Story Of My Life

Season 1. ~ Chapter 3.

Nagyon megijedtem, ezért gyorsan felálltam és egy törülközőbe csavartam magam. Törülközés nélkül szaladtam ki a fürdőből a szobánkba, onnan pedig a lépcső felé. Egy dologgal viszont nem számoltam, még pedig vizes lábammal. Nagy lendülettel szaladtam le, ezért megcsúsztam és körülbelül a lépcső tetejéről lezuhantam. Az esésemet egy nagy puffanás követte, ami azt jelentette, hogy a földre érkeztem. Rögtön megláttam egy érdeklődő kék szempárt, ami mellesleg gyönyörű volt. Megdöbbent láttam benne, ami nem is csoda, hiszem egy szál törülközőben ültem a földön, miközben a kezem a lábamra nyomtam, mert nagyon- nagyon fájt. Úgy éreztem mintha eltört volna. Fel volt dagadva és eléggé kékeszöld színe lett. Louis azonnal mellém lépett.

- Minden rendben?- hallottam meg Harry hangját a szobából.

- Nem egészen!- kiabált Louis mellőlem, mire a göndörke kidugta a fejét.

- Te jó Isten! Mi történt?- jött oda ő is hozzám.

- Valaki sikított, én meg szaladtam le, mert azt hittem, hogy baj van!- emeltem feljebb a hangom.

- Elviszlek a kórházba!- parancsolta a szerelmem, mire én megráztam a fejem. - Ne vitatkozz! Ezt meg kell nézetni!

Nem tudtam ellenkezni, mert a karjába kapott és felvitt a szobába. Ott letett az ágyra, majd kivett nekem egy melltartót, egy bugyit, egy kék koptatott farmert és egy egyszerű fehér pollót. A felső részt és a bugyit még könnyű volt felvenni, viszont a szűk szabású farmer már több gondot okozott. Louis segített a jobb lábamra felerőszakolni, de akármilyen finoman is próbálta, mire fel tudtuk húzni, addigra már kibuggyant pár könnycsepp a szememből. Louis leült mellém az ágyra, majd lecsókolt egy könnycseppet. Ezek után a szája a számra tévedt. Elváltunk egymástól. Lou felállt és az ölébe vett, míg a kezem a nyaka köré csavartam. Miután lecipelt a lépcsőn Emma odaszaladt hozzánk. Louis lábát szorongatta és nyújtózkodott. Mivel most egyikünk sem tudta felvenni Liam tette meg ezt helyettünk. Velem egy magasságba emelte a pici lányt, aki édesen mosolygott.

- Nemsokára visszajövünk. Addig légy jó és vigyázz a fiúkra!- simítottam meg hosszú szőke loknijait. - Telefonálok Melodynak, aki remélhetőleg hamar itt lesz!

Az utolsó mondatot már Liamnek intéztem, mire elmosolyodott.

- Minden rendben lesz!- mosolya barátságos volt, ami egy kicsit megnyugtatott. Bár nem is miattuk izgultam, mert tudtam, hogy velük nel lesz gond, hanem inkább a lábat féltettem.

Louis óvatosan beültetett a fekete Mercedes- be. Megkerülve az autót beült mellém. Előkotortam a telefonomból a nővérem számát, majd rányomtam a hívás gombra. Vártam, hogy felvegye, közben pedig a kezem a combomon pihentettem. Nagyon sokáig csörgött, de végül feladtam. A mobilt a táskám mélyére süllyesztettem. Louis ujjai a kézfejemre tévedtek megtalálva ezzel azt a csodálatos gyűrűt, amit már több, mint egy (majdnem kettő) éve viselek a jóvoltából.