Ellenállók [Befejezett]

14. JOSH

Otthagytam Isabellet betakarva, majd kilépem a szobából. Az ajkaim még mindig bizseregtek az iménti csóktól, amit mintha szenvedélyesen követelte volna a magáéhoz.

Lefürödtem, majd mikor mentem volna le a nappaliba David jött velem szembe a folyóson és érkeztünk meg egyszerre a szobám ajtaja előtt.

- Kérhetek tőled egy szívességet? - kérdeztem, mire ő összeráncolta a homlokát.

- Mégis mire gondolsz? - elmagyaráztam neki mindent, amit Isabellel kapcsolatban tapasztaltam a múltjáról, a visszatérő emlékeiről, a viselkedéséről.

- ... és a legszörnyűbb az egészben, hogyha valahányszor hozzá akarok érni, úgy igazán, elhúzódik. Bezárkózik az ő saját elveszett világában. - fejeztem be a nagy monológomat.

- Vajon mi lehet ez nála?

- Nem tudom, de aggódom érte. Valami történhetett vele, mielőtt megtaláltuk volna. - szünetet tartottam - Te vagy az észkombájn, nem tudnál kutakodni?

- Nem sérthetem meg a magáncférályát.

- Nem sérted, meg. Mellesleg én kértelek meg rá és szerintem ő is örülne, ha fény derülne néhány múltbeli élményére. Kérlek, tedd meg értem... - gyorsan helyesbítettem. - Vagyis Isabelleért.

- Jól van, megteszem, de nem miattad. - szigorúan rám nézett én meg vettem a lapot. Továbbmentem, le a földszintre a kanapé felé. Elővettem egy pokrócot és az egyik díszpárnára hajtottam a fejem. Mondjuk sanszos, hogy aludni fogok-e.

Pár órával később azt veszem észtre, hogy benyomtam a szunyát és valaki a konyhában matat. Oldalra fordította a fejét, miközben keresett egy poharat. Isabelle nagy nehezére talált egyet, megnyitotta a csapot, töltött a poharába és megitta az egészet egy szuszra. Odamentem volna segíteni neki poharat keresni, meg, hogy hova tegye a használt poharat, mert most azon morfondírozott, hogy a mosogatóba tegye, vagy rakja el egy helyre, jelezvén, hogy az az ő helye és pohara. Végül a döntés a mosogatóba rakás volt. Lekapcsolta a konyhában a villanyokat, majd megindult felém és én gyorsan behunytam a szemem, alvást mímelve. Éreztem a jelenlétét, hogy felettem tornyosul, majd a részegítő illatát. Aztán keze megsimogatta óvatosan a fejem és csókot adott rá. Ezzel vissza is ment az emeletre.

Sokáig vissza sem aludtam, végig édes titkai meg csókjai jártak a fejembe, mint egy félbolondnak. Lehet, hogy az is vagyok.