5SOS Advent

December 24 - Tévedés és bajban

December 24

Az eső áztatta betonon megcsillantak az első holdsugarak. Karácsony volt, de a tájat nem hó borította, hanem sár. Az idő megenyhült, így elég volt csak egy kiskabátban az úton járkálni, így sem fagyott meg az ember.

A lámpák sárgás fénye alatt négy fiatal fiú állt tanácstalanságba burkolózva, arcukon pedig idegesség tükröződött. Vállukon sötét utazótáska volt, ami leterhelte őket.

- Nagyon jó, most otthon lennénk, ha drága Michael nem nézi el a járatunkat! - sopánkodott Ash egy sóhajtás kíséretében. Arca gondterheltségről árulkodott, és meg is volt ennek az oka.

A srácokat az utolsó pillanatban hazahívatta a menedzserük, és még el sem tudtak búcsúzni Cindy-től és a Hárpiától, akit Luke még gyakran így hívott, hogy idegesítse a lányt.

- Már megbocsáss, de ha Calum nem nyaggat azzal, hogy ne menjünk, akkor talán mindent jól csinálok! - kiabált Mikey kétségbeesettségében, közben villámokat szóró szemekkel lesett körbe, de csak Ash szempárjába ütközött, ugyanis a a másik két fiú lehajtott fejjel álldogált. - Egyáltalán hol a francba vagyunk?

Az eső cseperegni kezdett és az út menti pocsolyák felületén lehetett látni, amint földet érnek. Komor hangulat uralkodott mindenütt, és az utca falai visszhangot vertek mindenütt. A falakon visszakongtak az indulatfűtött szavak tömkelege.

- Azt hiszem Budapesten vagyunk, mármint a telefon azt mondja - szólaltam meg Calum, aztán felmutatta z említett készüléket. Az érintőképernyő felületén pár vízcsepp gyöngyöződött, ezzel elhomályosítva  a képet.

Valóban Magyarország fővárosában voltak Szentestén. Ashton idegesen indult meg a járdán, hogy valami főútra kijusson, mire a bandatársai libasorban követték a legidősebb fiút. Ash gondterhelten húzta a fejébe a kalapját, és csak haladt előre.

- Milyen tél van itt, hiszen még hó sincs - rimánkodott Calum, és a telefonján szórakozott, talán valakivel írogatott. Luke sóhajtva nézett el a távolba, és azonnal megtorpant, így Mike nekiment teljes lendületből. Már mordult volna fel, de a szőke hajú fiú csodálkozva mutatott előre.

Előttük az Országház gyönyörű kivilágított épülete terült el. A Duna vizén megcsillantak a holdsugarak, és rajta úszó hajók, akár a kis szigetek, úgy magasodtak ki a tükörsima folyóból.

- Be kell jutnunk oda - nézett az épületre Mike és szemlélni kezdte, hogyan is juthatnának át a túlpartra. Csillogó szemekkel nézet egy kisebb hajóra, aztán megiramodott. A srácok követték, és tenyerüket összedörzsölve izgatottan vették tudomásul, hogy ők bizony el fognak kötni egy hajót.

Hamarosan már a Dunát szelték át. Luke kihajolva a víz felszínét szemlélte, közben nyelvét kinyújtotta. Calum egy fényképet csinált, és felrakta a közösségi oldalukra, de ez nem bizonyult jó ötletnek, hiszen a rajongók akár az éjszaka közepén is felkelnek, csakis azért, mert kedvencük a városban tartózkodik.

- A terv annyi, hogy Ash eltereli az őrök figyelmét, míg mi ninja módra beosonunk az épületbe - vázolta Mike a tervet, közben kiszállt a hajóból. Mindenki figyelt a srácra, csakis Calum nem, mert éppen a kormányon rántott egy nagyot, így a hajó megbillent. A srác ijedten szökkent ki a partra, és elhúzott szájjal szemlélte, amint a vízíjármű nyikorgások közepette felborul, majd elsüllyed, pár perc múlva pedig mintha már ott sem lett volna.

- De egy balfék vagy, Calum - veregette meg barátjai vállát Luke, mire csak egy grimaszt kapott válaszul.

Mike kiadta az utasítást, aztán mindenki a feladatára koncentrált. Ash csak azon törte a fejét, hogy miként tudná elterelni az őrök figyelmét, aztán bevillant neki a terv. Egyszerűen megállt, és az Országház falára kezdett el pisilni, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- Mocskos kölyök, azonnal gyere ide! - kiabált egy férfihang, mire Ashton rémülten szaladni kezdett, de nem csak ő hiszen bandatársai sem tudtk bejutni az épületbe. Hamarosan egy csapat őr üldözte a fiúkat, akiket nem lehetett egykönnyen lerázni.

- Fussunk be abba a múzeumba! - mondta Luke olyan halkan, ahogyan csak tudta, hiszen nem lett volna valami jó ötlet, ha ezt az őrök is meghallják. A többi srác egyetértően bólintott, és berohantak az épületbe. Bent kínos csönd uralkodott, mely nyomasztotta a fiúkat.

De minden nyugalom csak pillanatnyi volt, hiszen hamarosan sikítások vertek fel mindent. Két fiatal lány kezdett el szaladni a srácok felé, akik kétségbeesetten fordultak meg, rohanásra fogva elhagyják a múzeumot, de idő közben Luke elbotlott, így a földön kötött ki, de előtte még magával rántott egy festményt, ami ropogva tört össze. A művészi alkotás elképesztően furcsa látványt nyújtott, amint össze-vissza törve a padlón hever.

A kinti sötétségben a vizes aszfalton futó fiúk, akik rajongók elöl menekülnek akár hétköznapi helyzetbe is beleillettek, de nem Budapest utcáin. Az Ausztrál fiúk berohanva az egyik sikátorba a hatalmas konténerek mögé bújtak. A büdös szemétszag elárasztotta az orrukat, de csak tovább lapultak.

Michael csodálkozva emelt fel egy kalapácsot a földről, aztán szó nélkül eltette a táskájába. Calum idegeskedve oldotta el a telefonja zárját, és szemlélte az időt, ami már túl volt a tizenegyen is. Miután elhalt minden egyes sikítás a srácok bátorkodtak előjönni rejtekhelyükről.

Fáradtan vették a Lánchíd felé az irányt, aztán fáradtan nekidőltek az oroszlánoknak. Mike elképedve szemlélte a nyelvtelen szobrot, aztán kezével tapogatni kezdte az állat fejét. Ujjai megpihentek  az oroszlán fülein, aztán előkapva a kalapácsot ütögetni kezdte azt. Ashton elképedve nézett látszólag megbolondult bandatársára.

- Te meghibbantál? - kérdezte suttogva, de a végére már átment kiabálásba. - Ezért lecsuknak, mint állat.

- Nyugi van, csak megnéztem, hogy stab... - nevetett fel Mike, de félbeszakadt a beszédében, mert az egyik ütésnél az oroszlán füle ropogva tőrt le. A megrongált szobornak már nem csak a nyelve, hanem a fülei is hiányzott. Ashton arca lágyságot vett fel, majd megrázta fejét, miszerint neki vannak a legőrültebb barátai.

Így történt, hogy a 5SOS oszlopos tagjai 24 napon keresztül minden egyes nap kalamajkába keveredtek. De talán bátran kijelenthették, hogy ez volt életük egyik legjobb Karácsonya. Új barátokra leltek, közben felejthetetlennek ígérkező emlékeket gyűjtöttek. Bíztak abban, hogy talán jövőre is hasonló szünidejük lesz.

----------

Sziasztok!

Ennyi volt, és egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen hamar. Imádtam minden egyes betűjét írni, és nagyon is a szívemhez nőtt.

Mindenesetre az élet megy tovább, és a másik éppen futó történetem is halad a megszokott kerékvágásában. (Érzelmek Fogságában) Ha van időtök nézzetek be.

Minden egyes visszajelzésért hálás vagyok, és még mindig nem tudom felfogni azt a rengeteg biztató üzenetet. Csodásak vagytok, ugye tudjátok? Egytől egyik minden egyes olvasómat megölelném.

Nem tudom, hogy jövőre jelentkezek-e újabb 5SOS Adventtel, de semmi nem lehetetlen.

Hálásan köszönök mindent, és hihetetlenül boldog vagyok. Boldog Karácsonyt nektek, és mindenkinek teljen a legszebben az ünnepek. A fa alatt talán a srácok lesznek hálám jeléül.

Puszi, Frida Beth Holloway