The Feelings Are Killing Me.lrh.

18

Mikor végre észbekaptam eltoltam magamtól.
-Calum! Én Luke ot szeretem! Mondtam levegőért kapkodva.
-Ne mond ezt.
-De így van! Sajnálom Calum de én őt szeretem.
Nem akartam vele egy helyen lenni. Berohantam a házunkba. Nem esett jól, hogy összetörtem őt, de hát ha egyszer én Luke ot szeretem? 
-Szia kicsim! Mit csináltatok Calummal? Mosolygott rám anya.
-Csak filmeket néztünk meg beszélgettünk semmi különös.
-Rendben. De legközelebb kérlek szólj előre! Anyai ölelésében húzott és homlokon puszilt.
-Bocsi.
-Amúgy beszélni szeretnék veled és a nővéreddel, úgyhogy kérlek hívd le! De jó már megint. Felrohantam az emeletre majd lehívtam Gabit aki nyöszörögve de lejött.
-Lányok. Mivel apátokkal elválunk , és ez a ház apátok tulajdona, ezért nekünk el kell költöznünk.  Nem tudtam hogy reagáljak. Talán csak pár utcával arrébb. Biztos nem megyünk messzire, hisz Gabi még itt jár suliba.
-És hova? Kérdezte Gabi unottan mint akinek tökmindegy.
-Adaleid. Tudom messze van a sulitoktól , de higyjétek el jobb lesz új lappal kezdeni! Fogta meg anya a kezünket. Messze?  Több órára van ez tőlünk! Gabi meghúzta a vállát. Őt nem érdekli,  őt csak azt érdekli, hogy legyenek ott  helyes fiúk. De én nekem semmi kedvem elszakadni a szülő városomtól, se Luketól, vagy Calumtól.
-Blair? Minden oké?  Nézett rám anya mert talán túl feltűnően bambultam el. Most mondhatnám, hogy nincs semmi se rendben és, hogy én nem költözök el, de akkor jön az "akkor maradj apáddal" amit nem akarok. Úgyhogy így végkép nincs választási lehetőségem. Bólintottam mint a jógyerek és felmentem a szobámba. Miért kell ilyen dolgoknak velem megtörténnie? Először kirúgnak a suliból, majd Calum bevallja, hogy szerelmes belém , és most meg ez a költözés?  Korábbi problémáimról meg ne is beszéljünk.
///
Apa hazajött részegen és megint tiszta káosz a földszint. Anya nem figyel oda rá ezért apa üvöltözik és dolgokat vág a földhöz. Nekem ebből már kezd nagyon elegem lenni. Hagytam nekik egy levelet, hogy ne aggódjanak Caluméknál vagyok. Lehet nem a legjobb ötlet Calumhoz menni de most rá van szükségem.
Anyáék ablaka egy kicsit lejjebb van ezért ha ott kiugrok nem töröm össze magam. Összeszedtem pár dolgot és elindultam Calumékhoz.
-Hát te meg hova készülsz? Hallottam Gabi hangját miközben én már félig kinnt voltam.
-Gabi majd visszajövök csak nem most! Elegem van abból ami itt folyik.
-De most megint lelépsz mint a múltkor? Csak úgy szó nélkül?
-Dehogy! Hagytam egy levelet.. Amúgy meg Calumnál leszek nyugi! Mondtam és kiugrottam az ablakon. Gabi volt az aki most a leginkább nem érdekelt. Amúgy se tett értem semmit az elmúlt tíz évben.

Lassan Calum házánál voltam. Gyomorgörcsöm volt. Lehet be se enged. Kitudja, hisz összetörtem a szívét.  Nagy levegőt vettem és bekopogtam.
-Igen? Nyitotta ki álmos fejjel.  Melegítő gatyában volt csak.
-Szia C-Calum.. Köszöntem de ránézni nem tudtam.
-Miért vagy itt?
-Mert, el kellett jönnöm otthonról. Nembírom már.
-Akkor miért nem  Luke hoz mentél? Hangjában éreztem a féltékenységet. Meghúztam a vállam.
-Gyere be! Tárta ki az ajtót, hogy én is beférjek.
-Kérsz valmit?
-Nem köszi. Tisztára úgy éreztem magam mintha először lennék náluk. Csak leültem a kanapéra és még megmozdulni se mertem.
-Mintörtént? Ült le mellém nagyokat sóhajtva.
Emelséltem neki mindent. Bár egyálltalán nem figyelt rám csak úgy tett.
-És ezzel, hogy hogy hozzám jöttél? Mármint tuti Luke is meghallgatott volna. Sőt neki tuti más módszerei is vannak az ilyen helyzetekre. Forgatta a szemeit.
-Calum.  Kérlek ne legyél bunkó! A barátom vagy ezért jöttem hozzád.  Nyávogtam.
-Attól még mindig vannak érzéseim irántad , és nem hinném, hogy ez most jó nekem vagy neked!
-Sajnálom!  Az arcomat a tenyerembe temettem. Tényleg nem is tudom, hogy gondolhattam azt , hogy ide jövök és lesz egy normális beszélgetésünk.
Calum a konyha felé ment. Mikor felnéztem  két üveg sörrel jött vissza.
-Én nem iszok.
-Ki mondta , hogy neked hoztam? Amúgy meg persze , hogy nem iszol. Te túlságosan is jó kislány vagy!  Mikor ezt kimondta kikaptam a kezéből a sört és inni kezdtem. Csak azért , hogy megmutassam neki, hogy igen is tudok inni ha akarok. Persze ez az üveg sör az én első alkoholos italom.
-Ez nem azt jelentette, hogy vedd ki a kezemből. 
Nem törődtem vele csak lehúztam az üveget. Finom volt. Nem olyan volt mint ahogy elképzeltem. Bár amitől egyedül félek , hogy nem tudom mit fog velem csinálni.
///
Már az ötödik üveg sörnél tartottam mikor már kezdtem szédülni.
-Neked most ennyi elég lesz! Vette ki a kezemből a hatodik üveget Calum. Nekidőltem és átöleltem.
-Hazaviszlek! Próbált felállni de nem engedtem neki. Nem akartam haza menni se azt, hogy ne vele legyek.
-Maradjunk nálad! Mondtam nyávogva és véletlenül magamra húztam.
-Erre most tényleg nincs szükség!
-Calum. Suttogtam.
-Mond. A szemei úgy felcsillantak, mintha most vallanám be neki, hogy mégis szeretem.
-Szia! Elnevettem magam a csodás viccemen. Vagyis hát én azt hittem , hogy az volt.
///
Kissebb fejfájással ébredtem, Calum mellett. 
-Jó reggelt! Mondta de még a szemét se nyitotta ki.
-Neked is. Csak most vettem észre, hogy az alsóneműmben vagyok.
-Calum? Mi történt? Néztem rá aggódva.
-Nyugi a szüzességed még meg van! Leöntötted magad és nem akartad, hogy agyjak egy pólót. Ennyi az egész. Unottan ült fel az ágyban.
-Értem. Mondtam és felkaptam a pólóját a földről.
A szája a földet verte mikor felvettem a ruhadarabot.
-Kurvajól nézel ki a pólómba...mármint, ja. 
-Köszi! Mosolyogtam.