki:

- Hagyjál már a butaságaiddal! – A basszusgitáros megint elvigyorodik. Kifejezetten röhejes, ahogy Jane újra és újra visszautasító vele, mikor legbelül mindennél jobban döglik érte. Ennek az egyetlen szépséghibája, hogy holnap kétszer ilyen töményen szagolhatja azt a rohadt rózsa illatot. Kezdi bánni, hogy szórakozik a lánnyal. Inkább csak szívja tovább a cigit, és az Asher-udvarban gyönyörködik. Ha mást nem is, ezt tényleg szereti ezen a helyen. Sétálni a bimbózó sövények illatozó virágai között. Csodálatos, ahogy egymást körbeölelik a növények, így megalkotva kert édes hangulatának orgiáját. Paul vesz egy mély levegőt, és finoman kifújja azt. Isteni. Megrészegülve az érzéstől egyszerre Jane-hez lép, és szó nélkül megcsókolja. Mindkét kezével a lány nyakát szorítja, míg a csípőjét előre tolja, így Miss Asher kénytelen belékapaszkodni. Próbál ugyan ellenkezni, de hamar feladja. Belátja, hogy felesleges. Azt gondolja, hogy Paul már nem tud parancsolni magának, annyira kívánja. Tényleg nagyon naiv. Sejtelme sincs arról, hogy a beatle csak kötelességből, vagy éppen részegségből teszi ezt.

- Várj már! – tolja el kicsit magától a lány. – Most akarod? Itt?

- Ha egy férfi megcsókol egy lányt, általában azt akarja – vágja rá Paul, mihelyst eldobja a cigijét. Erre Jane nagyon zabos tud néha lenni, de most nem mond rá semmit. Inkább csak áll egyhelyben, várva, a beatle mikor húzza magával a házba. Persze, ő már csak azért sem teszi. – Ha nem akarod, nem kell. – dünnyögi. Tudja, hogy Jane magától sosem mondaná ki, hogy le akar vele feküdni.