Ellenállók [Befejezett]

18. JOSH

   - Én leszek az Inkvizítor lánya! – csapott az asztalra Isabelle másnap reggel a konyhában kisebb családi körben ülve, ami alatt Bea-t, Davidet, Isabelle-t és magamat értem. A szüleim a főhadiszálláson vannak, de nem tudom minek. Nagyon korán elmentek, még az este folyamán.

- Iz, ezt még át kell beszélnünk... - csóvált lehajtott fejjel Bea.

- De ezen nincs már mit megbeszélnünk. – testsúlyát ráeresztette az asztalra. Én este óta nem vagyok hajlandó szóba állni vele így a konyhapultnak döntöm a csípőmet közben keresztbe fontam a karomat a mellkasom előtt.

- Izzy. Ha nincs egy megrendezett tervünk, akkor az, rosszul is elsülhet. – Isabelle szóra nyitotta a száját, de David folytatta. – Ergo, vagy ott ragadsz és elkapnak, vagy bezárnak, és olyan dolgokat művelnek veled, amire belese mersz gondolni. – megfeszültem a gondolattól, hogy bárki is egy ujjal hozzáérjen és bántani merje.

- De ott lenne Josh is. – mondta, mire én felkaptam a fejem. Valóban sokkal jobban érezném magam, ha a Központban is szemmel tarthatnám Isabelle-t. De...

- Hogyan? – mondtam ki hangosan a kérdésem. Isabelle felnézett rám:

- Ott leszel, mint testőröm. – levegő vételnyi időt sem hagyott nekünk, hogy gondolkozzunk, folytatta: - Gondolom egy ilyen fontos személynek, mint az Inkvizítor lányának biztos őrzői vannak, akik mindenhova elkísérik és figyelik, ezért Josh jönne velem így nem leszek veszélyben. – hadarta egy szuszra és ekkor állt le, hogy megemésszük a dolgokat.

- Na, jó, de mi van a lánnyal? – kérdeztem végül, mert beismertem, hogy tényleg nem rossz terv, amit Isabelle mondott, de még így is félek elengedni.

- A szüleitek meg néhány ember már elintézte. Itt van nálunk. – elképesztő, hogy egy kicsi lány, hogy bírt ennyi mindent megoldani és eltervezni ráadásul egy éjszaka leforgása alatt. Plusz velem aludt egész éjszaka. Vagy nem?

- De hogy intézted el? Végig velem voltál. – döbbentem le.

- Nem voltam egész éjszaka melletted. – rázta meg a fejét Isabelle. – Az este kiderítettem, hogy utazni fog ma este és még este elrabolták őt. – visszafordult a testvéreimhez. – A szüleitek ezért mentek el.

- Ők is besegédkeztek? – sikított fel Bea.

- Ne izguljatok. Jól vannak. Ők is ott vannak a Hope-pal.

- Hope? – kérdezett vissza David.

- Így hívják az Inkvizítor lányát. – tisztázta Isabelle.

- Oké, és mi van azzal, hogy ugye Hope nincs a Központban? Simán észrevehetik, hogy elrabolták.

- Ez se gond, mert egész napra nyugalmat kért. – kacsintott Isabelle. – Még a családtagjai sem nyithatnak be hozzá.

- Amúgy nem kellene Sutton-t is beavatni? – kérdezte Bea, mire mindenki igenlő választ adott és elmentek kivéve Isabelle és én. Azt hiszem, vannak némi elvarratlan szálaink a tegnap estéről.

- Miért féltesz annyira? – lépett elém Isabelle.

- Mert túl törékeny és gyámoltalan vagy. – mondtam, mire az arca más lett, mint amire számítottam. Megsértettem.

- Szóval béna vagyok? Szerinted nem tudnám megvédeni magam? – karba tette a karjait.

- Félek, hogy valami bajod esik. – higgadt voltam, de Isabelle-ről nem lehetett ugyanezt elmondani.