Ellenállók [Befejezett]

19. ISABELLE

Az átváltoztatásom hosszadalmas és fárasztó volt. Fárasztó volt az egyenes háttal való ülés, fárasztó volt Bea-nak, de remek munkát végzett, és fárasztó volt, azoknak a szerencsétlen embereknek, akiknek le kellett rángatnia Hope-ról a ruháját. Eddig minden simán megy. A ruha tökéletesen passzol rám. A hajamban nem látszik, hogy festet, és a tetoválásomat is sikerült eltüntetni.

- Gyönyörű vagy. – lopódzott a hátam mögé Josh és belecsókolt a nyakam és a vállam találkozásába. Sötétkék, pántos, a combom közepéig érő ruha volt rajtam. Az anyagából kinézve elég drága egy darab lehet.

- De ugye nem azért, mert úgy nézek ki, mint Hope? – nem tudom miért kérdeztem meg, egyszerűen kicsúszott a számon.

A tükör előtt álltunk és néztem magunkat, mire Josh felemeli a fejét, majd megfordít. Fekete dzseki volt rajta, alatta egy ujjatlan fekete pólóval, ami rátapadt kigyúrt felsőtestére. Ajkamba haraptam.

- Hogy gondolhatsz ilyen elvetemült dolgokra? – felemelte az állam, hogy belenézzek a szemébe. – Attól még, hogy szőkére lett festve a hajad nekem mindig a kis barna Isabelle-em leszel. És őszintén szólva hiányolom az eredeti hajszíned. – elmosolyodtam, majd lehajtottam a fejem, mert zavarba jöttem. Annyira zavarba szoktam jönni, mikor ilyeneket mond nekem, hogy egyszerűen egy piros labda is lehetnék az ilyen helyzetekben.

- Hé! – mondta halkan nekem, megint felemelte az állam, de ezúttal meg is csókolt. Érzéki, szenvedélyes csókokba forrtunk össze. Megfogta a derekam és közelebb húzott magához. Körbefontam a karjaimmal a nyakát, miközben ő lejjebb csúsztatta a kezét a fenekemre.

- Jesszusom, szobára! –gyorsan rebbentünk szét, mikor Bea eltakart szemekkel bejött a helyiségbe. Végül kezét elvette a szeme elől, és most néztem végig rajta. Ugyan olyan ruhában volt, mint Josh, csak neki tökéletes alakjára úgy simult az öltözék, mintha ráöntötték volna. – Jaj, még valami. – odament a szépítkező asztalhoz és egy kis dobozkát vett a kezébe. Kontaktlencse tartó. Kinyitott és az újbegyére tette a lencsét, amit odanyújtott nekem.

– Tedd be. – értetlenül néztem rá, mert Hope-pal még a szemünk is ugyan olyan színű. – Ez egy kamera. Ezen keresztül foglak látni. Nekem is van. – Óvatosan elvettem tőle a lencsét és a tükörhöz léptem. Tágra nyitottam a szemem és betettem. Először kényelmetlen érzés volt, de pislogtam egyet, mire még látni is képes voltam.

– És ezt meg a füledbe teszem. – odalépett hozzám és valami pici dolgot helyezett a fülembe. – Jó. Így már hallani is fogsz.

- Hölgyeim... és uraim – tette hozzá David mikor belépett az ajtón és észrevette, hogy Josh is bent van. – A kocsijuk megérkezett. – muszáj volt füttyentem egyet. Hogy miért? Mert David szmokingban repesztett, lenyalt hajjal és annyi tisztelet volt a hangjában, mintha magának a kancellárnak szólt volna.

- Milyen fess valaki. – mondtam, mire odaléptem hozzá, hogy megborzolhassam a tökéletesen lesimított haját, de elkapta a csuklómat.

- Ennél cselesebbnek kell legyél. – tért vissza a saját beszédstílusába.

- Szóval sofőr lettél. – szólalt meg Josh. – Figyelned kellett volna az iskolába. – poénkodott.

- Még így is jobb jegyeim voltak, mint neked. – kinyújtotta Josh-ra a nyelvét, mint egy durcás kisfiú. Egyszerűen nem lehet megunni ezeket a srácokat.

- Oké. Akkor menjünk. – Bea határozott léptekkel indult ki a lakásból, ami előtt egy fekete limuzin (nem vicc) állt. Eltátottam a számat.

Josh ült be először a hátsó ülésekre, utána én következtem. David a lehető legudvariasabban besegített, utánam meg Bea jött. Végül David is beült a volán mögé, és elindultunk.

- Rendben, vegyük át a tervet. – bólintottam Josh-nak, hogy folytathatja. – Új testőreid vagyunk, akik nem hajlandóak elmozdulni mellőled, és azért nem utaztál el, mert lekésted a gépet miattunk. – dühösen rá néztem, mert tudtam emiatt még bajba is kerülhetnének. – De te azt mondod, hogy ne büntessenek meg minket, mert mellettünk érzed magad a legnagyobb biztonságban. Ja és viselkedj úgy, mint egy fölényeskedő picsa. Mintha igazi királyi sarj lennél. – bólintottam, bár fogalmam sincs azt, hogy fogom csinálni.