Megérinthetlek?

5.rész

Az egész vasárnapot lustálkodással töltöttem. A gondolat, hogy hétfőn, amikor minden normális gyerek a tavaszi szünetet élvezi, miközben nekem spanyolul kell hadoválnom eléggé elvette a kedvem. Mindentől. Éppen a reggeli kakaómat kortyolgattam, ami már kihűlt, mivel az óra már rég elhagyta nemcsak a 10 órát, hanem már a kettőt is, amikor anya hirtelen berontott a szobámba. Mivel nem voltam felkészülve, hogy csak úgy betörnek a szobámba, mint egy terminátor, jól megijedtem, és a kakaóm fele szerencsésen kilöttyent a Mickey egeres pakrócomra, barnára festve Minnie arcát. -Te meg mit csinálsz itt? Miért nem mész sehova?- méregetett összehúzott szemekkel. -Nincs kedvem.-vontam meg a vállam, és próbáltam eltakarni a barna foltot anya elől. -Ó, értem.- hagyta rám, megfordult, és kiment. Csodálkozva néztem utána, aztán ráhagytam az egészet, és inkább leszedtem a pakrócom az ágyról. Épp a poharamat raktam az asztalra, amikor anya megint bejött, és óriási vigyorral közölte a szerinte észbontóan jó ötletét. -Moziba megyünk.-   Pislogva meredtem rá, majd amikor megismételte rájöttem jól hallottam. -Micsoda? Minek?- kérdeztem, miközben anya mosolygó arcát figyeltem. -Családi kiruccanás. Olyan régen voltunk valahol együtt. Menj, készülődj, fél órán belül indulunk.-adta ki a parancsot, és ott hagyott. Fel kaptam az egyik kézenfekvő felsőmet, farmert húztam, majd átcsoszogtam Mark szobájához. Inteligens énemhez hívően bekopogtam, mielőtt benyitottam volna. Mark a szekrénye előtt állt, épp egy szürke pulcsit rángatott le az egyik polcról. -Mi a baja anyunak?- kérdeztem tőle. -Fogalmam sincs. De inkább itthon maradnék.-morogta, miközben felvette a pulcsiját. Kezével beleszántott barna hajába, majd a parfümért nyúlt. -Ha már menni kell,legyünk illatosak,- vigyorgott, és elkezdte rám spriccelni a férfi illatú parfümöt. Sikítva rohantam ki a szobából, majd természetesen felfegyverkezve rontottam be újra a szobájába. Így indultunk el, én, aki bűzlöttem a férfi illattól, Mark, akinek rózsás női illata volt, és apuék, akik lehúzták a kocsi összes ablakát. A mozi tömve volt, mindenkinek ma jutott eszébe, hogy meg kellene nézni egy jó filmet. Anya kiválasztott valami vígjátékot, én pedig addig felvásároltam a büfét. A film felét átaludtam, a másik felében a kajával voltam elfoglalva. Nem volt rossz film, csak unalmas. Örültem, amikor végre felkelhettem, és kinyújtózkodhattam. Anyáék előre mentek, én pedig próbáltam nem nagyon lemaradni. Amikor az ajtóhoz nyomultam, valamiben megakadt a lábam, és a következő pillanatban már a földön voltam. Erős kezek ragadták meg a karom és húztak fel. -Jól vagy? Nagyon sajnálom, nem akartalak elakasztani.- magyarázkodott egy hang. Amikor felnéztem, és  a tekintetem összetalálkozott a zöld szempárral, már nem volt kétes, honnan volt ismerős. Matt még mindig tartott, éreztem erős ujjait a felsőm alatt. -Öhm,semmi baj, ügyetlen voltam.- magyaráztam, és hátrébb léptem, kitekerve magam a szorításából. -Mekkora véletlen, hogy összefutottunk,- mosolygott kedvesen, ami engem is kényszerített elmosolyodni. Te jó ég, mit olvadozok itt? Nem vagyok normális. -Ja. Aha.- kapartam le a mosolyt az arcomról, és megfordultam, hogy elinduljak. Matt nem szólt utánam, és nem is jött velem. Valami undorító és kegyetlen darabka bennem mégis remélte, hogy beszélünk még. Anyuékat a kijáratnál találtam, és alapos letolást kaptam, amiért lemaradtam. Nem volt kedvem magyarázkodni, de láttam Markon, hogy lesz mit megbeszélnünk otthon.