Ellenállók [Befejezett]

20. DAVID

Láttam Isabelle arcán, hogy fél. Mondjuk, nem lehet könnyű úgy visszatérni a Központba, hogy onnan szökött meg. Még ha nem is emlékszik rá.

Mielőtt eljöttünk borzalmakat tudtam meg a múltjáról.

A külső zónák egyikéből jött, de nem is akárhogyan érkezett meg a Központba. Volt egy családja, akiket meg akart védeni mikor a zónáját, ahol éltek, megtámadták a Végrehajtók (a Központ katonái, őrei). A művelet nem sikerült. Leütötték, a családja honlétéről semmit sem tudni. Izzy-t bevitték a Központba, ahol szolgaságra, és prostitúcióra ítélték. Férfiak használták ki, úgy használták az igényeikre, mint egy rongyot.

Egyik nap elege lett ebből, és megpróbált megszökni, ha jól tudom egy ottani szolga segítségével. Egészen a Központ és a köztünk elterülő erdőbe futottak, de a Végrehajtók követték őket. A rabszolgát elfogták, elvileg a kivégzésére várnak parancsot az őrök, a Központban. Isabelle mielőtt elfoghatták volna az erdőben lévő hideg tóba ugrott. Mivel tél volt, és Izzy lila szájáról, és eszmélet vesztése miatt azt hitték az őrök, hogy meghalt, ezért hagyták ott, ahol volt.

Utána Josh észrevette őt a tó hideg tükrös vízén lebegni. Csak erre a napra tudtam gondolni, ahogy vezettem és közbe figyeltem a kis hópelyheket, ahogy lassan lehullanak a fagyos földre. A visszapillantó tükörbe láttam, ahogy Izzy Josh-sal beszélget.

A bátyám mit sem tud semmiről. Gondoltam nem mondom meg neki így, hogy a Központba tartunk, még felhúzza magát. Ugyan, õ kért meg rá, hogy derítsem ki Izzy múltját, viszont azt hiszem nem készült fel az igazságra.

Egyre jobban, tisztábban láttam a hatalmas, modern, fehér épületet. A városba beérve fényes, drága dolgokat viselő emberek ráérősen sétálgattak.

Kocsija csak a jelentős vezetőknek van, ezért is ugrottak az út szélére az emberek.

Tudták, ha egy fontos személy jön. Tudták, ha nem csinálják azt, amit elvárnak tőlük, megbüntetik őket.

Nem csak a külső zónáknak van szüksége a segítségünkre.