5SOS Advent

December 21 - Megtartani és odaadni

December 21

Talán Karácsony napján a legtöbb ember az ajándékosztást várja, amit előtte az izgalom követ, hogy vajon mit is fog kapni az illető, vagy éppen kitől. A sok fényes papírba és tasakba bújtatott kedvességek mögött jó szándék rejtőzik, mely olykor többet számít, mint azt hinnénk. Olykor gond akad az ajándékválasztással vagy annak becsomagolásával, de mind közül a legrosszabb, ha annyira eldugod, hogy nem találod meg. Így történt, hogy a 5 Second Of Summer oszlopos tagjai Karácsony előtti kalamajkába keveredtek.

A hóesés mostanra rákezdett, és már biztos volt, hogy fehér ünnep lesz. A hatalmas pelyhek nemesen szállingóztak, majd amint leértek a földre rájuk újabb adag hó telepedett. A házak kéményeiből felfelé szálló szürke gomolygó füstfelhők kacskaringózva kerülgették ki az hulló pelyheket.

Egy családias ház ablakai ki voltak világítva, ami a szürkületben kifejezetten jól mutatott, hiszen a lemenő narancsszínű nap sugarai keveredtek az aranysárga fényekkel, ezzel különös játékot vonva a ház falára. Az ablak résnyire volt nyitva, és bentről csörömpölés hallatszódott. Ashton a nappali szekrényéből szedte ki a bandatársainak szánt ajándékot, amik csak a becsomagolásra vártak.

- Hol vannak a zoknik? – motyogta a fiú, jóllehet, hogy csak magának, de akaratlanul is meghallotta a nappali és az előszoba találkozásánál guggoló Calum, aki csak azért bújt el oda, hogy meg tudja mit is fog kapni ajándékba, de amint meglátta a piros zoknikat arca egyből grimaszba torzult.

Az emeleten eközben a lázasan csomagoló Luke idegesen gyűrte bele az egyik ajándéktasakba a Mikenak szánt bögrét, ami lehetséges, hogy rossz vétel volt, mivel a bandatársának volt egy ugyanolyan otthon, és amint erre Luke rájött elhúzta a száját.

- Mit adjak neki? Mit? – elterült az ágyán, amikor is megpillantotta Michael jól megpakolt utazótáskáját. Felrángatta magához, és kutakodni kezdett benne. Az alsónadrágok, és levetett ruhák között meglátott egy zöld színű pulóvert, amit feltehetőleg Mike anyukája csomagolt be, mert a srác ilyet biztos nem tett volna el.

Luke diadalittasan rángatta ki a ruhadarabot, és egy csomagolópapírba becsomagolta, végül egy piros masnit tett rá. Nem volt szép dolog valakinek a saját holmiját adni ajándékba, de ha nem tud valami jót kitalálni, muszáj bevetni ezt a módszert.

A másik szobában Michael pakolgatta az ajándékokat. A sarokba dobált ajándéktasakokra nem volt szükség, mivel a fiú csak felcímkézte őket, majd egybeömlesztette egy nagy szatyorba.

- Majd mindenki megkeresi a sajátját – motyogta a tenyereit összedörzsölve. Elterült a földön, de egyből felállt, amikor meglátott egy nagyon érdekes dísztárgyat a szatyorba száműzött társaival együtt. Kihalászta a többi közül.

Egy aranyozott gitár volt, amibe egy felírat ékeskedett belevésve, amit Mike nem igazán látott. Az apró tárgy szép volt, és az ember pár másodpercig gyönyörködött benne, és csak utána nézett másfelé. A  srác nem emlékezett, hogy mikor is vehette az ajándékot. Lehetséges, hogy a múltkor valamivel összefogta, és úgy került bele a bevásárlókocsi kosarába?

- Ezt megtartom – mondta Mike egy vállrántás következtében. Sok ember eshetett már olyan hibába, hogy a másnak vásárolt ajándék olyannyira megtetszett neki, hogy végül megtartotta magának. Nem bizonyult szép dolognak, de Michaelnek nem volt bűntudata.

Nem szép dolog kilesni, hogy mit fog kani a másik, de az sem becsületes, ha valakinek a saját holmiját ajándékozza az ember. Bűntudat nélkül megtartani a másnak vett apróságot nem valami emberséges, de ilyen dolgok történhetnek.

Viszont az sem lehetetlen, hogy valaki elfelejt ajándékot venni. Így járt Calum, aki az utolsó utáni pillanatra halogatta a vásárlást, de mivel minden bolt zárva volt, nem maradt sok választás.

- Srácok, elmegyek tankolni a kocsiba – kiáltott vissza az ajtóból a küszöbön álló fiú. Terve az volt, hogy a benzinkúton összevásárol mindenfélét. Talán ez is jó lesz ajándéknak.

A kint uralkodó éjszakában a fehér hó csak úgy virított. Az utcákon rengeteg autó járt, talán mindenki még ajándék után kajtatott, és ez megnyugtatta a kétségbe esett Calumot.

Hamarosan itt a Szenteste, és az ajándékosztás, de előtte még fel kell díszíteni a fát, aminek nyoma veszett. De ez már egy másik történet.

----------

Sziasztok!

Hihetetlen, hogy már csak három rész van hátra, és vége. Boldogan kijelenthetem, hogy imádtam írni ezt a történetet, és remélem, hogy ti is élveztétek.

Nagyon köszönök mindent, és holnap jelentkezek a következő résszel, szám szerint a huszonkettedikkel. További szép hétfő délutánt.

Puszi, Frida Beth Holloway