Nem új rész csak kíváncsi vagyok a véleményetekre....
Indultam egy novellaíró versenyen, ami sulis kereteken belül zajlik. És szeretném tudni a véleményetek a novellámról.
Sötét van. Félek. Fáradt vagyok. Fázom..... Már két napja bolyongok ebben a sötét elhagyatott erdőben. Se élelmem, se innivalóm, a rajtam lévő lenge ruhán kívül nincs rajtam semmi.
Tegnap előtt tévedtem el. Figyelmetlenségem miatt elveszítettem a társaimat, akikkel eredetileg ide jöttem. Elterveztük, hogy megnézzük a vízesést, ami az erdőn túl van. Ott szerettünk volna sátorozni. Én nem is vagyok valami nagy kempingező, csak azért jöttem el, hogy a barátaimmal legyek és messze a kötelezettségektől. Ki akartam egy kicsit kapcsolni, csak úgy kiszakadni az unalmas mindennapokból. De nem teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem. Annyira rá akartam hangolódni a természetre, hogy a társaim helyett egy csacska pillangót követtem. Mentem és mentem utána, egyre mélyebbre és mélyebbre, míg teljesen elvesztettem a társaimat. Persze a repülő szépség magamra hagyott a sötétben. Egyedül maradtam.
Igaz erre vágytam, hogy egyedül lehessek, gondolkodhassak, távol mindenkitől. De nem ezt akartam, vagyis nem így az biztos. Egy sötét rengetegben egyes egyedül, élelem és víz nélkül. Mit csinálhatnék itt? Hogy találhatnám meg a kivezető utat, hisz azt sem tudom, mit keresek igazából. A kivezető utat vagy a totális magányt?
Ez történt két napja. Most egy nedves, korhadó fatönkön ülök, és azon gondolkodom, hogy mi tévő legyek. Hol lehetnek most a barátaim? Vajon keresnek? Észrevették-e egyáltalán hogy eltűntem? Lehet, hogy nélkülem is ugyanolyan jól szórakoznak. Nagyon félek, talán soha nem talál meg senki. Egyáltalán én megtaláltam magamat? Én tudom mit keresek? Lehet addig leszek itt, ameddig egy ember bírja élelem és víz nélkül.
Miközben ezeken gondolkodom érzem, hogy a hideg, átfagyott kezemet csiklandozza valami. Mikor lepillantok, akkor látom, hogy a csalfa pillangó, aki idevezetett (legalábbis szerintem ő az, bár ki tudja, hogy hány ilyen kis lényecske van még itt ebben az erdőben) ül a kezemen. Olyan fényes és színes, és csak úgy ragyog a sötétben, mintha a napsugárnak egy apró kis darabja lenne benne az apró kis testében.
Haragudni akarok rá, le akarom csapni vagy csak úgy elhessegetni. Hiszen ez a kis teremtés a hibás, amiért eltévedtem. A szépségével megbabonázott és elkábított, én meg gondolkodás nélkül követtem, nem gondolva a következményekre. De hogy lennék képes megölni egy ilyen szépséges, törékeny élőlényt. Igazából magamat is hibáztathatnám, mivel nem kényszerített, hogy kövessem, saját akaratomból tettem. Követtem, mert megbabonázott a bája, a könnyedsége és hogy képes szabadon szállni. Én is szerettem volna vele repülni, szabadon és gondtalanul, de én nem tehetem. Mert engem több dolog is bekorlátoz a pillangókkal ellentétben.
Visszapillantottam a kezemre és láttam, hogy az aprócska teremtés még mindig a kézfejemen van. Meg akartam érinteni, érezni akartam, olyan ragyogó erőt sugároz, mint ahogy érzem, mikor nézem. Nem sikerült hozzá érnem, mert elröppent, nem hagyta magát. Viszont nem szállt el, ott szálldosott körülöttem, mintha hívna magával. Azt akarta, hogy menjek vele, kövessem. De mi lesz, ha követem és még nagyobb bajba sodor, ha az erdő még sötétebb még mélyebb bugyraiba vezet? Ott mi lesz velem, onnan hogy jutok haza? Nem mintha most tudnám. Igazság szerint, már így is nagy bajba vagyok, szóval mi történhet. Csak bízhatok benne, hogy nem lesz bajom.
Felálltam és elhatároztam, hogy követem a pillangót. Úgy libbent egyik helyről a másikra, mintha csak a szél sodorná. Annyira szabadnak és gondtalannak tűnt, aminek én még csak a közelében se leszek soha. Elsőnek egy tisztásra értünk, ahol a nap szikrázva sütött. Annyival másabb volt, mint bent a sötétben. Éreztem, ahogy a napsugarak csiklandozzák a kezemet. Olyan jó érzés volt újra a fénybe lenni. Úgy éreztem, hogy végre energiához jutok, mintha eddig le lettem volna merülve és most újra töltődnék. Azt hittem, hogy a kis állat ide hozott, hogy innen majd boldogulok, de nem mert repült tovább egyenesen be egy másik erdőrészletbe.
