Egy új Élet!

1.fejezet

09:00

Kedves Naplóm!

Ma Diana keltett. Azt mondta valami jó fog rám várni. Kiváncsian vártam azt a valami jó dolgot!
Bárcsak végre már egy szerető,boldog családba kerülnék. Új normális suli,új barátok. Minden álmom és vágyam ezek.
Milyen érzés lehet,hogy valaki tényleg szeret mégha nem is..de fogadott lánya ként..
Hívhatok egyszer valakit "anyának" és "apának"?!
Bárcsak lehetne..egy..vagy két tesóm. Akivel jókat játszunk,nevetgélunk..néha vitázunk...de jó is lenne.

Amikor befejeztem a napló írást kikeltem az ágyból,és a szekrényemhez mentem. Ma jó nap igérkezett,nem akartam vitákat se hallgatni,vagy belekeveredni..
Kinyitottam a szekrény ajtóm majd egy halvány rózsaszín színű felsőt vettem ki,és egy fekete csőfarmert. Felöltöztem,majd felvettem a cipőm és kimentem a szobából.
Diana épp akkor jott.

-Várod?-kérdezte Diana mosolyogva.

-De még mennyire. Bár nem tudom mi az,de bárcsak az lenne amit annyira szeretnék!-válaszoltam széles mosollyal az arcomon.

Diana rám mosolygott majd elment a reggelimért,én addig a helyem felé mentem.

-Szia kicsi Rose!-köszönt kissé furcsa hangnemben.

-Jó reggelt Rachel. Hogy vagy?

-Hmmm...mivan veled? Sose szoktál "vidám"lenni Rose. Általában egy idegbeteg köcsög vagy!

-Én? Rachel,kérlek..hagyjuk ezt! Most mennem kell reggelizni hív Diana.
Szia!-köszöntem el tőle egy széles mosollyal az arcomon.

Amikor Dianahoz értem faggatni kezdett..

-Mit akart Rachel?

-Nem tudom,nem nagyon izgat.

-De nem mondott semmi olyat,ugye?-kissé nyugtalanul kérdezte.

-Nem,nyugi nem mondott semmit! A bunkóságait hozta volna gondolom,de nem érdekelt.

-Oké! És...amúgy elárulod nekem a kis titkod,hogy mi a vágyad,álmok?!

-Áh...nem is tudom..-feleltem elvörösödő fejjel.

-Nem muszáj,csak érdekel.

-Értem,de ez csak egy kisapróság.

-Oké,na mondd!-mosolygott rám.

-Hát jó. Én...én nagyon szeretném,hogy egy boldog,szerető család befogadjon. Hogy legyen egy anyám,egy apám..és néhány 'testvérem'.Mint egy normál teljes körü család..Érted nem?

-Igen,értem Rose. De tudod nem olyan könnyű..elsőnek is egy családot kell találni,majd a megegyezés,a sok papír..sok munka. Majd a családot látogatni a körülmények,hogy még is tudjuk,hogy hova kerülnél,mert az se mindegy ám. Az ilyen időbe telik.De hamar eljön,hogy egy családba tartozz. Csak ezt az álmod végképp ne add fel! Jó?-mosolygott rám,majd megfogta a kezem.

-Jó..-egy erőltetett mosolyt küldtem vissza felé.

A reggelimet gyorsan elfogyasztottam majd vissza mentem a szobámba. Amikor beѐrtem az ágyamhoz mentem, leültem ѐs a naplómat kotorásztam elő a párnám alol.