Ellenállók [Befejezett]

9. ISABELLE 2/1

- Mi vagyunk az Ellenállók. – mondja David. Házuk nappalijában ültünk egymással szembe. Ő egy barna egyszemélyes én egy kétszemélyes kanapén ülök. Előttem a kandallóban nem rég gyújtottunk tüzet bár lángjai még nem melegítettek fel. Hoffs blézere még mindig rajtam van. Csak most veszem, észre milyen illata van. Jobban mondva szaga. Tűz. Olyan, mintha 24 órán keresztül a tűzben járkálna. De nem lehet senkinek ilyen szaga. Biztos csak képzelődöm.

- Mi megvetjük az OIB szabályait, ha így jobban tetszik. – feltűrte a fehér ingje ujját a bal karján és megfordította, hogy az alkarja látszódjék. Egy fekete tetoválás volt rajta, ami egy háromszög volt, a sarkaiból kilógót 3-3 kör, sőt még a háromszög közepén s volt, a kinti nagyobb körök között. – Ez az Ellenállók jelképe. – megragadtam a karját és az ujjamat végig húztam a tetováláson.

- Hogy értetted, hogy megvetitek a szabályokat? – még mindig a tetoválást fixíroztam.

- Tíz évvel ezelőtt volt egy kis összetűzés. A Központ le akarta bombázni a zónákat.

- Miféle zónákat? – kérdeztem. Lehunyta a szemét vett egy mély lélegzetet. Felállt a karját kitépve a kezeim közül, felment az emeletre. Néhány másodperc múlva vissza is jött egy darab papírral és egy ceruzával. Egy kis dohányzó asztalt húzott a két fotel közé és rajzolni kezdett.

- Ezek vagyunk mi... - rajzolt egy hatágú csillagot. Középre beírta azt, hogy Központ. A csillag ágaiba pedig azt, hogy: Tolerancia, Bölcsesség, Hit, Szeretet, Könyörület, Támogatás. Ezeket be is számozta 1-től 7-ig. – Mi is e-fajta Központ vagyunk csak egy kicsit alsóbb rendű. Ahol mi vagyunk az a Könyörület. – értem miért hoztak ki a vízből és próbáltak helyre rakni.

- Miért van a zónáknak neve?

- Nálunk nincs olyan, hogy rossz modor. Azért vannak nevei a körzeteknek, mert ez a mottójuk. Ha Tolerancia körzetben élsz, annak azt kell betartania, hogy türelmes lesz. Ha a Bölcsesség körzetben vagy akkor roppant okos vagy. Ha a Hit körzetében, akkor mindenben hiszel. Ha a Szeretet körzetében, akkor nincs olyan ember, akit nem szeretne az illető. Legyen az családi szeretet vagy... más. Könyörület körzetében, akkor mindenkihez kedves és odafigyelő vagy. Támogatás körzetében pedig mindig segítesz mindenkinek. – felnéztem a papírról rá, David engem nézett. – Rajtunk kívül külső zónák is vannak. Azoknak nincs nevük. – tovább rajzolt elfordított négyzeteket a hatágú csillag kör alakba. Megszámoltam. Összesen négyet rajzolt. Azok fölé is számokat írt. 8-tól 23-ig. Megint felnéztem rá. Összeráncoltam a szemöldökömet.

- Honnan tudsz ilyen sokat? – széles mosolyra húzta a száját.

- Szeretek olvasni.

- És mi a baja a Központnak a külső zónákkal? – előre dőlt, rátámaszkodott mind két könyökével a térdeire.

- Szerintük nem valók a rendszerbe. Hogy olyan emberek élnek ott, akik nem alkalmasak semmire.

- És ezért ki akarják nyírni őket?

- Tudtad vagy csak rátrafáltál.

- Csak próbálkoztam. Miért baj az, ha nem olyanok, mint mi?

- Fogalmam sincs. – mélyen a szemembe nézett.

- És pontosan mire is kellenek az Ellenállók?

- Hogy megakadályozzuk... a közelgő Mészárlást. Mi igazságtalannak tartjuk azt, ami készülődik. Félünk.

- Mindenki fél. Láttam. – ő is végül hátra dőlt sóhajtott és elkezdte elpakolni a dolgokat.

- A félelem egyeseket fura dolgokra készteti. Vigyázz magadra. Ne hagyd, hogy befolyásoljanak. – és mi lenne, ha én is segítenék az ellenállásba. Hoffs azt mondta – vagy értette -, hogy csak akkor leszek a „lányuk" ha csatlakozom hozzájuk. Felálltam és David felé vettem az irányt. Megálltam előtte és kiböktem.

- Beszállok. Én is Ellenálló leszek.