Baby, I loved You first! [Harry Styles Ff]

7, fejezet

  Sietnem kellett a készülődéssel, mivel elduzzogtam az időt, mikor nem mentem le enni.
Így körülbelül fél órám volt elkészülni, Igazából csak az okozott gondot,hogy hogy öltözzek fel. Ez csak is azért van, mert nem tudom hogy állunk most Hunterrel. Nem nagyon beszéltünk azóta, és ha beszéltünk is én nem vettem le hogy mi van. Szóval száz szónak is egy a vége nem tudom hogy ez randi vagy már együtt vagyunk vagy nem vagyunk.....tanácstalan vagyok. Úgy döntöttem hogy csinos leszek de nem viszem túlzásba, mert félő hogy akkor kínos helyzetbe kerülnék.

Miután sikeresen elkészültem, gondoltam ideje lenne elindulnom a kávézó felé, mivel oda beszéltem meg a találkozót. Hogy miért oda? Egyszerűen nem akarom, hogy tudja hogy másnál lakom, mivel ő is felajánlotta hogy lakjak nála és biztos féltékeny lenne és megbántaná a dolog, így jobb titokban tartani. És kicsit nehezen tudnám kimagyarázni hogy honnan lett pénzem hirtelen egy luxus villára.
Lefele mente a lépcsőn azon imádkoztam, hogy nehogy összetalálkozzak a fiúkkal.Szerettem volna csak úgy mindenféle kérdés nélkül kiosonni a lakásból. Persze hogy nem ilyen az én szerencsém. Amint bekanyarodtam az előszobába, hogy felvegyem a cipőm, Harry-vel találtam szembe magam.
-Huh de csini vagy. Ő biztos egy különleges ismerős.-mondta furcsa mosollyal.
-Nem sok közöd van hozzá.-mondta félvállról-És megköszönném, ha odébb állnál mert szeretném felvenni a cipőm.-utaltam arra,hogy baromira útban van.
Oda ment felvette a cipőmet,majd nézegette egy darabig.
-Emlékszel, hogy régebben mindig felültél a kis komódra, ami az előszobátokban volt és én mindig feladtam a cipődet.Szeretnéd hogy feladjam rád, mint a régi szép időkben?-kérdezte.
-Szeretném elfelejteni a 'szép' időket.-mondtam flegmán,majd kikaptam a kezéből a cipőm.
Felvettem, majd ajtócsapás kíséretében elhagytam a házat.
Mivel ideges voltam, szinte rohanva tettem meg az utat a kávézóig, ami nekem fel sem tűnt csak mikor lihegve megálltam.
Francba, nem akartam hogy Harry ennyire felidegesítsen, sőt azt se akarom hogy bármilyen érzést kiváltson belőlem. De túl sok az emlék és az érzés, nem tudom levegőnek nézni akárhogy próbálkozom....de ez nem jelenti azt hogy feladom.
Szerencsére mikor megláttam, hogy Hunter a távolból közeledik, már sikerült lenyugtatnom a légzésemet, így nem érzékelt semmit az idegességemből... ami pont jó így.
-Szia Vanessa.-jött oda és nyomott puszit az arcomra.
-Szia. Mi újság?-öleltem át.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bowlingozni.-mondta lelkesen.
-Rendben, de csak akkor ha megígéred, hogy nem hagysz nyerni.-szögeztem le.
-Miért hagynálak?-kérdezte furcsán.
-A srácok általában hagynak nyerni vagy ha én nyerek akkor utána azt mondják másoknak, hogy hagytak.-mondtam.
-Ünnepélyesen ígérem, hogy nem hagylak nyerni és ha esetleg mégis te nyersz, akkor férfiasan elviselem a vereségemet.-mondta vigyorogva.
Olyan aranyos volt hogy muszáj volt megölelnem, amit lehet furcsán fogadott egy kicsit, de ennek ellenére készségesen visszaölelt.
Taxival mentünk egy Bowling klubig. Hunter kölcsönzött két cipőt és kezdődhetett is a 'vérre menő' játék.
-Vanessa figyelmeztetlek, hogy elég jó vagyok.-küldött felém egy ezer wattos mosolyt.
-Remélem a játék végén is ilyen magabiztos leszel.-kacsintottam rá.
Hunter kezdte a gurítást, nyolc bábut sikerült neki legurítania. Ezzel szemben én mindet legurítottam, amit 'érett' módon az orra alá dörgöltem.unk
-Na még most is olyan magabiztos vagy:-nevettem folyamatosan.
-Még csak egy gurítás volt-mondta de örültem hogy tényleg férfiasan viseli.
Tovább játszottunk és kábé az egész meccs így ment. Volt mikor én vezettem, volt mikor ő.
Nagyon élveztem az egész játékot. Rengeteget nevettünk és viccelődtünk. Amióta itt vagyok Londonba talán ez az első nap mikor nem aggódok semmin. Na jó Harry kicsit ott motoszkál a fejembe, de csak nagyon nagyon mélyen.
-Nyertem.- ugrándoztam örömömbe a játék végén.
-Mivel te nyertél ezért kapsz díjként egy nagy adag epres shaket.-mondta ő is vidáman.
-Inkább mást szeretnék.-mondtam incselkedve.
-Oh igen és mi lenne az.-lépett hozzám közel és tette a csípőmre a kezét.
-Találd ki.- hajoltam hozzá közelebb.
A csípőmnél fogva magához húzott, majd gyengéden megcsókolt. A kezem a nyaka köré fontam, így húzva Őt közelebb magamhoz.
Mikor kezdtük érzékelni, hogy fogy a levegőnk elváltunk egymástól,de még mindig ölelkezve álltunk.
-Igazad volt, ez jobb mint a shake.-mosolygott.
-Általában igazam van.-kacsintottam.
-Nem tudom, te hogy vagy vele de én ettől függetlenül meginnék egy shaket.-mondta
-Én is.-mondtam neki majd elkezdtem húzni a pult felé.
Kikérte nekünk az italokat, majd leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Elmesélt pár történetet, gimnazista korából. Volt egy pár amin annyira nevettem, hogy már fájt a hasam.
Aztán én is beszéltem neki pár sztoriról, figyelve arra hogy Harry véletlenül se kerüljön bele egyikbe se. Jó most mondhatjátok, hogy lényegében hazugságra építem a kapcsolatot, de 1, még nem vagyunk együtt. az is lehet hogy nem is leszünk, 2, nem hazudok csak kihagyom a részeket.
Már majdnem zárt a klub, mikor mi kijöttünk.
-Hazakísérjelek?-kérdezte úriember módjára.
-Nem kell, nagyon aranyos vagy. Beszállok egy taxiba és hamarosan otthon is leszek.-biztosítottam hogy nem lesz bajom.
-Rendben, de hívj ha hazaértél.-mondta miközben már a megállított taxi ajtajában álltunk.
-Amint beléptem az ajtón írok.-mosolyogtam rá.
-Oké, aludj jól.
-Te is.-csimpaszkodtam a nyakába és csókoltam meg.
Mikor kellőképpen elbúcsúztunk beszálltam az autóba és indulta Lou-hoz.
Jó volt a mai nap nagyon, bár kicsit sajnálom hogy nem sikerült megbeszélnem Hunterrel, hogy mi is van közöttünk. De majd legközelebb, hisz biztos vagyok benne, hogy lesz legközelebb.

Hazaérve tényleg azonnal írtam neki,mert nem akartam, hogy aggódjon értem.
A lakásba belépve teljes sötétségre számítottam, e helyett viszont láttam, hogy a nappaliban ég a kislámpa. Ergo valaki van ott.Magamban imádkoztam, hogy Lou legyen ott, akki majd megkérdezi, hogy milyen volt a napom és hogy éreztem magam...
Persze nem ilyen az én szerencsém, mivel Harry feküdt a kanapén ás aludt. El sem hiszem, hogy volt képe megvárni engem. Ki akar kérdezni, hogy hol jártam? Mint ha az apám lenne? Vagy mi van?
Idegesen mentem volna fel a lépcsőn, ha bele nem rúgok egy dobozba, ami a folyosón volt és persze nagy zörgéssel odább gurult.
-Nessa te vagy az.-kérdezte rekedt álmos hangon Harry.
Már fordultam volna vissza és kezdtem volna a veszekedést hogy hogy képzeli hogy megvár és ki akar kérdezni, de mikor megfordultam elszállt minden haragom.
-Csak tudni szerettem volna, hogy biztonságban hazaérsz.-mondta fáradtan.
A ruhája gyűrött volt, a haja pedig kócos. Itt maradt csak, azért hogy lássa jól vagyok-e. Hirtelen láttam magam előtt a régi Harry-t, aki a legjobb barátom volt és aki pont ilyeneket csinált értem.
-Semmi bajom, jól vagyok, Most megyek aludni, mert fáradt vagyok. Jó éjt Harry..-mondtam kedvesen.
A szemei tágra nyíltak, látszott rajt, hogy meglepődött a kedvességemen. Biztos egy újabb vitára várt. De azonnal kapcsolt.
-Jó éjt Nessa. Aludj jó.-mondta mosollyal az arcán.
Intettem neki majd felmentem szobámba. Ruhástól bedőltem az agyba.
Talán van még egy kicsi a régi Harry-ből.....