Ellenállók [Befejezett]

12. ISABELLE 2/1

Másnap belekezdtünk a fegyverek használatába. Kést dobáltam, íjjal lőttem, de úgy éreztem, hogy a kés az sokkal jobban meg, mint íjjal lőni. Noha kevés rá az esély, hogy egy esetleges csatába győzhetnék. Előnyt szerezhetnék, de nem lenne biztos a siker élménye. Az íjjal és a nyíllal is tudok bánni, legalább olyan jól, mint a késsel. De az a fegyver Bea reszortja. Nem tudom, hogyan vonatkoznak a szabályok a fegyver lefoglalásánál.

A késdobálás segített abban, hogy mindig figyeljek. Mikor belejöttem a dobásokba mindig készre vártam, hogy villanjon fel az ember alakú céltábla pereme. Gyakorlás közben megpillantottam Ana-t, ahogy épp felém tart, de most más lett a kinézete. A hajában lévő vörös tincsek helyett, sötétebb lett a hajszíne és a vége szőkére változott. Nem is értem miért nem tűzi fel a haját. Úgy tűnik, nem zavarja, ha edzés közben a tarkójára tapad a haja.

- Gyere velem! – mondja, miközben egyre közelebb kerül hozzám.

- Hova? – érdeklődöm.

- Szimulációra. – észrevette a pánikomat. – Nyugalom, ez csak gyakorlat lesz, és nem egyedül próbálod ki. Lesznek veled páran.

- Kik? – nem válaszolt csak a gerincemre rakta gyöngéden a kezét és úgy vezetett.

Egy üvegterem felé közelítettünk ahol bent henger alakú üvegdobozok sorakoztak előttük meg emberek beszélgettek. Bea, David, Josh, egy fiú meg egy lány, akiket nem ismerek. A lánynak a barna haja félig le volt nyírva, álló helyzetben egy kis szigony ment keresztül a fülén. A fiú magas barna bőrű.

- Kezdhetjük? – kérdezte Ana a tömegtől amint átléptük az ajtót.

- Ő ki? – mutatott rám a lány.

- Isabelle. – feleli David. – Nem lehet, hogy nem hallottál még róla Dana. – Dana lesújtó pillantást vetette David-re.

- Nem voltam itt egy hétig, honnan a fenéből tudjam? – mondta Dana. – Szia. – most már felém fordult. Biccentettem a fejemmel.

- Szia, Aaron vagyok. – neki is biccentettem.

- Jól van... - csapta össze a tenyerét Ana. – Álljatok a hengerbe!

- És akkor mi történik? – kérdezem.

- Ne félj! – szólal meg Aaron. – Ana betesz minket egy különleges helyre, ahol majd harcolnunk kell...

- Fegyver nélkül? – vágok a szavába.

- Nem, a koordinátákat majd én elintézem és lesz mindenetek, amire szükség lesz a szimulátorba. – szólal meg Ana, Aaron helyett. Közben egy üveglapot nyomogat és kinyílnak a henger doboz ajtói. – Na, de most már tényleg menjetek.

Én lépek be utolsóként. Becsukódik előttem az ajtó és nem tudom miért megijedtem. Tágra nyíltak a szemeim és kapkodva szedtem a levegőt. Oldalra nézek, Josh bíztatóan mosolygott, majd meglátta a rémültségemet és a kezével le föl mutatta, hogy vegyek, mély levegőt aztán fújjam ki. Ez bevált.

A következő pillanatban már nem látom Josh barna szemét. Minden fehérbe borult.