Titkos Szervezet

2. rész Az új élet kezdete

Kocsiba rakták. Hallotta a motor bugását. A zötykölődéstől felfordult a gyomra. Az időérzékét teljesen elveszítette, fogalma sincs, mióta mehetnek. A kezeit összekötözték és a próbálkozása, hogy kibujtassa belőle csuklóit, sikertelennek bizonyult. A fájdalom hullámok gyorsan söpörtek át rajta. Minden bizonnyal kisebezte bőrét a durva kötél. A kocsi megállt. Szinte érezte a cipőtalpak alatt szétzúzott kavicsokat. A páni félelem soha nem látott mértéket öltött benne. A kocsi ajtaja kinyílt az ő szíve pedig dübögött mellkasában.

Olivia fáradtan feküdt az ágyon. Minden porcikája sajgót. Egy-két órája volt már ébren, de felkelni az ágyból nem volt ereje. Emlék darabkák maradtak meg neki, de a teljes kirakóhoz mit sem értek. Egy székben ült lekötözött végtagokkal és kínlódik. Nem sok információhoz jutott ez által. Néha a bőrét elkapta az égés érzete. Perzselt. Lüktettet. Fogalma sincs, hol van. A helyiség ahol szenvedett, egy elég tágas szoba volt mégis lakatlan. A középen helyett foglaló asztal. Egy pár szekrény, pár lámpacső. Semmi több. Túl csendes és tiszta. Olivia végig nézett magán. Akárki is öltöztette át, az ízlésétől megijedt. Talpig fehérben díszelgett. Egy egyszerű fehér póló, zoknival és a nadrágja furcsa volt. Ilyen anyagot még nem érzett, sőt nem is látott. Az ágy szélén fehér kabát ugyan az a furcsa anyagból készítve és az ágy lábánál egy pár fehér sportcipő. Felült az ágyon. A fájdalmak egyszerre csaptak le rá mindenhonnan. Felüvöltött. A hang messzinek tűnt. Távolinak, egyben mégis túl közelinek. Ettől megijedt. A gyomra émelygett. A látása pedig... Valami nem stimmelt vele. Maga előtt látott dolgokat. Szörnyeket. Fel-felvillanó képeket. Egyik percben a Földet látta, mintha kint lebegne az űrben. Utána térképek ezrei váltakoztak, utcák, emberek arca. Mind csak a semmiből jöttek. Egyenleteket is feltűntek. A számok és betűk lebegtek a levegőben. Színek minden mennyiségben. Háborúk, robbanások. Egyszerre tört rá az összes hang. Kibírhatatlan zajt alkotott. Lövések, kiáltások, beszédek, ugatás, nyávogás, vonat robaja, autók dudája. Mikor úgy érezte nem bírja tovább és a feje szétrobban. Elmúlt minden. Újra normálisan látott és halott. Megérezte a lassacskán rabul ejtő páni félelem előjeleit. De még nem volt mindennek vége. Jött egy újabb kör. Ezúttal látott temetőket, éhező gyerekeket, rablások és gyilkosságokat. Viszont most társult mindenhez érzés is. Gyomorforgató bűz keverékét szippantotta, máskor a virágzó rétek illatát. A testbe fúródó golyót, egy lábtörést, a kígyóméreg okozta fájdalmakat érezte. A szervezet felemésztő éhínséget vagy éppen a szomjúságot. A különböző elmegyógyintézetekben a beteg páciensek gondolatait hallotta. Egyik pillanatban majd meg fagyott a következőben szinte lángolt a bőre. Hirtelen ezúttal ugyanúgy eltűnt minden. A következő percben az ajtó kinyílt.