BTS *ke* sztorik [Hungarian/Magyar]

Fantasy - Taehyung története

Annyeong~~
Ezúttal nem egy szokásos, sablonos sztorit hoztam. Az anime megihletett, na meg már régóta szerettem volna írni egy fantasy-t. Csak nem tudtam hogyan is kezdjek hozzá. Izé... #nohate , nagyjából ez a második ilyen történetem, még elég tapasztalatlan vagyok e téren :D De remélem, ettől függetlenül még elolvassátok^^ pepe~~

***

Az a bizonyos nap is úgy indult, mint a többi. A nap, amire biztosan sok ember vagy nem ember fog emlékezni. Hogy miért? Csak szépen, sorjában, elmesélem. Nem is olyan régen, egy másik bolygón megjelent az élet. A víz, a levegő, minden alkalmas volt arra, hogy kialakuljon az élővilág. De az átlag emberek nem vették ezt észre időben. 

Pedig egy új Föld is létrejöhetett volna, ahova a földi népség menekülhetett volna. De nem. Méghozzá azért, mert Koreában éltek olyanok, akik képesek voltak a puszta kezükkel akkora pusztítást véghez vinni, amilyet a földiek még csak elképzelni sem tudtak. Ők voltak azok, akik észrevették a bolygó lehetőségeit, valamint ki is használták az alkalmat. Kis híján lebuktak a normál emberek előtt, a bolygó pedig akkoriban haladt el közvetlenül a Föld pályája mellett. Ez elég nyomós okot adott arra, hogy a bolygót láthatatlanná tegyék és oda költözzenek. Nem kis feladat volt ez, de megbirkóztak vele. Mindannyiuk érdekében. Azóta békesség élt a bolygón, a furcsa emberekről pedig ideje szót ejteni. Ők varázslók. Mindegyikük rendelkezett olyan képességgel, amilyennel egy földi halandó nem. Akik kitanulták a varázsigék helyes használatát, hírnévre és nagy vagyonra tehettek szert. Igen, egyre több és több ember költözött a bolygóra és megindult a népesedés. Ezáltal kialakulhattak céhek. Ezekbe tömörültek a varázslók. Egy céhbe maximum hét ember tartozhatott. Ezek egyikéről van szó, amelynek neve: Fantasy.

Ahogyan a többi céhben is volt, heten voltak. Együtt mentek különféle feladatokat megoldani a bolygón. Megoldandó kérdések és problémák mindig akadtak, sőt, egyre több és több feladat várt rájuk.

Kim Taehyung volt az a tag, aki felborította a rendet, a nyugalom és békesség megszűnt létezni miatta. Mint minden nap, korán kelt, hogy hamar a céhbe mehessen. Boldogan sétált a napsütésben. A többi taggal, Jung Hoseok-kal, Jeon Jeongguk-kal, Min Yoongi-vel, Kim Seokjin-nel és Park Jimin-nel nap, mint nap újabb és újabb küldetésekre mentek. Ezen a napon sem történt másképp. Visszatértek a munkából, és megpihentek a céhben. Mikor már sötétedett, elbúcsúztak egymástól és hazamentek. Taehyung-ot rossz érzés fogta el, ahogy haza igyekezett. A bátyjával és húgával éldegélt, mindhárman örökölték a szüleiktől a képességüket. A szülők azonban nem akartak a bolygóra jönni, viszont a gyerekek előtt még ott állt az élet és mindenképpen ki akarták próbálni az erejüket. Eleinte csak kísérleteztek, majd csatlakoztak egy-egy céhbe.

Ahogy hazaért, különös zaj csapta meg a fülét.

- Hogy mersz visszabeszélni, te kis...?! - inkább le sem írom, milyen szép szavakat rótt tulajdon húgára a srác. Jobb azt nem tudni. A veszekedést tett követte. A legidősebb testvér volt az, aki elvesztette a fejét egy igazán csekély dolog miatt. Taehyung érzékeny fülének a csattanás nem tett jót. Ijedten kapta tekintetét a házra, majd megtorpant. "Hyung... nem lenne képes ilyesmire! Még sosem ütött meg minket azelőtt!" Remegő lábait sietve szedte, rohant a húga segítségére. Szerencsére a kislány használta az önvédelmi varázsigét, amit a céhben tanult. A pofont ugyan nem hárította el, de előidézett néhány galambot, amik megtámadták a bátyját. A fiú egy csapással széthasította azokat. A szeme már szinte vérben forgott. Taehyung lesokkolva állt ott és figyelte az eseményeket. Tudniillik, ő eléggé le volt maradva a többiekhez képest. Nem tudta úgy irányítani az erejét, ahogy ő szerette volna, még nagyon új volt számára, főleg úgy, hogy egész életében vissza kellett fognia magát. Legalább erre képes volt. Ugyanis nem rítt le róla, de olyan erő birtokában volt, amilyet még elképzelni is nehéz. "A kis ropi?" - kérdezhetnéd. Igen. Ő. Hihetetlen, de igaz. Egyelőre csak annyit tudott az egészből, hogy villámokat tud csinálni.