Az egész testem zsibbadt és tompán lüktetett minden tagom. A szemhéjamat mázsás súlyúnak éreztem, és megmozdítani nem bírtam, de lehet hogy ez mégis áldás volt, ugyanis beszélgetés ütötte meg a fülem.
- Most mit csináljunk, már ők is felfedezték Avreliat. Kétségtelen, hogy valamilyen mágikus képessége van, érzem rajta. - egyértelműen a táncpárom hangja volt. Mágikus képesség? Ez nevetséges. De honnan tudja a nevemet? Hiszen nem is mondtam még el neki, csak apámról beszéltünk. Vagy csak nem emlékszek rá?
Akárhogy is volt, inkább csöndben maradtam, nehogy lelepleződjek.
- Nem tudom. Talán a legbölcsebb az lenne, ha meghagynánk az áldott tudatlanságban, nehogy aztán veszélybe sodorja magát. Amúgy se tudjuk még hogy ki volt a tettes. - veszélybe? Hiszen elájultam miközben valaki csinált valamit a fejemmel. Nem bírom kiverni a fejemből a fekete ruhás férfi baljós alakját. És hogy-hogy nem tudják? Egyáltalán kik ezek? Nyilván kiadtam valami kis hangot, mert ezt mondta a táncpárom:
- Nézd, már ébredezik is! Megelepő, hogy ilyen gyorsan felébredt.
- Mhmrg.. mi történt? - próbáltam kinyögni a kérdést. Kíváncsi voltam hogy mennyit mondanak el abból, amit hallottam. Még egy picit a szememet is ki bírtam nyitni, és valóban a táncpárom magasodott fölém.
- Valaki bele akart jutni az elmédbe, de te nem akartad hagyni. Valószínűleg ezért fájt annyira a fejed.
- Miért akarna bárki is bejutni az elmémbe?
- Nem tudjuk.
- És most hol vagyunk? És meddig voltam kiütve?
- A bálterem alatt egy titkos helyiségben. Csak 2 órát voltál eszméletlen. Elég jól viselted, ritka hogy ilyen hamar rendbe jönne valaki.
- De hát fáj mindenem!
- Elmúlik.
Ha ő mondja.. Nem válaszoltam és nem is beszéltünk tovább.
Itatott velem valami gyógyszert, amitől kicsit enyhült a fájdalom és sokkal jobban éreztem magam.
- Mikor mehetek vissza?
- Vissza akarsz menni? Hiszen veszélyben vagy! - nézett rám elkerekedő szemekkel.
- Apám mellett a helyem.
- Ágyban a helyed. Pihenned kell. Hidd el, tudom milyen ha valakivel ilyesmi történik.
- Egyébként eleve hogy volt képes ilyen fájdalmat okozni, ha hozzám sem ért? - Erre elhalgatott. Gondolom azt mérlegelte, mennyit mondjon el..
Elfordult, megtöltött egy poharat vízzel, valami port tett bele, és felém nyújtotta.
- Tessék, idd ezt meg! Jobban leszel. - lehajtottam a tartalmát, és erősen álmosodni kezdtem. Bármi is volt a vízben, elaludtam tőle. De talán annyira nem is bántam. Ráérek később is faggatni.
Álmomban újra átéltem ugyanazt a szenvedést. De most a férfi szólt hozzám. A fejemben. Hogyan lehetséges ez? Mégis van mágia, ahogyan azt a fiú állította?
Mindenesetre, a fekete ruhás férfi így szólt a fejemben:
- Nem menekülsz, kicsi hercegnő, úgyis megtalállak, ha akarlak, csak idő kérdése! - mély reszelős hangja volt. Tisztára mint rémálmaimban. Ja, igen, hisz ez is az! Nincs más magyarázat, mágia nem létezik. Az is lehet, hogy a szúrást is csak beképzelte, mert paranoiás. És a táncpárja meg sültbolond. Teljesen egyértelmű. De még így álmában sem tudta meggyőzni magát.
A borzalom folytatódott. Mindenki feléjük fordult, pontosabban felé, és elkezdték ordítani, hogy ő a hercegnő, ő a hercegnő. Mit hadoválnak itt össze-vissza? Milyen hercegnőről van szó? De a tömeg csak egyre kiabált és közelített felé, mint egy zombihadsereg; és minél inkább közelített, annál jobban összezavarodtam. Kétségbeesetten próbáltam felébredni. Csipkedtem magamat, nyitogattam és csukogattam a szememet, suttogtam és kiabáltam, hogy ébredj fel!, ébredj fel!, de semmi.
Az emberek tépkedték a hajamat, karmolták a bőrömet, szaggatták a ruhámat.
És akkor felébredtem. Izzadt voltam és lihegtem. Valószínűleg álmomban beszéltem is. Vagy inkább kiabáltam? Igen, vélhetőleg ez történt.
De csak egy álom volt az egész.
Egyelőre - suttogta egy hang az elmémben. Ugyanaz a hang, ami álmomban a fekete ruhás férfihoz tartozott. Beférkőzött az elmémbe? Mégis sikerült neki? Vagy esetleg álmomban manipulálta az elmémet?
Akárhogy is, sehogy sem volt jó. Sürgősen meg kell szabadulni a fekete ruhás férfitől, mielőtt valami kárt tesz. De kitől kérjek segítséget? Csak egy valakit hallottam eddig erről beszélni, így nem maradt választásom.. A táncpáromat kell megkérnem.
