Esküvőszervezők | Shawn Mendes | Befejezett

part 1;

Hazel. Talán öt éves lehettem, amikor a mellettünk lévő, pár éve már üresen álló házba beköltöztek a szüleivel. Anyukáink mutattak be egymásnak miszerint egykorúak vagyunk, Hazel senkit se ismer, legalább új barátsagra tehetünk szert. Ez körülbelül azonnal ígyis lett, mivel attól a pillanattól kezdve elválaszthatatlanok lettünk, s a két család kölcsönösen családtagnak tekintették már-már egymást is.

Számtalan dolgot megéltünk együtt, a kisiskolás szerelmektől kezdve, az érettségin át, s a jó pár egyetemi buliról nem is beszélve. Mégis a legemlékezetesebb és a legszebb "közösen" megélt pillanatunk a délelőtti leánykérés volt, ahol szánsegédként részt vehettem a szervezésben.

Jack — Hazel újdonsült vőlegénye — szűk baráti és családi körben térdelt le élete szerelme elé feltenni azt a bizonyos nagy kérdést. Hazel először szavakhoz se jutott, szembe könnybe lábadt miközben hevesen rázta a fejét jelezve, hogy igen. Hozzá megy. Jack felállt, Hazel azonnal a nyakába ugrott, s hirtelen eleredt a nyelve. Hosszasan, s nyálasan ecsetelte, hogy mennyire szereti Jack-et.

Hozzátenném: nagyon. Jack hosszasan megcsókolta a lányt, ám ezután Hazel szokása szerint beindult. Gyűrű fel, kép, majd rögtön feltöltés Insta sztoriba. Csak jött nevettünk rajta, majd közös családi meglepetésként elmondtuk neki, hogy készülődjön, hiszen hat óra múlva már meg is lesz rendezve az eljegyzési parti. Ugye milyen jó, ha a legjobb barátnőd rendezvényszervezőként diplomázott?

Este a bulira készülődve egy bézs vászon nadrágot vettem fel egy fehér blúz kíséretében. A lépcsőről lelépve Hazel anyukája már egy pohár Sprite-ot nyomott a kezembe, mosolyogva megköszöntem.

- Ugyan semmiség, mi köszönjük, hogy megszervezted ezt — fogta meg a vállam kedvesen, majd elindultunk az udvar felé, ahol már bő ötven ember biztos, hogy lehetett. Kicsik, nagyok vegyesen, mindenki kezében valami ital, életkortól függően, hogy micsoda. Valahol ott közepén, pedig a szerelmes párunk állt. — Nézd milyen gyönyörűek — csodálta lányát Hazel édesanyja. Vőlegénye átkarolta a derekát és úgy beszélgettek egy közeli ismerőssel. Látszott rajtuk, hogy boldogok.

Jack felém pillantott, majd jelesül intettem neki, miszerint itt az idő, hogy elmondja a beszédét, amit kisebb - nagyobb nyomás hatására, de bevállalt.

- Egy kis figyelmet kérnék — állt fel egy műanyag székre Jack. Mindenki őt nézte, Hazel izgatottan rámosolygott és várta, hogy mit szeretne mondani szerelme. - Először is szeretném megköszöni mindenkinek, aki eljött, ez sokat jelent számunkra. Másodszor — nézett a jegyesére derű mosollyal —, köszönöm Hazel, hogy igent mondtál, nagyon bíztunk benne, hiszen nem lett volna kellemes visszamondani egy eljegyzési bulit. — Mindenki felnevetett. Hazel csak lágyan rázta a fejét. — Komolyra fordítva a szót, azt hozzá kell tennem ez mind nem jöhetett volna létre két jó barátunk, Shawn és Rey nélkül. Ha ők nem lennének talán mi sem állnánk itt és ünnepelnénk. Igyunk ránk és a boldog közös jövőre — emelte magasra a poharát, a többiek követték a példáját, Jack ivott egy kortyot, majd vele egyszerre szinte mindenki. Leszállt a fehér székről és megölelte kedvesét, aztán odament a családjához, Hazel pedig odajött hozzám, az ölelésük után.

- Rey. Eltudod hinni? Férjhez megyek — sikított fel halkan, miközben a gyűrűjét mutogatta.

- Házas ember leszel — kuncogtam.

- Hogy fogunk így menni a klubokba, koktélozni és szídni mindenkit, akit utálunk? — tetettet félelmet, és drámaian a homlokához tette kezét. Tipikus Hazel, ha nem ismerném igazán elhinném, hogy komolyan gondolja. Nem hiába volt ő a színjátszó legjobbja.