Pofon a múltból

Hatodik fejezet

Sziasztok!

Kicsit trágárra sikeredett a dolog, úgy olvassátok!

Esküszöm, megértem, hogy le akarta rázni Travist, de ez egy kicsit erős. Még tőle is. A fiúk ugyanúgy érdeklődve és döbbenten néztek, mint Trav. Harry megerősítést váró pillantást vetett rám. 

Na és most mi a francos fenét csináljak? 

Ez futott át a fejemen, és a felismerés, hogy itt nincs jó megoldás, valaki mindenképp sérül. Aztán magam sem tudom, miért, de ez hagyta el a szám:

- Lou, Niall és Liam, megbocsátanátok egy percre? Beszédem van azzal a kettővel. - mutattam az érintettekre. Nagy nehézségek árán a megkértek végül bevonultak a lakásomba, de hallótávolságon belül igyekeztek maradni. Ezt nem hagyhattam, így felkaptam a kabátom, és letereltem a fiúkat a ház elé.

- Na akkor most tisztázhatjuk a dolgokat? Lil, honnan veszi ez a semmirekellő, hogy tőle voltál terhes?

- Onnan Travis, hogy - nagy levegőt vettem, és kinyögtem a legegyszerűbb dolgot, ami jött: csak igaza van, és kész.

Ritkán láttam Travist szótlannak, de ez a mostani valami mással is vegyült, mi nem igazán tetszett, Féltem, hogy a szomszédok még ránk hívják a zsarukat.

- MI A KIBASZOTT ÉLETRŐL BESZÉLSZ ITT NEKEM? TE LEFEKÜDTÉL EZZEL A GÖRÉNNYEL? MÉGIS MIKOR? FOLYTON AZ UTAT SZERVEZTED, HA ÉPP NEM A BARÁTNŐIDDEL VOLTATOK TOTÁL ODA, HOGY ELJEGYEZTELEK!

Nem jöttek a szavak, képtelen voltam a szemébe nézni. Sírva fakadtam.

- AZ ISTENÉRT, NE BÖMBÖLJ ITT NEKEM, TUDOD, HOGY SOSE HATOTT MEG! VÁLASZOLJ INKÁBB!

Olyan hangosan üvöltött, hogy szemből is kinéztek jó páran, hogy mi folyik. És még messze nem volt vége.

- Az utolsó munkanapján velünk jött bulizni, és a kelleténél többet ivott. Rám mászott, én meg nem mondtam nemet. Egyszerűen nem ment, és nem csak a bennem lévő pia miatt. - Csak fogná be! Miért van szófosása? Ma tuti kikészülök, és mehetek a kórházba a nyugtató felíratására. 

- Olyanokat mondott, hogy nem tudtam visszafogni magam, és akkor este a szokottnál szexibb volt, és az agyam leköltözött a farkamba. Ja, és az igazság kedvéért, nem egyszer feküdtünk le. Minimum 5-6szor. 

És Travis megőrült. Nekirontott Harrynek, aki bár védte magát, bekapott pár csúnya ütést. Mért nem tudta csak most az egyszer befogni a száját?

- TRAVIS! ELÉG LEGYEN! MENJ EL, ÉS HAGYD BÉKÉN! AZ ÉN HIBÁM VOLT, ELISMEREM, DE EZ VAN. CSAK AZ UTÓ-VIZSGÁLATOKKOR TUDTAM MEG ÉN IS, DE NEKI NEM SZÓLTAM RÓLA. MOST PEDIG, LÉGYSZÍVES, TÁVOZZ! ELÉG GONDOM VAN ENÉLKÜL IS, DE MINDENKINEK JOBB LESZ, HA ÖRÖKRE ELFELEJTESZ. - sóhajtottam, majd folytattam:

-ARRA EMLÉKEZZ, HOGY MEKKORA EGY HAZUG RIBANC VAGYOK, HOGY MEGCSALTALAK, ÉS TERHES IS LETTEM TŐLE! - szipogva betámogattam Harryt a lépcsőházba, majd felrohantam a lakásomba, magányért. El is feledkeztem a többiekről. Amint megláttam őket, megint rám tört a hiszti.

- Sajnálom! - azzal berohantam a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót. 

.....*****.....

Asszem elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy Harry ül mellettem, jeges zacsival az arcán.

Hogy jutott be?

- Biztos vagyok benne, hogy bezártam az ajtót, mikor bejöttem. - szóltam álmos hangon.

- Találtunk egy pótkulcsot. Miután elhallgattál, megijedtünk, így kénytelenek voltunk bejönni, hogy minden rendben van-e. 

- Mit..

- Mondtam a fiúknak? - bólintottam. - Azt, hogy csak azért volt az egész, hogy a hapsi minél előbb eltűnjön az életedből. A monokli pedig azt bizonyította nekik, hogy elhitte. 

- Hol vannak?

- Azt hiszem úgy egy órája mehettek el. Nagyon bealudtál. Pedig a betervezett bor-adagod sem ittad meg. - intett fejével a kisszekrény felé. Oda, ahol a papírok voltak. 

Egyből felébredtem.

- Ugye nem néztél bele a mappákba? - kérdeztem félve.

- Nem, gondoltam, nem akarnád.

Mázsás súly gördült le a lelkemről. Ezt most éppen megúsztam. 
- Akkor én megyek is. - tápászkodott fel.

- Várj! - szóltam hirtelen. Ezt miért csináltam?

- Igen?

- Öhm, izé... miért mondtad el neki az igazat? Honnan tudtad, hogy a tiéd volt a baba? És miért vagy most olyan más?

- Azért mondtam el neki, mert kicsúszott a számon. Nem akartam, de így jött ki a lépés. Honnan tudtam, hogy enyém volt a baba? Sehonnan, de az arcod igazat adott nekem. 

- Miért vagy velem ilyen ... normális? Törődő?

- Istenem, Liliann, te tényleg elhitted. Ez vagyok én. Amikor megjelentél, hogy te leszel az új csőszünk, tudtam, hogy előbb vagy utóbb egymás karjaiban kötnénk ki, így vagy úgy, de ezt nem engedhettem meg. Az a csodálatos lány, aki akkor besétált végig ugyanúgy viselkedett velem, és nem változott. És akkor este - magyarázta - mikor lefeküdtünk, már nem tudtam magam tartani a szerepemhez. Az évek alatt annyira vissza kellett fognom magam, és akkor és ott az enyém voltál! Azt hittem, azok a szavak józan szavak, de később, mikor kiderült, hogy nem, sem bántam. Mert az enyém lettél. És az volt életem legjobb éjszakája.

Egy ilyen kifakadásra, monológra, Isten tudja mire, hogy kéne reagálnom? Nem tudom, ez jött ki:

- Komolyan? - tök hülyének éreztem magam.

- Igen, komolyan. Sajnálom a tuskóságaim, de így könnyebb volt téged távol tartani magamtól. 
Most rajtam volt a kifakadás sora:

- Ez komoly? Ezért tűrtem a balfaszságaid évekig? Mert tetszettem? Te vak vagy? Én is odáig voltam érted. Travissel válságba is jutott a kapcsolatunk, mikor veletek kezdtem dolgoznia. De mivel te egy vadbarom voltál, felmelegítettük a kapcsolatunkat, és boldogabbak voltunk, mint valaha. Aztán jössz te, akkor éjjel felcsinálsz, és tönkreteszed az életem? Nem bántam volna, ha emlékszem az eseményekre, de a baba mindenképp a boldogságom forrása lett volna. Elvesztettem őt és Travist, mindezt azért, mert nem bírtál tovább a gatyádban maradni?
És most rajta volt  a meghökkenés sora.

- MI.... Te... 

Legalább ő se szerepelt szebben válaszadási téren.

- Megkérhetnek valamire? - kérdeztem.

- Persze, bármire.

Azt hiszem elhamarkodottan ígért.

-Akkor most sétálj ki az ajtón, és maradjon minden a régiben. Ez lesz a legjobb mindenkinek. Sajnálom.

Fogtam a köntösöm, és bevonultam a fürdőbe.

Mire kijöttem, csak egy levél emlékeztetett arra, hogy itt volt.

Remélem tetszett, nemsokára jön a következő!

Puszi: K.