The Feelings Are Killing Me.lrh.

16

Ültem a padlón és sírtam. Apa mindennek elhordott engem. "Ribanc" "szerencsétlen" "semmire kellő". Közben persze Luke ot haza kergette, úgyhogy ő se tudott megvédeni. Szégyent hoztam rá. De miért? Mit csináltam?  Senki se segített rajtam. Se Gabi , se anya. Mikor költözik már el? Mikor lesz jobb ez az egész?
Észre se vettem, hogy apa nem volt már előttem és nem kiabált velem mikor abba hagytam a sírást. A telefonomat és a gépemet elvitte , így csak a rádióm maradt. A vágáshoz is túl gyenge voltam. Már az se segít. Lefeküdtem az ágyamra és próbáltam elaludni.
///
-Takarodj az iskolába! Köszöntött apa nagyon kedvesen mikor lementem enni. Inkább  megyek suliba. Ha ott maradok akkor tudom, hogy csak jobban kritizálni fog. Vagy a ruhámat vagy a hajamat, vagy bármi mást. 
Hátulról két kezet éreztem a derekamon.
-Sajnálom Blair! Nem akartam elmenni de , apud túl erőszakos volt. Fülemhez hajolt és úgy mondta ezt végig.
Beleremegtem a hangjába és az illatába. Megfordúltam , átöleltem és beszívtam a férfias illatát. Az illata mindig megynugtat.
-Jól vagy? Kérdeztem. Nem tudom mit csinált vele apa azon kívül, hogy a falnak nyomta és üvöltözött vele.
-Persze! Mondta és megfogta a kezem.
Lassan mentünk a suli felé. Csak beszélgettünk hülyeségekeől, hogy eltereljük egymás figyelmét. Elkéstünk az óráról de nem nagyon érdekelt minket. Még a folyosón is a lehető legynugodtabban és leg lassabban mentünk.
-Miért késtek? Nézett ránk a tanár mikor beértünk a terembe.
-Sajnálom tanárúr elaludtunk. Védekezett Luke, de nem a legjobb kifogást találta ki. Leültem Calum mellé aki rám se nézett csak firkált a füzetébe.
-Szia! Próbáltam vele komunikálni, de mintha ott se lennék.
Bepótoltam amiről lemaradtam mikor nem voltam suliba, majd visszatértem a normális anyaghoz. Közben Calum folyamatosan csak engem bámult. Persze mikor ránéztem ő úgy tett mintha Rubyt bámulná.
Gyorsabban eltelt az óra mint ahogy gondoltam  volna. Luke jött felém mire Calum távozott.
-Minden rendben vele? Kérdezte Luke. Elmosolyodtam és meghúztam a vállam. Ekkor a hangos bemondó szólalt meg;
-Miss Wingvare és Mr Hemmings et várja az igazgató! Kérem minnél elöbb megjelenni az igazgatói iroda előtt.
Zavarodottan néztünk egymásra. Körülöttünk mindenki máshogy reagált. Volt aki ugyan úgy össze volt zavarodva mint mi, és volt aki csak gonoszul mosolygott ránk.
Nem tudtam elképzelni, hogy mit csinálhattunk.  Legalább százszor átfutottam a lehetőségeket a fejemben miközben az iroda várószobályában vártunk.
-Bejöhetnek! Jött ki a titkárnő.
Luke előre engedett mint a jó gentleman , de egyálltalán nem bántam volna ha ő megy előre.
Leültünk a székekre az igazgató asztal elé és vártuk, hogy mit mond.
-Nos Miss Wingvare és Mr Hemmings! Azt hallottam , hogy önök megrongálták az iskola területét és épületét. Igaz ez?  Nyugodt volt. A szemei köztem é Luke közt ingáztak.
-Mi? Mi semmi ilyet nem tettünk! Háborodott fel Luke.
-Mégis tiszta graffiti az épület hátulja! Háborodott fel mostmár az igazgató is.
-Akkor letakarítjuk! Vágtam közbe mert nem akartam, hogy nagyobb bajba legyünk.
-Szóval beismeri, hogy önök voltak? Állt fel az asztaltól.
-Mi? Nem!
-Értse meg nem mi voltunk! Mi itt se voltunk tegnap! Luke próbált megvédeni minket de láttam az igazgató szemében, hogy meg van győződve arrol, hogy mi tettük.
-Honnan tudja , hogy tegnap történt ha nem maguk voltak?
-Én.. Én nem tudtam, hogy tegnap történt! Én csak mondtam, hogy tegnap nem voltunk itt!
-A kamerák máshogy tanúsítják!
Luke elképett. A szemeit nagyra nyitotta és rám nézett.
-Megmutatná nekünk a videót? Kértem meg hátha akkor be tudjuk bizonyítani, hogy nem mi vagyunk a felvételen.
Az igazgató bólintott és elvezetett minket a gondnok szobályába. Kikérte a tegnapi felvételt és amit ott láttam ledöbbentett. Két tinédzser akik hasonlítanak ránk firkálják a falt. Egyszer se néztek a kamerába.
-Ezek nem mi vagyunk! Rázta a fejét Luke.
-Nagyizsd ki! Utasította az igazgató a gondnokot, aki benyagyított a fiú szájára.
-Ott a piercingje! Muttatta a fiú szája szélét.
Lukera néztem aki mondani akart valamit de semmi nem jött ki a száján.
-Sajnálom Miss Wingvare és Mr Hemmings, de el kell bocsájtanom önöket. Az iskola nem engedheti meg magának, hogy rongáló gyerekeket fogadjon minden nap. És azt sem akarjuk, hogy ez több diákra is ki hasson nem igaz?  Mosolygott az igazgató majd kifelé tolt minket.
Visszamentünk a cuccainkért a terembe. Senki se értette mi van. Calum még mindig nem nézett rám, bár nem tudom miért várom el tőle. Összepakoltunk majd kisiettünk a teremből. Nem tudtunk mit mondani egymásnak , hisz mind a ketten tudtuk, hogy mi együtt voltunk és az iskola területén se voltunk.
-Anyud! Ő tudná tanúsítani , hogy nem mi voltunk! Mondta Luke. Igaz van. Ő látta , hogy Luke hozott engem haza! Felhívtam anyát és elmondtam neki mindent. Nem volt a legboldogabb de azt mondta, hogy intészkedik.
-Beszél majd az igazgatóval. Mondtam Luke nak mikor leraktam a telefont
-Nem jössz át hozzám? Nincs kedvem egyedül otthon lenni. Komolyan Luke elmehetne színésznek! A fej amit vágott megnevettetett. Bár nekem se volt semmi kedvem hazamenni, tudván,hogy apa otthon van ezért megfogtam a kezét és elindultunk hozzájuk.
Félek, hogy mi lesz ezzel az üggyel. De nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ki tette, és ,hogy miért! Mondanám, hogy rosszabb már nem lehet de biztos lesz még valami....