Fiú-Lány ,,barátság"

1 fejezet

A ruháimat pakoltam be a bőröndömbe, közben pedig anyával civakodtam. Tudni illik rólam, hogy bármin képesek vagyunk összekapni a családommal.

Most azon folyt a vita, hogy szerintem felesleges lenne magammal saját paplant vinni a gólya táborba, mert csak a helyet foglalná és így se fér el minden ruhám rendesen. Még jó, hogy csak három napra megyünk, de már több mint a fele ruhatáram pasziroztam be az új lila bőröndömben.

Visszatérve a kis vitánkra, mint mindig most is én győzedelmeskedtem, így már készen toporogtam a szobámban. Anyukám egy ,,ezek a mai fiatalok" nézéssel jutalmazott, majd ott hagyott a gondolataimmal.

Miután lezuhanyoztam, belebújtam a róka mintás pizsamámba és már feküdtem is be a meleg ágyamba. Vártam az álom manóimra, de nem akartak megtalálni. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz az új osztályom. Végülis, holnap megtudom. Kilenc körül szenderültem álomba.

***

Másnap reggel az ébresztő órám keltett pontban hat órakkor. Az izgalomtól szinte kipattantam az ágyból és már rohantam is a fürdőszobába, nehogy valaki előttem elfoglalja.

Hosszú barna hajamat kifésültem, majd hagytam hogy vállamra omoljon. Egy minimális szempillaspirált tettem fel, majd különös módon elégedett voltam az így kapott eredménnyel.

Mivel már tegnap kikészítettem a mai ruhám, így csak felkellett kapnom. Választásom egy kék strasszköves blúzra esett, ami kiemelte a kèk szemem, amit anyukámmtól örököltem.
Egy comb középig érő fehér szoknyát választottam a felsőhöz. Lábbeliként pedig egy kék szandált kaptam fel.

Indulásra készen vártam, hogy anya és apa elkészüljön. Az előbbi körülbelül öt petc alatt elkészült, így már indulhattunk is az állomásra. Út közben azon merengtem, hogy milyen lesz az új osztályom. Annyit írt meg a leendő osztályfőnökünk, hogy tízen fogjuk a kilenc b.-t kezdeni. Nagyon reméltem hogy több lány lesz, mint fiú, mert lányokkal sokkal könnyebb az ismerkedés.. Ezt pont én mondom...nekem volt a legjobb barátom fiú.. Na de mindegy.

A gondolatmenetemből anya hangja szakított ki, hogy ideje lenne felszállnom a vonatra, mert a végén még itt hagy. Könnyes búcsút vettem anyutól, és apu szemében is láttam valamit csillogni. Nagy nehezen felvergődtem a vonatra a bőröndömmel, majd egy kevés kínszenvedés után, már a felettem lévő táskatartóban tudhattam. Egy négyes ülés ablak melletti helyét gondoltam a legmegfelelőbbnek, ezért oda telepedtem le.

Kistáskból kotortam elő a telefonom, fülhallgatóm bedugtam a fülembe, majd elindítottam a kedvenc számom.

Arra eszméltem fel, hogy egy irdatlan helyes srác könnyed mozdulattal a táskatartóba helyezi utazótáskáját, majd velem szemben levágja magát az ülésre. A szőkésbarna haja tökéletesen volt beálítva, kék szemeiben pedig ellehetett veszni.

Róla jutott eszembe, hogy egyetlen barátom volt. Az ellenkező nemből, Logannek hívták. Nem tudom hogy lehettünk barátok, mert ő a menők sorait erősítette, én meg...nem. Ahogy régi jó barátomon gondolkodtam, hogy szinte már soha nem találkozunk, egy könycsepp gördült le az arcomon. Ezt a fiú is észrevehette, mert mintha aggódást fedeztem volna fel az arcán.

-Szia a nevem Adam, valami baj van?-kérdezte és végig simított a karomon. Érintésébe belebizseregtem.

-Sz-szia az én nevem Bella, de nyugodtan hívj Bellnek és nem nincs semmi baj. - mondtam majd halványan rámosolyogtam, az ő arcán pedig apró nevetőgödröcskék jelentek meg.

A ,,beszélgetésünk" után egyszerű mozdulattal újra a fülébe helyezte a fülhallgatót, mert elfelejtettem említeni, hogy mikor helyet foglalt velem szemben, már zenét hallhatott.

Egy idő után Adam elaludt, így gondoltam itt az idő közelebbről megnéznem őt. Fölé görnyedtem és mintha pont akkor jelentek volna meg azok a rendkívül aranyos nevetőgödröcskéi, majd egy hirtelen mozdulattal felnyitotta szemeit. Ezen ,,kicsit" meglepődtem, és visszahúzódtam székembe, de ekkor a fejem színe vetekedett egy túl érett paradicsommal. Ezt Adam is észre vette és nem hagyhatta szó nélkül.

-Aranyos vagy mikor elpirulsz.-mondta egy kaján vigyor kíséretében. Míg Pestre értünk számtalanszor pompáztam a piros minden árnyalatában és Adam ezen jól szórakozott. Mint utóbb kiderült ő is Pestről megy gólyatáborba.

Sziasztok!
Tudom hogy nem lett túl jó, de még ez az első rész.
Nagyon megköszönném a véleményeket.:)