My Hero × H.S.

14.Part:

Vasárnap gondoltam pihenek,de Harry keresztül húzta,a számitásaimat,mivel reggel hatkor már a házban járkált(!!)

Délelőtt ettünk,tévéztünk,majd arra gondoltam,hogy délután kiviszem Harry-t a közeli parkba,s megtanítom deszkázni.
Igen ám,de ő mint,mindentudó deszkázni is tudott.
Harry csak nevetett-,miután bemutatott egy bonyolult deszkatrükköt,-s én pedig csak megrökönyödve álltam,és néztem rá kigúvadt szemekkel.
Este elvitt motorozni,majd kiballagtunk egy hatalmas dombra,ahol megnéztük Londont éjszakai kivilágításban,miközben jót beszélgettünk.
Éjfél után,értem haza,és szinte azonnal az ágyamba zuhantam.
Mosolyogva aludtam el,mert tudtam,hogy Harry és én barátok lettünk.
Részemről talán kezdett valami kibontakozni Harry iránt,de az érzelmeim igen labilisak voltak.
Na meg a csókokat sem értettem..

Korán reggel 07:00-kor még az ágyamban szunyókáltam,mígnem meghallottam valakit énekelni.
-I figured it out,
I figured it out,from black and white.
Seconds and hours
Maybe they had to take some time.-szólt egy lágy,mély hang.
Tudtam,hogy Harry énekel,de biztosra akartam menni,így inkább kinyitottam a szemeimet.
Harry az ágyam szélén ült,s onnan mosolygott rám.
Pár percig néztük egymást,mire végre megtudtam szólalni.
-Ezt te írtad?-böktem ki zavartan.
Harry a hajába túrt,ezzel én egy időben összeharaptam a számat.
-Igen,én.-mosolygott rám szelíden,közelebb araszolva hozzám.
Szívem szaporábban kezdett verdesni,s csak úgy kapkodtam a levegőt.
Végül feltettem azt a kérdést,ami a szívemet nyomta.
-Kinek írtad?-néztem rá kérdőn.
Hazza csak nézett maga elé, úgy tűnt elveszett a gondolataiban,de csak pár pillanatra.
-Egy lánynak.Egy gyönyörű lánynak.-szívem összeszorult,ahogy elképzeltem a lányt.
Hisz nem rólam beszélt,kétség sem fért hozzá.Valószínűleg,majd elkápráztatja a lányt a dalával és hamar össze is jönnek.
Pár percig semleges arccal bámultam magam elé,majd mosolyt varázsoltam arcomra.
-Mellesleg csodálatos dal.-dicsértem meg,kikelve az ágyamból.
-Csak az lesz,még nincs kész.-felelte,majd ő is feltápászkodott.
-Hidd el,elfog ájulni a lány.-kacsintottam rá erőtlenül,s csak reméltem,hogy nem látja rajtam,hogy valami baj van.
Hál'Istennek vigyorra húzta gödröcskés arcát és rám emelte zöldjeit,míg vègül kinyögte.
-Azt azért ne,de reménykedjünk a legjobbakban.-kiment,jelezve  ideje öltöznöm.
Nagyokat sóhajtoztam és nem hittem el,hogy kikészít az a tény,hogy Harry írt egy dalt egy lánynak.
Egy lánynak,aki nem én vagyok.
Gyorsan magamra kaptam egy barna csőgatyát,meg egy szürke pólót,végül beleugrottam a bakancsomba.
Megmosakodtam,megfésültem szőke hajamat,ezután pedig kiléptem az ajtón.
Harry szótlanul nézett rám,mire némán elindultam lefele a lépcsőn,végül megálltam az Intrepid-je mellett.
Utálom a Hétfőket!Szörnyen.
Mióta "jóban"lettünk Harold-dal azóta a gimi diákjai,egyre furcsábbak.
A menők,a minap a láthatatlanok asztalánál ültek,s nevettek valamin.Én személy szerint reménykedtem,hogy felbomlanak a klikkek,ám ennek eddig semmi jele nem volt.Gondolataim ismét a volán mögött ülő fürtöske felé kanyarodtak.
Nem is értem.
Miért engem hívott el a bálba Harry és nem azt a lányt?
Miért??
Megannyi kérdés kavargott a fejemben,de egyikre sem kaptam választ.
Nem hittem el,hogy Harry-nek semmit sem jelentett a csókunk.
Persze úgy látszott, nem igazán érdekelték az én érzéseim.
-Khm!-gondolataimból a fiú krákogása szakított ki.
Kérdőn néztem rá,majd észrevettem,hogy a kocsi megállt,így kiszálltam.
Harry is így tett,majd utánam futott.
A suli folyosóján utol is ért.
-Mi a baj?
-Semmi,csak nincs kedvem a bálhoz.-vontam meg a vállamat,mire Harold kérdőn nézett rám.
-Nem muszáj a bálba mennünk.-tette fel megadóan mindkét kezèt.
-Az alfahímnek kötelező részt vennie.-néztem rá,s próbáltam szabadulni a beszélgetésből.
Egyáltalán nem volt kedvem vele beszèlni,főleg nem a reggel történtek után.
Csak egyedül akartam lenni,távol mindenkitől.
Úgy gondoltam,hogy az írás lenyugtatna,de erre most nem értem rá,így csak fújtattam.
-Abban veszek részt,amiben akarok.-nézett rám sóhajtva.
Zöld szemei megteltek aggodalommal,majd pár perc csend után megszólalt.-Azért kérlek gondold át.-kérte mielőtt magamra hagyott,a suli folyósóján.
Csak álltam ott,mint egy szerencsétlen félnótás,aki elbaszta az èletét.
Valójában egy szerencsétlen félnótás voltam,aki elbaszta az életét azzal,hogy egy olyan fiút szeret,aki közömbös felé.
Na igen,Willow ezt megcsináltad!

Délután elmentem bevásárolni,majd tanultam.
Vettem egy fekete magassarkút,meg egy piros kövekkel kirakott estélyit.
Nem,nem azért,mert elmegyek a bálba!Ugyan..
Csak megtetszett,és megvettem.
Khm,Willow és ezt ki hiszi el!??
A ceruzám hegyét,az asztalomon kopogtattam,s gondolkodtam egy matek egyenleten,amikor egy koppanást hallottam meg az erkèlyajtómon.
Lassan felkeltem,és kinéztem.
Hát ki más terpeszkedett az erkèly alatt,mint Harry Styles??
Kiballagtam,majd Harry-re pillantottam.
Mint már megszokhattam,ismèt egy fekete szettben volt.
-Szia.-mosolygott fel rám édesen.
Na Willow,most állítsd le magadat!!
-Szia.-intettem egyet neki.
Szó nélkül fogta a létrát, felmászott az erkélyemre és megállt mellettem.
Komolyan azom agyaltam,hogy lelököm,de mire megtehettem volna,már felért.
-Gyere be.-sóhajtottam fel legyözőtten,amikor megláttam Harold bociszemeit.
Behúztam az ajtót magunk mögött,majd leültem a matek elé.
Mikor már vagy 10 perce nézhettem,Harry hangja törte meg a csendet.
-Segítsek?-vonta fel a szemöldökét csábosan,mire oldalba böktem.
-Hát ha,elmagyaráznád azt megköszönném.-mosolyogtam rá.
Azonnal kapott az alkalmon,s leült mellém.
Már azt hittem,hogy csak füllentett,és nem tud semmit,de megszólalt,s úgy kezdte darálni a matekot,mint egy mindenre elszánt stréber.
Míg Harry mondta a matek egyenlet megoldásait,én csak megrökönyödve néztem rá.

Miután jószívű Harold,két teljes órát rám áldozott és a matekra,mondtam neki,hogy talán maradhatna vacsira.
Persze mindjárt bele is ment,fizettség gyanánt.
-Sok kajával fogsz nekem lógni.-nevetett a szobában toporogva.
-Ez legyen a legkevesebb.-legyintettem egyet,majd rámosolyogtam,amit viszonzott is.
Már a lépcsőn ballagtam lefele,amikor meghallottam az ismerős dalt,így visszarohantam a szobámba.
Felkaptam a telefonomat,majd elmosolyodtam a kijelzőn villogó név láttán:Jasmine -olvastam magamban.
Azonnal felvettem,s nem is hagytam szóhoz jutni Jas-t.
Percekig beszéltem lelkesen a telefonba,mielőtt sikítottam egy óriásit,majd elejtettem a telefont,utána pediglen keserves sírásban nem törtem ki,a szobám közepén..

Sziasztok. :) Igen tudom,menjek a fenébe,hogy pont itt hagytam abba,de mentsègemre legyen direkt volt. ♥ :$$
Szerintetek mi történt Willow-val?:))