A Telepata

Prológus

A házban teljes csend uralkodott. Minden nyugodt volt, egy árva lélek sem volt ébren. A ház lakói biztonságban érezték magukat, hosszú idő után először.

A földszinten egy öreg házaspár ölelte át egymást, a halál szélén álló papa szeretetteljesen húzta magához békésen szuszogó feleségét. Holnap lesz az ötvenedik évfordulójuk, mindkettőjüknek mélyen magukba kellett zárkózniuk, nehogy a másik kiolvassa, mik a terveik.

A papa ismét meg akarta kérni a mama kezét, megújítani a házassági esküjüket. Minden készen állt, az egyik lányuk holnap elviszi a mamát vásárolni, míg a másik leány és a fiú segítenek a papának feldíszíteni a hatalmas hátsó kertet. Vendégeket nem hívtak, nem volt kit. Az összes rokonuk halott volt, már csak ők éltek.

A mamának azonban teljesen más tervei voltak. Egy fantasztikus pikniket szervezett meg, a város mögött levő erdőben. Volt ott egy csodálatos tisztás, amikor fiatalabbak voltak, szinte minden nap kézen fogva sétáltak el oda, hogy eltöltsenek néhány nyugodt órát, csak ők ketten, a világ nélkül.

A felettük levő szobában, az emeleten is egy házaspár pihent. Pár napja érkeztek haza nászútjukból, és csak nemrég aludtak el, a holnapi napot tervezgették. Talán ők izgatottabbak voltak az évforduló miatt, mint az érintettek. Alig várták már, hogy ők is ugyanolyan szeretetben élhessék le életüket. A férfi tenyere tapogatózva indult meg a takaró alá, s felesége gömbölyödő hasán állapodott meg. Szívét melegség öntötte el, ajkaira még álmában is halvány mosly húzódott.

A mellettük levő szobában egy leány még csak pár perce hajtotta álomra fejét. Kimerült volt, de azt akarta, hogy a holnapi nap teljesen tökéletes legyen. Megszervezte a virágokat, a tortát, kimosatta édesanyja esküvői ruháját, megvarratta a rajta levő hibákat. Még álmában is a holnapi napot látta, édesanyja arcát mikor édesapja megkéri a kezét, majd a mindkettejükből sugárzó boldogságot az oltár előtt.

A tisztást a piknikhez a leöregebb gyermek, a már órák óta békésen alvó fiú készítette elő. Mindenfelé színes lampionokat helyezett el, amiket majd holnap az esküvő után gyújtanak meg, mielőtt odavezetnék az öreg-új házaspárt.

Mindannyian elégedettek voltak önmagukkal, alig várták a holnapot.

Ami sose jött el, nem számukra.

Az óra mutatója csupán tíz percnyire volt éjféltől, csak tíz percet kellett volna még várni a nagy napig. A papa szemei fáradtak nyíltak fel, tekintetét a falon lógó órára vezette. Ő akart lenni az első, aki gratulál, és ha ehhez az kell, hogy pontosan 00:01-kor felébressze feleségét, hát meg fogja tenni.

Csak tíz perc.

A bejárati ajtó hangtalanul nyílt ki. A család sose olajozta meg, hogy hallják ha valaki be akar törni hozzájuk, ám a betörők gondoltak erre is. Hoztak magukkal olajat. Négy erős testalkatú férfi lépett be a házba, be is csukták maguk után az ajtót, nehogy a család felkeljen a huzatra.

Kilenc perc.

Ketté váltak. Egy férfi megindult a konyha fele, hogy kinyissa az udvarra nyíló ajtót, ahol további társaik vártak a bejutásra, hárman pedig a csukott ajtajú hálószoba felé igyekeztek. Lépteik hallhatatlanok voltak, mintha nem is lettek volna ott. Hangtalanul nyitották ki a szoba ajtaját, éjjellátóik segítségével mindent tökéletesen láttak. Látták a hatalmas ágyon fekvő öreg házaspárt. A három férfi majdnem megsajnálta őket, tudták, úgyis közel járnak már a halálhoz, akkor mi értelme megölni őket? Mert még így is veszélyesek. Ők pedig vadászok. Ez a kötelességük.

Nyolc perc.

A konyhába öt másik férfi lépett be, mind a hatan megindultak az emelet fele. Pontosan tudták, hogy melyik szoba van lakva, az egyetlen ami belerondított a tervükbe az az volt, hogy nemrég két új családtag érkezett. Nem tudták, hogy miért, még nem is látták őket. Egy nő és egy férfi, csupán ennyit tudtak.

Hét perc.

A papa nagyon jól tudta, hogy mi történik. Alig észrevehetően mozdult csak meg, szorosabban ölelte át felesége derekát. Még egyszer, utoljára magába szívta barackos parfümjének illatát, egy lágy csókott nyomott puha, ősz hajába, majd teli tüdőből elkiáltotta magát:

- Itt vannak!

Hat perc.

A házban kitört a káosz. A vadászok előrántották fegyvereiket és megöltek akit csak tudtak, ott ahol voltak. A mama és a papa vérben fürödve feküdtek egymás mellett, még holtan is szorosan fogták a másik kezét.

Öt perc.

A fiú felvágott torokkal feküdt a padlón a szobájában, menekülés közben fogták el. A lány nyakába mérget szúrtak amint kilépett az ajtón, élettelenül csuklott össze a folyosón.

Négy perc.

Az utolsó ajtó el volt torlaszolva, de a vadászok pár másodperc alatt bejutottak. Azonnal golyót eresztettek a férfi fejébe. Már csak egyetlen egy telepatát, egy nőt kellett megtalálniuk.

Három perc.

Mindenki kiment a szobából hogy átfésüljék a házat és megtalálják a szökevényt, csupán egy vadász maradt ott, hátha arrafele rejtőzött el. Csendben maradt, pár pilalnatig levegőt sem vett. Úgy tett, mintha ott sem lenne a szobában, hátha a lány akkor előmászik. És akkor meghallotta. A szekrényből alig hallható szipogás jött ki. Azonnal megindult oda, nem érdekelte, mennyire hangosan lépkedett. Feltépte az ajtót.

Két perc.

A lány halkan felsikkantott, rémülettel és könnyekkel teli szemekkel nézett fel a vadászra. Kezeivel átkarolta a hasát hogy megvédje, könnyei megállás nélkül folytak le az arcán. Egész teste remegett a félelemtől. Szemét lesütötte, nem mert saját, s családja gyilkosára nézni, ám tekintete útközben megakadt halott férjén. Fejéből csordogált a vér, kezével kétségbeesetten nyúlt a szekrény irányába. Meg akarta védeni feleségét haldoklása közben is. A nő torkából fájdalmas zokogás tört fel, lehajtotta a fejét. Nem fog könyörögni az életéért. Értelmetlen. Felesleges. Tudta, mennyire kegyetlenek a vadászok.

Egy perc.

A férfi egy pillanatra teljesen elbizonytalanodott. A nő gyönyörű volt. Hosszú szőke haja erős fonatba volt fogva, fehér hálóinge körbeölelte karcsú testét. Kezeivel görcsösen szorongatta a hasát, a férfi azt gondolta, valamiféle fegyvert rejteget ott, így nem habozott tovább. Megragadta a nő karját és talpra rántotta. A lány egyik keze így elcsúszott hasáról, ezzel felvillantva a dudort. Nem volt nagy, de semmiképpen sem lehetett a túlsúlyra fogni. A nő aki előtte állt, a nő akinek legyilkolta a családját, a nő akinek épp most készült kiontani az életét, terhes volt.

Éjfél.

A vadász felemelte a pisztolyt és meghúzta a ravaszt.